Zentai Péter: Nagykövet úr, hajlandó-e magánemberként és diplomataként egyaránt biztosítani olvasóimat, hogy Irán nem akar hadrendbe állítani nukleáris fegyvereket?

Ali Asghar Soltaieh: Igen. Atomprogramunk nyilvános ország-világ számára. Az atomkorszak történetében egyetlen más ország sem mutatott annyi őszinteséget, jó szándékot, mint a mi országunk.

Ali Asghar Soltaieh

AP

Gondoljon bele: valamennyi atomfegyverrel bíró ország titkos, földalatti üzemeket hozott létre, ezzel szemben én most meghívtam a négy égtáj egy-egy fontos képviselőjét, hogy látogasson el a natanzi dúsító üzembe, tekintsék meg az araki nehézvizes reaktort, és saját szemükkel győződjenek meg békés szándékainkról. Ennél többet igazán nem tehetünk a bizalmatlanság eloszlatására.

Z.P.: Ugye tudja, hogy a bizalmatlanság egyebek között abból fakad, hogy Ahmadinedzsád köztársasági elnök többször említette: le kell törölni a térképről a cionista államot, Izraelt? Pedig egy nemzetközileg elismert országról van szó, és a világ aligha maradna tétlen, ha egy ország Izrael megsemmisítését célozná meg.

A.A.S.: Óriási félreértésről van szó, pontosabban félremagyarázásáról a köztársasági elnök szavainak. Hazánk alkotmányának alapvetése, hogy harcolunk a megkülönböztetés ellen. Márpedig a cionizmus nem más, mint a faji megkülönböztetés egy formája. Minden eszközzel fellépünk ezen mentalitás ellen. A forradalmunk győzelmét követően minden országgal fenntartottuk a diplomáciai kapcsolatunkat, csak kettővel nem: a dél-afrikaival és a cionistával. De lám, amint megszűnt a faji megkülönböztetés Dél-Afrikában, azonnal helyreállítottuk a jó viszonyt.

Z.P.: Ebből következik, hogy ha megszűnik a cionizmus, akkor helyreállítják a kapcsolatokat Izraellel?

A.A.S.: Legfőbb vezetőnk [Khamenei ajatollah - a szerk.] megmondta: ha Palesztinában referendumot tartanak a terület jövőjéről, sorsáról – és ezen a népszavazáson részt vehetnek keresztények, muszlimok, zsidók, palesztinok –, akkor a népszavazás eredményeként létrejövő új országot Irán el fogja ismerni és jó viszonyt fog vele ápolni.

Z.P.: Valószínűleg ez nem nyugtatja meg a nyugati vezetőket. Nukleáris programjuk friss fejleményeihez visszatérve: itt a kezemben egy hír arról, hogy az ön által meghívott Oroszország a színfalak mögött azon dolgozik, hogy senki se fogadja el a meghívást. Még olyan sejtésekről is olvasni a világsajtóban, hogy a kínaiak is ódzkodnak a látogatástól, mert nem akarják megbontani a kialakult nemzetközi egységet e témában.

A.A.S.: Kínával, Oroszországgal jó a viszonyunk, szerintem el fognak jönni. Egyébként ahány nagykövet kollégával beszéltem, mindannyian üdvözölték ezt a rendkívűli, egyedülálló bizalomerősítő lépésünket.

Z.P.: De hát nem hívta meg éppen a legfontosabb országokat, azokat, amelyek nemzetközi felhatalmazással közösen tárgyalnak önökkel: nincs a meghívottak között Japán, az Egyesült Államok, Németország, Nagy Britannia. Kubát viszont meghívták. Ezek alapján bizonyosan nem véletlen, hogy az Európai Unió nyilatkozatot készül kiadni, miszerint saját maga kívánja kiválasztani az Iránban vizsgálódó szakértőket, nem egyezik bele, hogy az önök kormánya válogasson az országok, nemzetek nagykövetei között.

A.A.S.: Korábban csak el nem kötelezett országokat és muszlim államokat hívtunk meg, most – önként – elébe mentünk minden velünk szemben esetleg felmerült elvárásnak, minden eddiginél több ország és ország csoport képviselőjét látnánk vendégül. Ezen nem fanyalogni illik, ezt ünnepelni kellene. Hiszen ezzel a Nyugat minden kívánsága teljesül.

Z.P.: Ők nem így látják, hiszen a főbb nyugatiak szakértőinek nem engednek betekintést.

A.A.S.: Először is nem szakértői vizsgálatról, hanem vendéglátásról szól a meghívó. Az atomenergia-ügynökség inspektorai folyamatosan járják az iráni nukleáris létesítményeket. És már hogyne engednénk be nyugatiakat, meg is hívtuk őket. Magyarország fogja képviselni az EU-t. A legfőbb nyugati csoportot. Ne várja el tőlünk senki sem, hiszen ehhez nincsenek meg a lehetőségeink, hogy a világ minden országát külön-külön, több száz embert vendégül lássunk. Magyarország nagykövetének szeme a Nyugat szeme lesz. A brazil nagykövet vagy a kubai kolléga például az el nem kötelezett országokat fogja képviselni.

Z.P.: De hiszen az önök legfőbb kritikusai, a világ ugyancsak kiemelkedő atomenergia-szakértői az amerikaiak, a japánok. Őket kellene leginkább megnyugtatni. Nekik miért nem biztosítanak lehetőséget egy ilyen vizitre?

A.A.S.: Megismétlem: nem lehet egyszerre minden országot meghívni.

Z.P.: Mi lesz, ha ezt az érvet nem fogadják el Nyugaton? És a végén azt kéri az Unió a magyar kormánytól, hogy ne álljon a meghívás elébe, s a magyarok sem mennek el? Sőt, kétségek vannak az oroszok utazása körül is, hiszen a meghívás január közepére szól, miközben éppen január végére terveztek nagy találkozót az iráni atomprogramról oroszok és nyugatiak együttesen, mégpedig Isztambulban.

A.A.S.: Nézze, mi nem kényszeríthetünk senkit sem egy ilyen látogatásra. Lelkiismeretünk azonban nyugodt, hiszen példátlan, amit csinálunk, a világ egyetlen más országa sem mutat akkora hajlandóságot az együttműködésre az atomenergia-ügynökséggel, mint mi. A világ egyetlen más országa sem teszi olyannyira átláthatóvá békés atomprogramját, mint mi.

Z.P.: Csak a békés célút? Van másmilyen célú is?

A.A.S.: Még egyszer biztosíthatom: alkotmányunk és vallásunk, egész politikánk békés célú, amivel összeegyeztethetlen az atomfegyver birtoklása. Mélységesen ellenezzük a katonai atomprogramokat, azt akarjuk, hogy világunk atomfegyverektől teljesen mentes legyen, azt akarjuk, hogy béke és igazságosság honoljon a Földön.