Kellő egyszerűséggel, azt hiszem, hogy ki lehet olvasni ebből a regényből azt, hogy „a liberálisok taszították öngyilkosságba Európát”, ahogy Szőnyi Szilárd írja a Behódolásról. Persze művészeti alkotásokat kedve és politikai hovatartozása szerint interpretálhat bárki félre, de azért a könyv ennél kicsit bonyolultabb. Ha nem így volna, akkor a Behódolás rossz, didaktikus szöveg lenne. De nem az.

A Heti Válasz újságírója szerint a könyv "tételmondata" a következő: „Amilyen mértékben sikeres volt a liberális individualizmus, amikor szétbomlasztotta az olyan átmeneti struktúrákat, mint a haza, a céhek és a kasztok, oly mértékben készítette elő saját bukását, amikor nekirontott a legvégső struktúrának: a családnak, vagyis a népszaporulatnak, ami után értelemszerűen eljön az iszlám ideje”. (280.) Ám a tételmondat kiválasztása talán kissé önkényes, már csak azért is, mert az idézet a regény egyik muszlim szereplőjének fiktív tudományos cikkéből való, aki nem mellesleg a muszlim párt egyik politikusa és a Sorbonne kinevezett rektora a Franciaországban kialakult iszlám diktatúrában.

Nyilvánvaló, hogy ennek a szereplőnek a szavait kár volna az abszolút politikai igazság rangjára emelni, aztán csettinteni egyet, hogy én ezt már rég megmondtam. Szép, hogy Szőnyi Szilárd egyetért egy fundamentalista muszlim szereplővel egyébként – ez bizonyítja, hogy mégis van benne nyitottság más kultúrák felé, elegáns liberális gesztus ez a részéről. És ha már itt tartunk, akkor ugyanez a szereplő gondol ám a kereszténységről is ezt-azt ugyanebben a cikkben: „a kereszténység kizárólag Jézus dekadens, marginális személyiségére épült, márpedig Jézusnak kedvére volt a női társaság, és ez érződik is.” (281.)

Tehát Jézus a liberálisokkal együtt taszigálja Európát az öngyilkosságba.

Különben azt jól érzékeli Szőnyi, hogy a könyv főszereplője egy kiégett, értékrendjét vesztett férfi, de fontos, hogy ő nem liberális, hanem apolitikus. A liberális szereplők a férfi barátai, Marie-Francoise és Tanneur, akik a muzulmán párt győzelme után vidéki házukba költöznek. Hogy a mű a liberális Európa elleni vádirat volna, az pedig a legkevésbé sem egyértelmű: adott egy demográfiai változás, amit egy politikai erő a maga javára fordít, de a liberális társadalommal nem az a probléma, hogy erkölcsi métely és szétrombolja a család egységét, hanem inkább az, hogy jellegéből fakadóan nem elég agresszív ahhoz, hogy megvédje magát.

A könyv legfontosabb mozzanata pedig a behódolás gesztusa. Hogy az európai értékrend akkor bukik meg, amikor hagyjuk, hogy megbukjon.