Obama és McCain. Igérgetés versenyben. © AP

Az elmúlt öt évben az Egyesült Államok eladósodási spirálba süllyedt, az ország történetének eddigi legnagyobb költségvetési deficitjét halmozták fel. Miközben a gazdaság és a pénzügyi háttérvilág romokban hever, az Egyesült Államok 2008-as költségvetési deficitje ismét meghaladta a 410 milliárd dollárt és a 2009-es évre a deficit szintén ugyanezen szint körül lesz. A költségvetési hiány csúcsa eddig a 2004-es esztendő volt, 413 milliárd dollárral.

Érdekes adat viszont, hogy az USA felhalmozott költségvetési hiánya az alapítók óta egészen 1940-ig bezárólag mindössze 50 milliárd dollár volt. Sőt, a háború utáni években az amerikai kormány költségvetési többletet produkált 1947-től 1949-ig, majd ismét 1951-ben, 1956-ban, 1957-ben, 1960-ban és 1969-ben. A költekező-pazarló politika nagyjából ezen utolsó többlet év – 1969 - óta alakult ki és dívik világszerte. A clintoni időszakot leszámítva, amikor költségvetési szigor érvényesült, a megújuló költekezési mánia az 1970-es évek óta szinte minden elnöki ciklus alatt gigantikus hiányokat termelt az USA-ban.

A múlt év végére, a nemzeti eladósodás Amerikában közel 30 ezer dollárt jelentett minden egyes lakosra nézve, beleértve ebbe időseket és csecsemőket is. Ez az összeg több mint duplájára duzzad, ha csak az aktív adófizetők hozzájárulását nézzük, hiszen a 146 millió adófizető állampolgárra így már 61 ezer dollár összegű adósságteher jut. Az  átlagjövedelem évi 50 ezer dollár körül mozog.

Mi az oka ennek a túlköltekezési és eladósodási hullámnak? A népszerűség és kapzsiság, mondhatnánk. Minden kormány, minden politikai vezetői kör úgy tudott hatalomra kerülni, illetve hatalmon maradni, hogy többet ígért és persze aztán kevesebbet teljesített. A demokrácia és a piackapitalizmus óriási és gazdagon díszített pitéjét csak ideig-óráig lehet úgy elosztani, hogy hitelre vesszük már magát a pitét is.

A jelenlegi magyar válsághelyzetet is párhuzamba vonhatjuk ezzel a felelőtlen politikai magatartással, amelybe kimutatható módon a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok sodorták országunkat. Miközben megszorításokról prédikál és megszorítja a lakosság nadrágszíját a magyar kormány, az államgépezet GDP-arányosan majd kétszer annyit költ saját működési költségeire, mint az átlagos nyugat-európai államvezetés. Ha költségvetési szigort kell alkalmazni, az elmúlt hat évben felelőtlenül költekező szocialista vezetésű kormányok rendre a lakosságon húzzák meg a nadrágszíjat,  ahelyett, hogy saját magukon kezdték volna a megszorításokat. Hiteles politika ott kezdődik, hogy a politikai vezetők példát mutatnak a szavazók előtt.

Attól tartok, hogy az USA-ban megismétlődik az nagyban, ami a 2006-os magyar választásokon történt: most az elnökjelöltek licitálnak egymásra, melyik tud „változást” sulykolva nagyobbat ígérni. Ebben a versenyben Obama tűnik a győztesnek, és nagyon valószínű, hogy a választást is ő nyeri. Az ígéretek beváltása azután nem a ma adófizetőjét terheli, hanem - az adósságok további felhalmozódása következtében – a következő generációt. Ebben nincs különbség az Egyesült Államok és Magyarország között. Ami mégis eltér a két ország helyzetében, hogy nekik "valamivel" komolyabb tartalékaik, erőforrásaik vannak, mint nekünk, mozgásterük is "hangyányit" tágabb, mint a miénk.

Topolánszky Ádám
A szerző korábban az amerikai kormányzatban töltött be felelős posztokat.