Mint ismeretes, Klaus Johannis államelnök megfosztotta Tőkés László európai képviselőt, korábbi református püspököt a Románia Csillaga elnevezésű magas kitüntetéstől.

Ez elfogadhatatlan.

Amennyit én tudok Tőkés László politikai állásfoglalásairól az utóbbi másfél-két évtizedben – és nem tudok mindent –, az nem ébresztett bennem rokonszenvet; közéleti munkálkodását nem tartom se helyesnek, se hasznosnak. De ez mellékes.

A kitüntetést se ezért kapta.

Tőkés László a Ceauşescu-diktatúrával szembeni ellenállás hőse, ezt senki el nem veheti tőle. Érdeme elévülhetetlen, elmúlhatatlan. Ő történelmi alak, és emiatt az. Nem követhetett el annyi hibát, hogy történelmi tettét érvénytelenítse vele.

Kitüntetésének visszavonása – akárcsak a Lech Wałęsa elleni lejárató kampány – 1989 szimbolikus eltörlését célozza, a történelmi emlékezés átalakításának kísérlete. A rendszerváltásban való egyetemes és mély csalódás visszavetítése magára az eseményre – és Tőkés László mai, esetleges nyilatkozatainak visszavetítése egykori történelmi tettére – manipulatív és hazug. A rendszerváltás tagadhatatlan kudarca nem rehabilitálja a néhai diktatúrát. Az ellenállás hősei hősök maradnak, akkor is, ha az 1989 óta eltelt időben bebizonyították – ami nem meglepetés –, hogy esendő emberek. A hősök történelmi tette nem az ő személyes tulajdonuk, és nem igazolja későbbi botlásaikat. Az egyszeri hőstett nem teszi a hősöket bölccsé. De éppen azért, mert a történelmi hőstett nem magántulajdon, el se lehet törölni utólag. Erre semmiféle gyarlóság nem szolgáltathat ürügyet.

Ráadásul a román államvezetésnek ez a fölöttébb kétséges gesztusa megbántja az erdélyi, bánsági és bihari magyarokat. Annak ellenére sértés, hogy a romániai magyarok többsége nem követte Tőkés László politikai iránymutatását. De Tőkés László 1989-i tette, bár nem az ő személyes tulajdona, szimbolikus vagyona a romániai magyarságnak és egész Romániának. Sőt: egész Kelet-Európának. Ettől akar megfosztani valamennyiünket ez a rossz döntés.

Lehúzni ezt a fényes csillagot a szokványos soviniszta viaskodások mocsarába: bűn. Az, ami 1989 decemberében Temesvárott történt, románok és magyarok közös cselekedete volt. Indítéka: a szabadságvágy. Ez csak egyetlen kurta históriai pillanatig tartott – sajnos –, de érvényes máig. Akkor is, ha – mint annyiszor – a szép pillanat szereplői aztán nem tudtak méltók maradni történetük egykori magasához.

A magasat lebontani és alacsonnyá tenni: könnyű. Megőrizni magasnak: bonyolult, ellentmondásos, nehéz. Intellektuális erőfeszítést, elfogulatlanságot, tárgyilagosságot és megértést igényel. A román államvezetés groteszk döntése újabb állomás a hanyatlás lejtős útján, újabb csapás (a sok között) a demokratikus politikai közösség reményére.

Elkeserítő.

Az írást elsőnek az erdélyi Új Magyar Szó (maszol.ro) közölte.