Nagyot győztünk a korrupció elleni harcban. Nagyobbat, mint az egész elszámoltatással.

Eddig ugyanis korrupciónak számított, amikor valamely döntéshozó direkte a gyerekének vagy a vejének adta a közbeszerzést, vagyis a pénzünket. Márpedig muszáj volt ezt tenni, mégse bízhatja a közpénzt vadidegenekre, arról nem beszélve, hogy milyen apa az, aki nem masszírozza eurómilliókkal a kislánya saját lábát. (Ld. még: minden nőnek jár a gyémánt!) De ez mostanáig nem volt egészen tiszta, ami oda vezetett, hogy még az unió tolvajkergetői is bezörgettek Ráhelékhez, meséljék már el, hogy futott fel ennyire a LED-biznisz.

Mostantól ez teljesen rendben lesz: egy aprócska törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy a kedves családnak ne kelljen strómanra költenie, mint eddig, hanem simán bemehessen az apóshoz pályázni, aztán vagy megnyeri, vagy megnyeri. Kivéve, ha egy háztartásban élnek. Remélem, a KDNP szemfüles lesz, és fellép a brutális kirekesztés ellen: már miért hoznánk hátrányos helyzetbe a többgenerációs, idilli nagycsaládot, ahol nagyszülők, szülők és gyerekek mind együtt élnek, mind fideszesek, és így aztán mindannyian két kézzel közbeszereznek?

Érzékelték a problémát, és megoldották. Mármint ők úgy érzékelték, nem az a baj, hogy hazaviszik a gyereknek az országot, még csak nem is az, hogy ezt mindenki tudja, hanem hogy ez nem legális. Most már az, és szerintük innentől minden rendben lesz. Feljelenteni végül is nem lesz miért őket. Leköpni viszont továbbra is illegális.