A héten a Méltányosság Politikaelemző Központ és a hvg.hu „Mi legyen a preambulumban?” című felhívása európaiságunk, illetve Európa iránti elkötelezettségünk preambulumbeli szerepével foglalkozik. Kezdeményezésünk első felhívásában azt javasoltuk olvasóinknak, lépjenek túl a napi politikán, mutassanak példát állampolgári öntudatosságból, hogy belekezdhessünk egy Magyarországon korábban nem tapasztalt társadalmi párbeszédbe. Kértük, mondják el, mit látnának szívesen az új alkotmány előszavában.

Az alkotmányozás körül több területen is viszonylag terméketlen politikai vita alakult ki. Olvasóink azonban bebizonyították, ennél „tudnak jobbat”, és több száz hozzászólás érkezett olyan kérdések kapcsán, mint a vallás, a kereszténység, és a Szent Korona szerepe az új Alkotmány előszavában. Ezen a héten az alkotmány nemzetközi összefüggéseiről és európaiságunkról fejthetik ki véleményüket.

Európa és a preambulum

A közelmúlt eseményei elemi erővel vetik fel azt a kérdést, hogy miként gondolkodunk Magyarország Európában elfoglalt helyéről, hogyan képzeljük el sorsunkat a kontinensen. A magyarok Európa-képe igen összetett, s nem mentes az ellentmondásoktól, sok esetben a sérelmektől sem. A Méltányosság Politikaelemző Központ nemrég a magyar társadalom nyugatias céljai és keleties értékvilága közötti ellentmondás kapcsán a következő megállapítást tette: „Húsz évvel a harmadik köztársaság megszületése után nagyon úgy tűnik fel, hogy a liberális demokráciának csak az intézményrendszerét sikerült megteremteni, a társadalom túlnyomó többsége számára annak értékeit azonban nem. A felépülő új rendszer legnagyobb kihívása, hogy egyszerre közelítse a politikai berendezkedés értékvilágát a választókéhoz, ugyanakkor ezzel együtt megfeleljen a nyugati típusú demokráciák elvárásainak.” S valóban, ahhoz, hogy érdemben tudjunk valamint mondani európaiságunkról, szükség van arra, hogy magunkénak valljuk az európai közösség értékeit.

Fontos megjegyezni, hogy „Európára” vagy az „európai értékekre” való preambulumbeli hivatkozás nem feltétlenül jelenti magára az Európai Unióra történő utalást, sőt a két dolog nagyon is különböző lehet. Az uniós alkotmányok általában úgy oldják meg a kérdést, hogy a preambulumban az európai kulturális közösségre hivatkoznak (például a német preambulum az országot az „egyesült Európa egyenrangú partnereként” határozza meg; a cseh előszó pedig Csehországot „az európai és a világ demokráciái családjának tagjaként” fogja fel, ezt követi maga az alkotmányszöveg, amely konkrétan utal az Európai Unióra, mint gazdasági-jogi integrációra). A preambulumok tehát elsősorban Európa közös kulturális-történelmi gyökereivel foglalkoznak – ezt a zátonyra futott európai alkotmányszerződés a következőképp határozta volna meg: „Tudatában annak, hogy Európa olyan kontinens, amely a civilizáció megszületésének helyéül szolgált; hogy lakói, akik a legkorábbi időktől fogva, egymást követő hullámokban érkeztek ide, fokozatosan létrehozták a humanizmus alapértékeit, a személyek egyenlőségét, a szabadságot és az értelem tiszteletét”.

Európaiságunk és elköteleződésünk e kultúrkör irányt nyilván nem a preambulumban elhelyezett utaláson keresztül méretik majd meg, hanem sokkal inkább azon, hogy mi van egy ilyen utalás mögött. Eme utalás sokkal inkább egy jelzés, egy kulturális felkiáltójel szerepét töltheti be, s nem is „Európa”, hanem sokkal inkább a saját magunk számára.

Fontosak számunkra az európai értékek? Egyáltalán: vannak-e kifejezetten európainak tekinthető alapértékek, és ha vannak, vajon melyek ezek? Nyitottak vagyunk-e Európa iránt, valljuk-e azokat az elveket, amelyek Európát azzá tették, amivé mára vált? Kell-e hangsúlyoznunk Európához tatozásunkat, vagy ez amúgy is magától értetődik? Mi a fontosabb: nemzeti elkötelezettségünk vagy európaiságunk? Elválasztható-e egymástól e két vonzalom, vagy összetartozó fogalmakról van szó? Van-e élet Európán kívül is, vagy Magyarországnak nincs is választása? Mennyire vagyunk nemzetköziek, a világ szabad polgárai, és mennyiben egy kontinens vagy egy ország fiai és lányai? Kereszténységünk egyben európaiságunk megnyilvánulása is, vagy e két értéknek nincs közvetlen köze egymáshoz? Európához tartozásunk értelmezhető-e szakrálisan vagy éppen szekulárisan, történetileg vagy éppen jelenvalóságában, magasztosan vagy éppen hétköznapian? Mennyiben vagyunk alárendeltjei Brüsszelnek? Hol a határa a magyar függetlenségnek? Igaz-e, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam? Azt kell-e mindig tennünk, amit Európa parancsol nekünk, vagy uniós tagságunkból nem következik közvetlen cselekvés? Fontos-e nekünk, hogy az Európai Unióhoz tartozunk? Mennyiben egyeztethető össze európai szerepvállalásunk és magyarságunk? Keleti vagy nyugati nép vagyunk-e? Részei vagyunk-e egy egésznek, és ez az egész vajon Európa-e, netán e kontinensnél kisebb vagy nagyobb közösség? Mit jelent az, hogy Európában élünk és boldogulunk? Légiesülnek-e valóban a határok? Európa segít-e egybeforrasztani a Kárpát-medence magyarságát, vagy éppen gátol-e ebben? Mit jelent magyarnak lenni a 21. században Európában, és mit jelent európainak lenni ma Magyarországon? És mindezen dilemmák hogyan jelenjenek meg az új alkotmány preambulumában?

Megannyi kérdés, amelyhez folyamatosan várjuk észrevételeiket. Kérjük, szóljanak hozzá továbbra is alapcikkünkben preambulum-projektünkhöz!