Egy héttel azelőtt, hogy a "kollaboráló magyar állami szervek" felelősségét elismerő köztársasági elnök 70 másodpercnyi néma megemlékezést kért a holokauszt áldozataiért, egy Bertha Szilvia nevű jobbikos képviselő azt kifogásolta Facebook-oldalán, hogy "A zsidók megint zsarolják a Kormányt!"

Mint kiderült, a zsidók most éppen azzal zsarolják a nagy ká betűs kormányt, hogy roppant befolyásos tömegszervezetük, a Magyar Cionista Szövetség kilátásba helyezte: távol marad az ún. Holokauszt 70 Bizottság üléseiről, és elképesztő módon nem használja fel a nekik juttatott közpénzt, ha a kormány nem meneszti Szakály "Idegenrendészet" Sándor történészt a Veritas intézet éléről, és nem áll el a Szabadság téri horror-emlékmű megépíttetésétől. A jobbikos képviselő rejtélyes kérdésénél ("Vajon a választások előtt lesz-e elég vér Orbán Viktorban?" Mihez is pontosan?) talán csak fanclubjának kommentjei aggasztóbbak, és senki ne mondja, hogy ez egy szűk, zárt szubkultúra csupán.

"Ebben az országban nincs helye semmilyen cionista szövetségnek, ezt véssék az eszükbe elég volt az ideológiák gyártásából ! Egyetlen izmus létezhet a turizmus!" – húzza fel magát Ági. "Mit verik ezek itt a nyálukat? Húzzanak haza Izraelbe!" – javasolja Melinda. "Ha a magyarság egy egészséges nemzet lenne és nem az, ami ma valójában: egy rothadó, széthulló és gyáva népség, akkor ezek a cionisták már lámpavasokon lógnának Budapest utcáin" – állapítja meg Hunor. "nagyon helyes ,ellehet húzni palesztinába rohadt disznók" – veti oda sebtében Imre. Meg tudunk még lepődni bármin is? (a kommenteket eredeti formájukban idézzük – a szerk.)

Ezek a polgártársaink itt élnek velünk, ők mennek el mellettünk naponta az utcán, ők vásárolnak velünk a boltban, ők is nézik (és alakítják) a VV6-ot, ők is hallották nyilván Áder János felhívását, ők is látják, amikor a lapok olyanokat írnak, hogy "emlékezetpolitika", "gettósítás", "az egész nemzet tragédiája" vagy "népirtás". Mire gondolhatnak ilyenkor? És mit várunk, mire gondoljanak, ha egyszer a holokauszt 70. évfordulójára sem sikerült egyetlen tiszta, legalább valamelyest konszenzusosnak nevezhető üzenetet megfogalmazni a történtekről, a felelősségről?

Áder János tisztességes és korrekt szavai, Navracsics Tibor és a magyar ENSZ-nagykövet felelős és felelősséget vállaló megnyilatkozása, igazsága, hogyan férhet meg a Gábriel arkangyal által megtestesített, ártatlan áldozat-Magyarország nyakig giccsbe mártott hazugságával? Mi másnak, mint a cinizmusnak és a gonoszságnak a bővített újratermelése várható ettől a posztmodern káosztól, amelyet a miniszterelnök még meg is fejel egy, a zsidóknak odavetett nyílt levéllel, amellyel simán elutasít bármiféle diskurzust a készülő stupid és kínos alkotásról?

Hetven évvel azután is azzal kell együtt élnünk, hogy sem a holokauszt, sem a német megszállás következményei, sem a magyar kollaboráns közigazgatás szerepe nem vált – kitűnő Nobel-díjasunk szavaival – a kultúránk, a magyar kultúra részévé. Ahogy a túlélők és a túlélők leszármazottai is leginkább némán távoznak közülünk.

"Aki nem képes szembenézni a múltjával, az arra van ítélve, hogy örökké megismételje – ismerjük Santayana mondását. Az életképes társadalomnak ébren kell tartania és állandóan meg kell újítania az önmagáról, a saját feltételeiről való tudását, tudatát. S ha döntése úgy szól, hogy a holocaust súlyos, fekete gyászünnepe elmaradhatatlan része e tudatnak, akkor ez a döntés nem holmi részvéten vagy megbánáson, hanem eleven értékítéleten alapul. Érték a holocaust, mert felmérhetetlen szenvedések révén felmérhetetlen tudáshoz vezetett; és ezáltal felmérhetetlen erkölcsi tartalék rejlik benne" – írta Kertész Imre A holocaust mint kultúra című esszéjében (In: A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt. Magvető, 1998).

Szembenézés? Megújítani a tudásunkat? Gyász és eleven értékítélet? Ne vicceljünk. A holokauszt a zsidók ügye, a felelősség kérdése erősen vitatható, meg voltunk szállva, különben is, nem vagyunk bűnös nép, nem mi kezdtük, lépjünk már végre túl rajta, annyi más dolgunk van. 70 másodpercet kaptunk? Újabb hetven év is kevés lenne nekünk.