Válságnapló 2008: „A kormány megőrzi a 13. havi nyugdíjat.”
A válság lassan az ötödik évébe lép, a magyar döntéshozók viszont még mindig szívesebben foglalkoznak a 2008-as, mint a 2012-es ősz eseményeivel. Mi vezetett a négy évvel ezelőtti IMF-megállapodáshoz? Hogyan kezdődött a válság Magyarország számára? Hogyan viselkedtek a válság első napjaiban az akkori és mai döntéshozók? A hvg.hu a következő hetekben Farkas Zoltánnak, a HVG újságírójának 2008-as naplója segítségével idézi fel az első válság-ősz eseményeit.
2008. október 17. (péntek)
"A kormány megőrzi a 13. havi nyugdíjat" - ezt nyilatkozta Gyurcsány Ferenc a Nap-keltében. Majd hozzáfűzte: „Adócsökkentés csak akkor lesz, ha a gazdasági növekedés ismét 3-4 százalékra gyorsul”.
Nem éppen megnyugtató.
"Az előrejelzések szavatossági ideje három hét” – mondta az ICEG délelőtti sajtótájékoztatóján Pellényi Gábor, a független kutatóintézet prognózisát ismertetve. Ezek szerint jövőre a gazdasági növekedés csupán 1,1 százalékos lesz, az export csak 3 százalékkal bővül, az infláció 3,8 százalékra csillapodik, a munkanélküliség viszont 8 százalékra ugrik. Az eddig kiszivárgott hírek szerint nagyjából ilyen makropályát tartalmaz majd az új költségvetési tervezet is. A szeptember végén benyújtott változat még 3 százalékos növekedéssel kalkulált. Valóban három hét alatt avult el.
Kérdezem az ICEG-kutatókat, miért nem Gáspár Pali tartja a tájékoztatót. Beteg – válaszolják zavartan.
Délután a Kempinski szállodában Charles H. Dallara, a befolyásos Nemzetközi Pénzügyi Társaság vezérigazgatója fogad néhány újságírót. Ezért a válságért a Nyugat a felelős, ezért kötelessége segíteni, ezt az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap meg is fogja tenni – ígérte. Erre szükség van, tette hozzá, hiszen a nyugat-európai mentőakciók és garanciák a német, francia, brit, holland bankok kelet-európai leányaira nem vonatkoznak. S valóban, az IMF még aznap bejelentette, készen áll a felzárkózó országok megsegítésére. Váratlanul felriadt hosszú szunyókálásából, 2007 nyara, az amerikai jelzálogpiaci krach kezdete óta ugyanis nem nagyon kapcsolódott be a folyamatokba.
Szeptemberben a szokásos magyarországi gazdaságpolitikai konzultáció lezárásakor kiadott nyilatkozata megállapította ugyan, hogy a magánszektor külföldi eladósodása emelkedett, és az államadósság is nagy, de hozzátette, hogy a bankrendszer nyereséges, tőkeellátottsága jó, az ország rövid lejáratú adósságait pedig a nemzetközi valutatartalékok fedezik. Ráadásul, mint hírlik, az IMF éppen költség- és létszámcsökkentés elé nézett, mondhatni kapóra jött, hogy októberben hirtelen aktivizálhatta magát, és ismét a válságkezelés centrumába került. Néhány hete még az Európai Bizottság sem készült különösebb közbeavatkozásra. „Az eurózóna gazdaságai erősek, így képesek megbirkózni a mostani pénzügyi válsággal” – nyilatkozta még szeptember 22-én is Joaquin Almunia pénzügyi biztos.
Dallara méltatja a magyarországi költségvetési kiigazítás eddigi eredményeit, ám hozzáfűzi, két évvel ezelőtt egy IMF-mentőakciót még kemény feltételekhez kötött volna, akkora volt az államháztartás hiánya. Mindazonáltal Magyarország nem Izland, szögezi le – csak úgy, magától, kérdés nélkül. Ezt sulykolják most világszerte a magyar és a velünk „szövetséges” befektetői és pénzügyi körök is. Mi lesz akkor, ha a kormányok által nyújtott garanciákat a bankok igénybe fogják venni? – kérdezem. Ha az állam a nehéz helyzetbe sodródott bankokba tőkeemeléssel beszáll, és tulajdonrészt szerez bennük, részesedését néhány év múlva nyereséggel el tudja adni. Ezen aligha fog veszíteni, azon viszont bukhat, amit garanciaként kényszerül kifizetni – válaszolja. További találgatásokba nem bonyolódik.
Gyurcsány Ferenc továbbra sem érti a helyzetet, a kisebbségi kormány bebizonyította alkalmatlanságát a válság kezelésére – közölte a Fidesz. Ezt már mondta, mondjon mást is; de mi lenne, ha nem szállna be az ország iránt bizalmatlanságot szítók táborába, és néhány napra némi önmérsékletet mutatna? Kormányzása első évében Orbán Viktor maga is átélt egy orosz és egy ázsiai eredetű – mint utóbb kiderült, viszonylag gyors és enyhe lefolyású – pénzügyi krízist, akkori ellenzéke nem folytatta ezt az ordenáré politikát, nem ismételgette naponta, hogy Orbán alkalmatlan a kormányzásra. Sőt éppen az MSZP és az SZDSZ szorgalmazott olyan megszorító jellegű intézkedéseket, amelyekkel vissza lehet nyerni a nemzetközi pénzpiac bizalmát. Ezek szükségességét Orbán tagadta ugyan, de a költségvetési kiadások egy részét azért zárolta. Most viszont a készülő „gigantikus megszorító csomag” tragikus következményeire hívja fel a nagyérdemű figyelmét. Igyekszik Orbán mellé felzárkózni az egyik legnépszerűbb magyar politikus, Debrecen polgármestere, Kósa Lajos is, aki a kormányfő kezdeményezésére összehívott nemzeti csúcstalálkozót könnyedén csak vízgereblyézésnek minősítette.
A Fidelitas aktivistái rögvest neki is láttak a vízgereblyézésnek a nemzeti csúcs tervezett színhelye, a Magyar Tudományos Akadémia közelében a Duna-parton. Íme, testet öltött az ige. Közben pedig Szabó Lajos (MSZP) és Herényi Károly (MDF) közös módosító indítványt nyújtott be az SZDSZ plafontörvényhez, összefűzve a kormány közpénzügyi javaslatát néhány fideszes és szabaddemokrata motívummal. Kókáék azonnal felhorkantak, ez a változat kevésbé szigorú, mint az övék, ami igaz is. Vagy csak attól tartanak, hogy az MSZP és az MDF együttműködése esetleg a költségvetés elfogadására is kiterjedne?
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
