Balázs Péter vígszínházi igazgatói pályázata – ellentétben Eszenyi Enikő 200 oldalas munkájával – nem nyilvános. Nem nagy feladat kitalálni, mi állhat benne.

A szolnoki igazgató (korántsem szakmai) felemelkedésének története egyébként 2007-ben indult. Schwajda Györgynek egy nap megcsörrent a telefonja. Szolnok polgármestere, Szalay Ferenc kereste, hogy megkérje, pályázzon a Szigligeti Színház igazgatói posztjára. Schwajda visszautasította az ajánlatot, de eszébe jutott, hogy ismer még (nem szakmailag, hanem úgy) alkalmas embert a vezetői szék betöltésére. Így esett az, hogy Szalay felhívta Balázs Pétert is, aki a „noname emberek” tiltakozása ellenére fényes győzelmet aratott többek között Telihay Péter, Anger Zsolt és Szikora János fölött.

Mindezt csak azért idéztem fel, hogy véletlenül se áltassuk magunkat azzal, hogy a Nemzeti Színház – szakmát, társulatot, közönséget (!) mellőző – igazgatóváltása után a döntéshozók most egy gesztusra készülnek, ami amúgy kizárólag a pályázatok igazságos elbírálásában merülne ki. A gesztusok ideje lejárt, a pályáztatás pedig csak színjáték, de ez már régóta hivatalos politika.

Nézzük tehát, miről szólhat és miről nem a nyertes pályázat! Balázs Péter egy 2011-es interjúban új színháztudományi definíciót vezet be, a „kísérletező színházét”. A fogalom roppant tág: beleférnek Brecht, Alföldi Róbert és Pintér Béla rendezései is. Balázs szinte büszke arra, hogy nem jut eszébe Pintér Szutyokjának címe, flegmán csak ennyit kérdez: „megy még a kosz vagy a szenny?”

A kísérletező színház fogalomköre ezek szerint úgy írható le legegyszerűbben, hogy minden olyan színházi előadás, amit Balázs Péter nem ért, ő pedig – úgy tűnik – egészen sok mindent nem ért. Következésképpen a Vígszínház nyertes pályázatában csak olyan habkönnyű, egyszerű dolgok lehetnek, amik beleférnek Balázs Péter agyába. Ezzel szemben a Víg 1100 férőhelyes, sokkal több fér bele, mint Balázs Péter agyába, és bizony minimum 70%-ig meg kell tölteni, különben lesz nemulass. Illetve nem lesz, ahogy láttuk ezt az Újszínháznál is, mert ott is megy még a kosz meg a szenny.

(A szerző a Revizor Online munkatársa.)