Je ne regrette rien, semmit sem bántam meg, énekelhette volna Edit Piaf- után szabadon Gyurcsány Ferenc, talán ezért árulták a 2006-os Orbán Viktorral folytatott miniszterelnök-jelölti televíziós vita felvételét , ezt az emlékezetes produkciót a Körcsarnok előterében, az őszödi beszéd felvételével együtt, egy kékes-nemzetes borítójú CD-én, borítóján Gyurcsány patetikus szlogenjével: „Magyarországért, a köztársaságért.”

Gyurcsány Ferenc

MTI

Politikustársai azonban szemmel láthatóan annyira nem lelkesedtek Gyurcsány  visszatéréséért, hiszen eleve úgy nézett ki, hogy a párt hivatalos listavezetőjével, Mesterházy Attilával kíván konkurálni, s fékezhetetlen szereplési vágya megzavarja az MSZP  kampánystratégiáját. Nem csoda, hogy távollétével tüntetett a legtöbb szocialista vezető, s inkább másodvonalbeli, az áprilisi választás után a közélettől valószínűleg visszavonuló szocialista politikusok üldögéltek a nézőtéren, mint például Arató Gergely, Molnár Csaba, vagy Kökény Mihály,

„Szeretem Magyarországot”, vallotta bevezetésként fátyolos hangon Gyurcsány, „tétovaságát, küzdelmeit, büszke vagyok sikereire, időnként letaglóz oktalan önbizalomhiánya”. Éreztette a hallgatósággal, hogy tízmillió emberrel került érzelmi viszonyba miniszterelnöksége alatt.  A szenvedés és a szeretet adta a szájába azokat a bizonyos „cifra szavakat”, melyek Őszödön hangzottak el..

Azután Gyurcsány megpróbált értékelni, számot adni az MSZP 2002 óta követett politikájáról, hogy „egyenesen és őszintén” tisztázza, Magyarország miért csalódott a múltjában, miért bizonytalan a jelenében és miért végtelenül türelmetlen a jövőjét illetően. Mindenekelőtt az egymást követő szocialista kormányok  jó szándékát dicsérte. Sajnos, vallotta be, az „évtizedes szociális álmot” nem sikerült megvalósítani, „jött a keserű ébredés, világos lett, hogy a gazdaság nem tudta megtermelni a jóléti rendszerváltás költségeit”. Kár, mondhatnánk, hogy erre kicsit későn ébredt rá. ’Vagyis kudarcot kudarcra halmoztatok, és demagóg módon megtévesztettétek a közvéleményt’ – szólhatott volna be valaki. Persze ezt aligha lehetett elvárni a Körcsarnokban áhítattal figyelő nyugdíjasoktól, akik félájultan hallgatták, s folyamatos tapsorkánnal jutalmazták a szónok kétségtelenül szuggesztíven előadott mondatait.

Gyurcsány veregetve saját vállát, olyan eredményeket sorolt fel, amelyeket a magyar társadalom már régen nem tart egyértelmű sikernek, mint például a korrupcióval szennyezett autópálya-építkezéseket. Káprázatosan szépnek nevezte a kőröshegyi völgyhidat. (Az Állami Számvevőszék szerint sem műszaki, sem gazdasági indokkal nem igazolható a beruházás.) „A reformpolitika lelke a szolidaritás és az együttműködés volt, igaza volt annak a bátor kormánynak, amely a felelős élet vállalására biztatta az embereket”- jelentette ki. Az elmúlt években összesen 1500 milliárd ment el úgy önmagukban helyes, a többség által szerethető célokra, hogy e summa fedezetét a felvett hitelek biztosították – ismerte el, bár igyekezett a másfélezer milliárd elköltésének nagy részét Orbánra és Medgyessyre tolni,  mint mondta az ő kormánya ebből csak egyhatodot, vagyis 250 milliárdot költött…

Gyurcsány rutinszerűen gyalulta a Fideszt, és Orbán Viktort. „A Gárda kifejezi azt, amit Orbán Viktor gondol a világról", modta, egyben  Orbán Viktort tette felelőssé a Jobbik nyomulásáért. Szerinte csak a Fidesz és a Jobbik tehet arról, hogy most, a választási kampányban, „nem demokratikus vetélkedés zajlik, hanem nyílt uszító politikai háborúskodás, amikor az ellenzék az országot zilálja szét és kelt irracionális gyűlölködést”. A Fidesz kormány „a hazugság mocskában” születik majd – jósolta. A Fidesz és a Jobbik szerinte nem egy párt, de egy rendszer, A Fidesz a szélsőségesség enyhébb formája: a nyíltan erőszakos és mocskos beszéd helyett maga a mocskolódó beszéd. Konklúzió? A magyarok egyetlen reménye az MSZP,  a demokrácia hűséges  őrzője.

Vajon mire büszke Gyurcsány, amikor a pártja a nyolcévi kormányzás után legalább olyan súlyos helyzetben adja át a hatalmat a következő kormánynak, mint húsz évvel ezelőtt a Kádár-rendszer utolsó miniszterelnöke, Németh Miklós? Sőt, akkor élt az emberekben a remény, hogy a rendszerváltás nyomán látványosan javul az életszínvonal, és a polgári szabadságjogok garantálása is lelkesedéssel töltötte el az embereket. Most, 20 év után,  Gyurcsány azt mondja a falvak nyomorgó népének, a rekordszámú munkanélkülinek, az egzisztenciális bizonytalanságba taszított fiatal diplomásoknak, hogy jobban élnek, mint nyolc évvel ezelőtt, hogy „történelmi léptékkel mérve Magyarország az utóbbi fél évezredének legsikeresebb évtizedét éli". Könnyen lehet, hogy a realitásoktól elrugaszkodott beszéd nyomán a maradék szocialistákra szavazók közül is sokan az alternatívákra, az MDF-re illetve az LMP-re adják majd le szavazataikat.