Mondjuk ki nyíltan: Domokos László Fidesz-képviselő ÁSZ-elnöknek jelölése morális-szakmai nonszensz. Az újdonsült kormánypárt saját politikusát rakná tehát egy olyan intézmény csúcsára, amelynek legfőbb feladata épp a kormányzati gazdálkodás szigorú ellenőrzése. Vagyis Domokosnak korábbi párt-és frakcióbeli főnökeit kellene a jövőben elszámoltatnia. Így aztán olyan pártatlan, ciklusokon átívelően és közmegelégedésre ténykedő szaktekintélyek méltatlan, kétes örököse lesz, mint Hagelmayer István vagy Kovács Árpád. Az ő független szakértelmükbe vetett bizalmat nehezen lehetett volna megingatni.

Domokos László

bekesmegye.com

Domokos azonban az első pillanattól görcsösen bizonygathatja kompetenciáját és hitelességét. Illetve a függetlenségét, mely nélkül a szaktudás e poszton hajítófát sem ér. Jórészt nyilvánvalóan hatástalanul magyarázza majd a bizonyítványt: szemsértő módon virít rajta a pártbillog. 

Ezzel önmagában hiteltelenné válik, illetve megkérdőjeleződik valamennyi, a jövőben íródó számvevőszéki dokumentum pártatlansága. A jogalkotó a rendszerváltáskor épp azért tette kétharmadossá az Állami Számvevőszék elnökének megválasztását, hogy ezzel kizárja a mindenkori uralmon lévők esélyét arra, hogy pártkatonával töltsék be a fenti pozíciót. Konszenzuskényszerrel akarván garantálni egy többé-kevésbé pártatlan személy ÁSZ-elnökségét.

Tegyük hozzá: 1989-90-ben a demokratikus alkotmány kidolgozói a fejlett nyugati demokráciákat vették példaként. Ahol – a stabil, sok évtizedes, netán több száz éves politikai váltógazdálkodásnak, a fékek és ellensúlyok kifinomult rendszerének hála – gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy párt (vagy koalíció) kétharmadot szerezzen. Ott nincsenek afféle politikai földcsuszamlások, melyek ’94-ben a szoclib oldalt, idén pedig a Fideszt segítették kétharmadhoz. Nálunk azonban – mint a hivatkozott két eset is bizonyítja – vannak. Ilyenkor pedig csak a győztesek önuralmán múlik, hogyan cselekszenek. Horn Gyula pártja tizenhat évvel ezelőtt – diktatórikus félmúltja okán – erkölcsi defenzívában volt. Nemigen mert hát diktátumkormányzást folytatni.  Plusz - „belső ellensúly” gyanánt – ott volt a nyakán a koalíciós partner SZDSZ is. A folyamatos kormányzati belharcok miatt nemigen volt rá esély, hogy létszámfölényükkel komolyan veszélyeztessék pl. az Állami Számvevőszék függetlenségét.

A Fidesznek azonban most nincs ilyen gondja. S - a jelek alapján - e téren gátlásai sincsenek. Amit tesznek - a gazdasági erőfölénnyel történő visszaélés mintájára – nem egyéb, mint a politikai erőfölénnyel való visszaélés. Az első Orbán-kormány legrosszabb hagyományai köszönnek vissza. 1998-ban megtörtek egy kormányzási szokásjogot. Míg korábban az APEH-et pártatlan (vagy legalább külsőre annak látszó) szakértők vezették, a Fidesz-kabinet Simicska Lajost, a párt egykori gazdasági igazgatóját tette meg adóhatósági csúcsvezetőnek. Mostantól pedig immár az eddig tabunak minősülő Számvevőszék sem szent. Nemhogy megfogadnák a jótanácsot  a közigazgatás politikamentesítéséről, a tendencia épp fordított.

Miként higgyük el az összefonódások, panamák, bennfentes ügyeskedések felszámolásáról szóló ígéreteket, ha az alkotmányos kontroll utolsó bástyáit is ostrom alá veszik? Cikkíró negyedévvel ezelőtt következőket írta: „Történelmi lehetőség előtt áll a Fidesz. Csak rajta múlik, jobb vagy rosszabb énjét villantja fel az igazság pillanatában. Rácáfol-e az Orbán-fóbiásokra vagy utólag igazolja őket? Sokszínű és többszólamú centrumpolitikát vagy szűkkeblű, pártos kurzuspolitikát visz-e? Beugrik-e ama szakadékba, amelynek pereméig az előző nyolc év taszította az országot vagy hidat ver fölé?...Hogy a párt melyik verziót preferálja, hamar ki fog derülni. Nagyon hamar. A Kossuth-díjak odaítélésekor, a filmpályázatok eredményhirdetésénél, a közintézmény-vezetői (színház-és kórházigazgatói) tisztújításoknál, a legfőbb ügyész, az APEH-, KSH-, és MTV-elnök jelölésénél, az Állami Számvevőszék, a PSZÁF, az országgyűlési biztosok hivatalának csúcskáder-frissítésénél. Kiderül, mi dominál: a kompetens pártsemlegesség vagy a mohó zsákmányelv.”

Nos, úgy tűnik, legalábbis ÁSZ-fronton, Orbánék az utóbbi mellett döntöttek.