hvg.hu: Tarlós István, aki a közvélemény-kutatások szerint a főpolgármesteri cím elnyerésének esélyese, azt nyilatkozta, hogy tanácsadóként számít Önre. Elfogadja Tarlós ajánlatát?

A.J.: Hivatalos felkérést eddig nem kaptam. Tarlós 2006 nyarán, amikor először futott neki az önkormányzati választásoknak, megkeresett. Akkor is azt mondtam neki, amit most. Bármilyen szakmai kérdésben, mellyel a főváros érdekét szolgálom, állok a rendelkezésére, ahogy másnak is. De politikai szerepet nem vállalok, mert nincs olyan politikai tényező a közéletben, mellyel teljes mértékig azonosulhatnék.

Atkári János

Müller Judit

Az elmúlt négy évben mintegy másfél tucatnyi alkalommal konzultáltunk, telefonon vagy személyesen. Tarlós néhány alkalommal írásos anyagot is kért tőlem, hogy foglaljam össze véleményem a főváros gazdálkodásának valamely kérdéséről. Az előző vezetést érintő személyes ügyek szóba sem kerültek.

hvg.hu: Úgy tűnik, a 2004 óta bekövetkezett fejlemények önt igazolják.

A.J.:   2004 őszén fosztottak meg a hatáskörömtől, és 2006-ban szűnt meg a főpolgármester-helyettesi tisztségem. A főváros gazdálkodását 2004 őszéig úgy-ahogy mederben tudtam tartani, bár az országos politikában már 2002-től nagymértékben felerősödött egy, az egyensúlyt aláásó irányvonal. Ezt mind az ország, mind a főváros szempontjából baljósnak tartottam. Óvtam a fővárost vezető koalíciót attól, hogy a maga politikáját ennek jegyében alakítsa ki. Látható volt, hogy a koalíció tevékenysége előbb-utóbb politikai és gazdasági válságba torkollik, és belső széthullást eredményez.

Nem a világgazdasági válságot jeleztem előre, hanem azt, hogy belső okok következtében alakul ki krízis, ami súlyos következményekkel jár majd a fővárosra. Gyurcsány Ferenc hatalomra kerülése után, 2004 októberében vonták el a hatáskörömet, amikor még azt a látszatot keltették, hogy átfogó reformokat terveznek az elosztó rendszerek területén, anélkül, hogy meglett volna az ehhez szükséges politikai bázis, illetve az elszánás és a felkészültség a kormány részéről. Látható volt, hogy megszorításokra nem hajlandó a vezetés, márpedig szerkezeti reformokat ezek nélkül nem lehet végrehajtani. Az egész akkori politikai szerkezetnek bénító volt a hatása a fővárosban, a koalícióra, az ellenzékre és az apparátusra is. Ezt 2002-től már érezni lehetett, amikor még meg sem jelentek a színen azok az emberek, akik a felelősségi viszonyok szétzilálódását a saját érdekükben kihasználva azután immár döbbenetes következményeket idéztek elő. Nekem akkor úgy tűnt: az, amit a Gyurcsány-kormány el akar hitetni, vagy meggondolatlanság, vagy vegytiszta propaganda. Ezért nem támogattam a főpolgármestert abban, hogy olyan képet fessen a közvélemény előtt, hogy jó a kormánnyal a viszony, a főváros nagyobb támogatáshoz jut a fejlesztésekhez, és most egy felívelő, harmonikus korszak következik.

hvg.hu: Ugyanakkor például 1997-ben privatizálták a Fövárosi Vízműveket, ami azóta is viták ütközőpontja. Elhangzottak olyan bírálatok is, hogy a nyereséges cégeket eladták, míg a veszteségesek megmaradtak önkormányzati tulajdonban. ..

A.J.: Bármennyire ellenséges is napjainkban a közhangulat a privatizációval szemben, határozottan állítom, hogy minden olyan területen, ahol ez egyáltalán lehetséges, magánkézbe kell adni a főváros cégeit, azaz szükség van a privatizációra. Elvi kérdés, hogy törekedni kell az önkormányzat meglévő szerepzavarának az oldására. Törvény kötelezi bizonyos szolgáltatások nyújtására, de ennek keretében jobbára egyszerre megszervezője, szabályozója, árhatósága, a fogyasztók érdekeinek képviselője, a szolgáltatást végző szervezet és a szükséges eszközök tulajdonosa, üzemeltetője, illetve az általános közérdek képviselője.. Ezek egymással ütköző funkciók, eltérő érdekeket megjelenítő szerepek, amelyek belsőleg ellentmondásos működést eredményeznek, egyebek mellett gazdálkodási téren is. Más kérdés, hogy a privatizációnak gyakran akadálya, hogy nincs megfelelő kínálati piac, illetve nehéz szabályozni a szolgáltatást. Mindebből azután monopóliumok, kartellek képződhetnek. Ahol van, vagy teremthető lehetőség a privatizációra, ott az önkormányzatnak kötelessége, hogy mérlegelje ezt a lehetőséget, s amennyiben normatív összevetés alapján a piaci szereplők olcsóbban tudnak közvetve szolgáltatást nyújtani mint ha ezt az önkormányzat a saját cégein keresztül, közvetlenül tenné, akkor meg is kell lépni.

hvg.hu: Visszatérve a Fővárosi Vízművekre, Pécsett az  önkormányzat visszavette a vízszolgáltatást a cégtől, melynek a kilencvenes években eladta. A fővárosban ezt nem lehetne megcsinálni?

