© parlament.hu

Szégyen ide, szégyen oda, de sajnálatosan mamlaszok vagyunk. A már csaknem húszéves demokráciában orrunknál fogva vezet bennünket a politika. Mindenható, mindent lenyelő pártjaink és vezetőik kihasználják agyunkat, érzelmeinket, egymásnak ugrasztanak bennünket, népszavaz-tatnak, megmagyaráznak, öszödi titkos beszédet mondanak, a felszínen egymást szidják. Miközben a pártok és a képviselők virágoznak, mi nyeljük szövegeiket, vitatkozunk, hogy ki mekkorát hazudik, ki a populista, ki a nagyobb magyar. Manipulálnak bennünket.

Valahogy el kellene érni, hogy ne nézhessenek bennünket idiótának.

Elvben mindegyik párt támogatja a parlament létszámának csökkentését. De a gyakorlatban erről már mind megfeledkezett. A koalíciós szerződés kiegészítéséből valahogy kimaradt ez a cél, a másik nagy párt sem vette fel a témát népszavazási kezdeményezései közé. Itt nincs konfrontáció. Sajnos civilek sem indítottak népszavazási kezdeményezést a témában, így várhatóan tovább dolgozik a nagy létszámú parlament.

Nem is annyira a pénz számít, amit meg lehetne takarítani a csökkentett létszámú országgyűlésen. Inkább az számítana, hogy ez a nevetséges mamut megszűnne továbbra is mamut lenni, lényegesen lecsökkenne a holdudvarok száma, kevesebb esély lenne az illetéktelen befolyásolásra, a státusszal összeegyezhetetlen állások betöltésére. Felértékelődne a képviselőség, lenne becsülete parlamenti képviselőnek lenni. Értelmesebb lenne a törvényhozás munkája, és talán jobban szolgálná az istenadta nép érdekeit. Talán a kevesebb képviselő azt is észrevenné, hogy az ország jövőjének kulcsfontosságú kérdése a cigányság felemelése, hogy egy hülye jogszabály miatt több százezer lefényképezett gyorshajtó úszhatja meg a büntetést, hogy a metróépítést talán nem így kellene csinálni, hogy talán a pénz egy részéből hasznosabb közlekedési projekteket lehetne megvalósítani.

Ha kevesebb a képviselő, talán jobban kibukik, amikor a különböző témákban – pártzászlajuktól függetlenül – teljes a hallgatólagos egyetértés. Pártjaik eladták az olajtársaságot, de most féltik. Jól tudják, egy külföldi tulajdonossal nehezebben boldogulnak, holdudvarok megsegítése már nem igen jöhet szóba. A Tisztelt Ház tagjai számla nélkül, adómentesen kapnak költségtérítést (ha polgármester a képviselő, akkor kár két helyről is) és nem tesznek semmit a kampánypénzekről való múltbeli elszámolásáért, jövőbeli szabályozásáért. Olyan ügyeknél, ahol az ügyészségnek lenne teendője, parlamenti vizsgálóbizottságokat alapítanak, amelyek persze sohasem jutnak eredményre. És még sorolhatnánk.

A politika továbbra is úri huncutság itt nálunk, Európa közepén. De hogy megtehesse, mi kellünk hozzá, a Mamlasz Magyar Nép. Mi asszisztálunk. Miért nem állunk egyszer a sarkunkra - és érjük el azt, amivel talán minden állampolgár egyetért? Népszavazzunk, elég lenne-e harmadannyi parlamenti képviselő?  Ha "igen"  a válasz, talán meg tudna újulni egy kicsit az ország. Persze még radikális létszámcsökkentéstől sem lehet csodákat várni, de legalább győzne a most egyáltalán nem artikulálódó népakarat.

Megmutathatnánk a politikusoknak, hogy a nép tud élni a demokrácia nyújtotta lehetőségekkel.

Papp Tibor