szerző:
Gomperz Tamás
Tetszett a cikk?

A fülkeforradalmi rendszerben másképp telik az idő, és minden nap legalább tíznek számít, de talán emlékszik még arra...

A fülkeforradalmi rendszerben másképp telik az idő, és minden nap legalább tíznek számít, de talán emlékszik még arra valaki, hogy alig néhány hónapja Budai leszámolóbiztos, miután börtönbe akart küldeni pár különösen veszélyes filozófust, akik hatvan év után újrafordították Platónt (magyarról magyarra ugye), éppen a kortárs képzőművészeknek ment neki. Valakinek a hangjegy volt sok, neki a szín volt túl kevés, ki is fejtette, hogy meg kell vizsgálni mi került azokban a modern (vö: elfajzott) alkotásokban annyiba – egy valósághű kép a Dunakanyarról nyílván a feléből is kijönne, és annak még értelme is van.

A megtámadott rendszer egyébként az volt, hogy a felsőoktatási beruházások összegének 1 százalékát kortárs alkotások beszerzésére kellett fordítani, a művekről nem politikusok döntöttek, hanem a magyar képzőművészeti élet vitán felüli tekintélyeiből összeállt zsűri. De nem volt közbeszerzés, meg különben is, szóval Budai vádolt.

És tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ugyanazok, akik akkor feljelentgettek, néhány hónap múlva festményeket rendelnek, hasra ütött áron, közbeszerzés nélkül, egyszemélyes zsűrivel, és milyen egy személlyel. És a sok kacaj közben ez már fel sem tűnik senkinek.

A legfőbb ügyésznek sem: ha például Sukoró az állam megkárosítása (lett volna) azzal a pár ezer munkahellyel, akkor ez a közpénzen vásárolt izé itt alant (és a többi) az mi? Ok, tudjuk, az emberek azért szavaztak rájuk, hogy ilyen képek készüljenek.

Akkor, kedves emberek, a mai foglalkuzásunk végén nézzük hosszan ezt a képet, mélyüljünk el benne, és közben ismételgessük: a Fidesz kormányzása "Magyarországnak az egyetlen, az utolsó esélye."

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!