Bajnai Gordon és Mesterházy Attila mai bejelentésével kapcsolatban az alábbi észrevételt kívánom tenni:

1. Nagyon örülök, hogy a felek megfogadták javaslatomat, és arra jutottak, hogy a miniszterelnök-jelölt állításának az a megoldása, hogy egyáltalán nem állítanak miniszterelnök-jelöltet.
2. Most már csak arra van szükség, hogy megfogadják a korábbi javaslatomat is, és ne is induljanak a következő választáson.

Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

(Nem magyarázatképpen, hanem a várható tipikus kommentek miatt, amelyek majd ismételten fölhívják a figyelmet, hogy akkor én a jelenlegi kurzus szekerét tolom, kénytelen vagyok még egy kiegészítést tenni, mintegy elsőként hozzászólni saját cikkemhez. Igen, éppen erről van szó, ha az a kérdés, hogy mi legyen a Nemzeti Együttműködés Rendszerével, a bebetonozott tisztségviselőkkel, a trafikokkal, az előszavában egy romantikus műnótára emlékeztető, főszövegében kazuisztikus szörnyeteg alaptörvénnyel, ebben a struktúrában – mert hát törvényileg konzervált ez is – gyógyíthatatlan magyar-magyar viszonnyal, az állami felségterületen kívülre dobott – tehát szimpla választásokkal már nem visszaszerezhető – százmilliárdokkal, a visszamenőleges hatály visszamenőleges hatályú helyrebillentésével, az önmaga paródiáját jelentő kollaboráns alkotmánybírósággal, és az összes véglegesnek szánt, és így végérvényessé is váló károkozással, akkor nem lehet úgy viselkedni, mintha egy szokványos pártküzdelem volna. Akkor nem lehet fölhatalmazást kérni se a „jó kormányzásra”, se devizahitelesek mentésére, se a pápai húskombinát államosítására, se semmi másra. Akkor nem lehet elfogadni a rendszer legnagyobb hazugságát, azt, hogy egy jobboldali kormányzás folyik, amelynek a baloldali alternatíváját kell fölmutatni, mert ha valami, akkor ez segít Orbán Viktornak, hogy egyáltalán nem jobboldali, egyáltalán nem „nemzeti”, egyáltalán nem konzervatív, és úgy egyáltalán semmiféle elvvel és társadalmi érdekkel nem igazolható rendszerének tartalmat adjon, és itthon és külföldön mint bal-jobb küzdelmét mutassa be rettenetes állapotainkat, míg jelentős tömegek tagozódnak be ebbe a képzelt fölosztásba, és így képtelenség az ország bajaira különböző megközelítésű válaszokat keresni, tehát a harc nem fölszínre hozza, hanem elfedi az igazi konfliktusokat, és lehetetlenné teszi megoldásukat. Egy teljesen abszurd, minden elemében csaló választáson való indulás legitimálja a szisztémát, és nem szolgál másra, mit hogy az Orbán-ellenesség fölhajtóerejét és azt a népi tévhitet, hogy a lábgomba is választási győzelemmel szüntethető meg, üresfejű, elhasználódott, nihilista és gyáva politikusok fölhasználják saját túlélésük érdekében. Ha ez nem lenne világos: a megállapodás nyilvánosságra hozását követően Mesterházy Attila már be is jelentette, hogy a Bajnaiékkal való tárgyalások lezárultával saját kontójára további egyeztetéseket kezdeményez a szociáldemokratákkal [Schmuck Andor], a liberálisokkal [Fodor Gábor], a Demokratikus Koalícióval [Gyurcsány Ferenc]. Egy esetleges és egyáltalán nem kívánatos választási győzelmet követően is Orbán Viktor irányít majd a szépen kicsinosított Felcsútról, ügyészei, bírái, médiaelöljárói változatlanul az ő utasításait lesik, sajtója és a fölépített stadionokba bevackolódó hordák változatlanul tönkre tudnak tenni bárkit, de legalább néhány tucat szakszervezetisnek, bürokratának, ifjúsági mozgalomból kiöregedett állástalan aktivistának mandátuma lesz. A jövő nem számít.)