Bizottságot alakítana a Fidesz az ügynökügy feltárására. Ezt sikerült kitalálni azon a frakcióülésen, amit az LMP-s ügynöktörvény-javaslat leszavazása miatti botrány következtében kellett összehívnia a kormányzó párt(ok)nak.

Amiből eddig bizottság alakult, ott garantáltan nem született semmi eredmény, legyen szó elszámoltatásról, vagy a többi „vizsgálatról”. De most majd létrejön a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, aminek létrehozásáról május 15-ig kell döntenie az Országgyűlésnek.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának nem csak ügynökügyben kell majd döntenie, és tényfeltárnia, de Lázár János frakcióvezető szerint más, pártállamot érintő kérdésekben is, ami közül a kedvencünk az, hogy meg kell neveznie a diktatúra vezetőit is.

Ismét nem akarunk abba a hibába esni, hogy csak kritizáljuk a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, ezért konstruktivitásunk jeléül összeállítottunk egy listát a Nemzeti Emlékezet Bizottsága lehetséges tagjairól, akik múltuk és szakértelmük alapján garanciát jelentenének a bizottság korrekt, transzparens tényfeltáró munkájára, és jobboldali elkötelezettségükkel sem lesz probléma:

Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás, dr. Schmitt Pál, Boros Imre, Boross Péter. Értelmiségi vonalról jöhetne mondjuk Vikidál Gyula, Bencsik András, Stefka István. Utóbbit azért is ajánljuk meleg szívvel, mert (Bencsikkel együtt) nem csak, hogy belülről ismeri a pártállami média működését, de a hétfői Magyar Hírlap a Schiffer-család leleplezésével bizonyította, hogy a kompromisszummentes antikommunizmus és a múltfeltáró munka nem áll távol tőle. De ha Lázár Jánosnak ennyire kényes a rendszerrel kollaboráló apák és fiaik viszonya, akkor bátran hívja meg a téma doyenjét, Kun Miklós történészt.

A pártok felett álló nemzeti együttműködés jegyében azonban célszerű lenne a Fidesz holdudvarán kívüli szereplőket is bevonni a múlt feltárásába. Jöhetne Horn Gyula, Szabó István, Medgyessy Péter, sőt, egy igazi, múltlezárás és megbékélés felé mutató gesztusként Biszku Bélát is el tudnánk képzelni a bizottság asztalánál.