"Az már tényleg gáz, hogy a Fidesz korlátozni akarja az Alkotmánybíróság jogkörét, csak azért, mert a legutóbbi határozata nem tetszik neki - de ettől azért még nincs vége a jogállamnak. Ne kiáltsunk farkast mindenre, mert amikor majd tényleg kell, nem fognak hinni nekünk!"  Így beszélnek manapság azok, akik úgy gondolják, nem kell bedőlni a ballib őrjöngésnek. Orbánék tiszta átlátható demokratikus választás során jutottak kétharmados hatalomhoz. Amíg nem forog veszélyben a szabad választás intézménye, nem kell parázni. Ha nem tetszenek a népnek, négy év múlva leváltja őket is.

Vajon így van-e? Hogyan lehet objektíven megállapítani beteg-e a demokrácia, és ha igen mennyire? A nem-parázók viszonylag egyszerűen intézik el a dolgot. Kilenc évre betonozzák be a médiahatóság fejét? – nézzük meg van-e jól működő jogállam hasonlóan hosszú kinevezettekkel?  Van. Kereszténység az alkotmányban? Ilyen is van. Politikus a számvevőszék élén? De még mennyire! Akkor meg mi a baj?

Az, hogy ez a módszer önbecsapás. Így Lukasenko rendszeréről is ki lehet mutatni, hogy virtigli demokrácia. Hiszen, ha még olyan szélsőségesnek tűnő példát is hozunk, mint hogy bírósági ítélet nélkül tartanak fogva politikai ellenfeleket – erre is találunk analógiát, éppenséggel az Egyesült Államok (terrorizmus-elhárító) gyakorlatában.

Rafináltabb módszerre van tehát szükség a jogállam-diagnózisban, olyasmire, amit például egyes mentális betegségek esetében alkalmaz a modern orvostudomány. Asperger szindrómában például akkor szenved a gyermek, ha tucatnyi ismérv közül 6-8 illik rá. Attól – teszem azt - még nem beteg, ha nem játszik korabeli gyerekekkel, attól sem, ha nehezen ismerkedik, meg attól se, ha csak 3 éves korában tanul meg beszélni. De ha e három közül legalább kettő illik rá, akkor már fogjunk gyanút.

Itt az ideje, hogy az Orbán fóbiától szenvedő hivatásos ördögűzők és az ugyancsak hivatásos nyugi-nyugizók összerakják amijük van, és megalkossák a magyar demokrácia-tesztet. Legalább valami hasznossal foglalják el magukat.

(dózer)