A kormány a lopakodó föderációt nyílt butasággal akarja visszaverni. Legalábbis erre lehet következtetni a miniszterelnök legutóbbi, Európával kapcsolatos okfejtéséből. Nem mintha hinne akár Európában, akár az ellenkezőjében, valószínűleg csak a semmiképp sem közszereplő tanácsadója által kitalált szerepekben hisz, most épp a szabadságharcosnak, mert így fontosabbnak érezheti magát, mint amilyen. Kár, hogy még ehhez is meglehetősen sokat kell torzítani a valóságon.

Kezdjük ott, hogy az európai föderalizmus nem lopakodik, hanem mindvégig nyíltan jelen volt az Európai Unió történetében, annak céljai között. Az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés szó szerint tartalmazza a közös állampolgárság, a közös kül- és biztonságpolitika, a közös védelempolitika, valamint az egységes intézményrendszer kialakításának igényét. Tessék elolvasni. A szerződés több, mint 20 éve lépett hatályba, Magyarország ennek tudatában csatlakozott az EU-hoz, nagyon helyesen. A csatlakozási folyamat fontos szakaszában épp Orbán Viktor volt a miniszterelnök, ha gondja lett volna ezekkel a kitételekkel, igazán lett volna módja észrevenni őket.

Aztán folytathatjuk ott, hogy az egységes intézmény- és követelményrendszer nem jelent szigorúan egyforma gazdaságpolitikai recepteket. Ez egy föderációban nem is követelmény. Még az Európánál jóval föderálisabb Amerikában sem: az egyes szövetségi államoknak jelentős önállósága van az adó- és költségvetési politika terén, olyannyira, hogy akár csődközelbe is kerülhetnek. Épp az egyedi elbírálás miatt vizsgálja az EU külön-külön a tagországok gazdasági pályáját. (Szorosan nem tartozik ide, de pont az országspecifikus ajánlások rendszere miatt tart fenn az IMF is külön irodát.) Lehet persze tovább harcolni a szélmalmokkal, jól is mutat egy ideig, de előbb-utóbb csak kiderül, mi a valóság.

Azt sem árt megemlíteni, hogy Orbán úgy csinál, mintha egy komoly föderációellenes csoport állna mögötte. Holott legfeljebb saját különlegességtudatukban még a szíriuszi magyar rokonságot hirdetőknél is durvább tripre csúszott hóbortos angol öregurak mondanak hasonlókat. Csak hát ők nem tennék azt saját polgáraikkal, amit Orbán, illetve nekik legalább valaha volt egy birodalmuk, amit egy ideig technikai és kereskedelmi fölényükkel, tökéletes politikai inkompetenciájuk ellenére is kézben tartottak – de már ennek is vége. A magyar különutasoknak még ez sem adatott meg, csak a fantáziák a Marsról és a furán csavart DNS-ről. A Fidesz jelenlegi európai pártcsoportja, az Európai Néppárt sem föderációellenes, sőt, a Tavares-jelentés EU-értékeket ellenőrző mechanizmus felállítását javasoló paragrafusát a néppárt is megszavazta, szinte csak a magyar képviselők tartózkodtak. (Igen, meglepő, de a kérdéses paragrafust 593 szavazattal fogadták el. Ismételten: néppárti szavazatokkal is.)

Végül befejezhetjük azzal, hogy mindennek a nagy különutasságnak csodálatos eredményei vannak: az újraiparosítás után csökken az ipari termelés, a keleti nyitás után csökken a keleti export. És hát nem meglepő módon a szabadságharc után meg csökken a szabadság.