A.J.: A Vízművek és a Csatornázási Művek privatizációjára 1997-ben került sor, általam is bírált, kifogásolható kompromisszumok mellett. Mindazonáltal, nemcsak azért, mert akkor én voltam a két privatizáció fő felelőse, állítom, hogy a döntés még így is helyes volt. A privatizáció előtt a két cég jóval rosszabb hatásfokkal működött, és ez tükröződött a díjak emelkedési trendjében is. Mind a két cégnél jelentős javulás következett be a szolgáltatás terén, és érvényesült az önkormányzat ellenőrző szerepe. Sajnos, az utóbbi hat évben a vízdíj tekintetében a főváros nem gyakorolta érdemben az árellenőrző funkcióját, pedig erre meglett volna a lehetősége. Mégis érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a „korrupciós csontvázak” nem a privatizált cégeknél dőlnek ki a szekrényből, hanem azoknál, melyek a főváros tulajdonában maradtak.

hvg.hu:  A legsúlyosabb gondok valóban a BKV-nál merültek fel, ahol  Hagyó Miklósnak döntő befolyása volt. Ő ki is használta a zűrzavart. Volt vele konfliktusa?

A.J:    Soha nem találkoztunk, nem hogy tárgyaltunk volna egymással. Vele kapcsolatban valószínűleg a felületes benyomásaim is elegendők lettek volna arra, hogy ne álljak vele szóba. Hasonló álláspontra helyezkedtem, megérzéseim alapján, Mesterházy Ernővel is. Ő annyiban „bizonyított” is, hogy megengedhetetlen módon lobbizott, káros irányba befolyásolta az ügyek intézését, amit nem tűrhettem. Ezért nemcsak hogy nem engedtem be az irodámba, de megtiltottam a beosztottjaimnak is, hogy fogadják.

Ami a BKV-t illeti, a cég, jelenlegi formájában, a tanácsi idők öröksége. Országos méretekben is a legnagyobb monopóliumok egyike. Tevékenységére lényegében nincs rálátása az önkormányzatnak. Ugyanakkor tizenhét-tizenkilenc  ágazati szakszervezet, nagyfokú informális önállóságot élvező telephely is működik a cégen belül, valamennyi sajátos „kiskirályság”, sajátos, generációról generációra hagyományozódó rokoni, baráti, kliensi kapcsolati hálókkal. 

hvg.hu: Miért nem lehetett már a rendszerváltás után átlátható viszonyokat teremteni a BKV-nál?

A.J.: A fővárosnak nem volt hozzá mozgástere. A BKV már az első közgyűlések egyikén, 1990 végén olyan költségvetési támogatási igényt terjesztett elő a következő évre, mely előző évi igényének a sokszorosa volt. Világos volt, hogy valamit tenni kellene. Az alapok tekintetében a főváros tehetetlennek bizonyult, mert nem volt képes érvényesíteni, teljesíteni azt az alapvető követelményt, hogy a megrendelt szolgáltatás ellenértékét az utolsó fillérig ki kell fizetni. Támogatom a cég privatizációját, akár a buszjáratok kiszervezésének formájában, de látni kell: privatizálni csak ott lehet, ahol a megrendelő képes kifizetni a megrendelt szolgáltatás ellenértékét, márpedig a kiszervezés felszínre fogja hozni a cég külső és belső eladósodása formájában eddig a szőnyeg alá söpört valós költségigényt. De ez legalább végre tiszta helyzet lesz. Valakinek állni kell a számlát. Mivel a főváros – a keretfeltételek változatlansága esetén – nemigen lesz abban a helyzetben, hogy ezt megtegye, maradnak az utasok, illetve marad a költségvetés. Vagyis: ha a tömegközlekedés jelenlegi színvonalát fenn szeretnénk tartani – márpedig szerintem fenn kell –, akkor a kormányzatnak vagy többet kell költenie a tömegközlekedés fenntartására, vagy pedig a jegyek árát emelni kell.

hvg.hu: Lesznek-e kieső csontvázak, amikor az új vezetés beköltözik a Városházába?

A.J. : Ezt senki sem tudja, sem a jelenleg még regnáló vezetés, sem pedig az ellenzék. Óriási anyagi kockázattal járó ügyekkel kell számolni, melyekért senki sem viseli a felelősséget. Elég, ha a metrókocsik beszerzésének ügyére vagy a Margit-híd felújítására utalok. Nem világos a metróberuházás felügyeletével megbízott Eurometro jogi helyzete, függőben van a beruházás EU támogatása. Mindezek nagyságrendekkel befolyásolhatják a főváros gazdálkodását.