Egy hónap telt el az április 8-i választás óta. Ha valakiben élt volna akár csak a halvány remény is, hogy a Fidesz az újabb kétharmad tudatában képes változni, meghallani azok hangját, akik nem rájuk szavaztak, azon százezrekét, akik azóta kétszer is az utcára vonultak, szóval, ha volt valaki, akiben élt a „kiegyezés” illúziója, az mára kijózanodott. Jöhetnek szakértő miniszterek a kormányba, attól ez a Fidesz továbbra is a Kúriát toporzékolva kárhoztató Orbán Viktor Fidesze, a kirohanásaival jeleskedő Szijjártó Péter Fidesze, a civil tüntetők kiállását bolhacirkusznak nevező Rogán Antal Fidesze, ez az öntörvényű Kövér László hátországa, és még folytathatnánk.

Ugyancsak egy hónapja, a választás másnapján írtam ugyanitt: nincs még világosság, a magát függetlennek tartó sajtónak még inkább küzdenie kell, hogy az maradhasson, ami mellett hitet tett. Az élet igazolta ezt a félelmet. Múlt pénteken az Országgyűlés Sajtóirodája például egy „Sajnálattal értesítjük” és egy „Kérjük, szíves megértését” keretbe foglalt levélbe elutasította a hvg.hu videós újságírójának beengedését a parlament alakuló ülésére. Nos, nem, nem értjük meg. Nem értjük meg, ha a hatalom újságírók között válogat, nem tudunk szó nélkül hagyni jogorvoslati lehetőség nélküli kinyilatkoztatásokat, abszurd intézkedéseket. Jogalap nélküli „priuszosítást”.

A hatalom fél. Vagy megkezdődött az Orbán Viktor által meghirdetett bosszú. Vagy mindkettő. Márpedig az, aki kétharmad birtokában fél, annak rejtegetnivalója van. Annak a független sajtó nem a hasznos (ön)kontroll eszköze, hanem ellenfél, sőt ellenség. Nem kell ezt hosszan magyarázni, elég egyetlen mozzanatot felidézni: múlt héten a Fidesz európai képviselői voltak azok, akik nem szavazták meg az EP független újságírást, tényfeltárást támogató állásfoglalását.

Független sajtóra azonban szükség van. Magyarországnak is szüksége van rá, hogy az maradhasson, aminek lennie kell: olyan európai országnak, amely közelebb van Berlinhez és Párizshoz, mint Moszkvához vagy Minszkhez, netán Ankarához.

Így gondoljuk ezt mi, és így gondolják ezt egyre többen olvasóink közül is. Egy hónapja hirdettük meg a HVG Pártoló Tagság programot, azóta több mint 2500-an döntöttek úgy, hogy csatlakoznak hozzánk, vagy egyszerűen támogatnak minket.

Köszönjük!

Köszönjük mindenkinek, aki úgy érzi, hogy fontosak vagyunk neki, a magyar közéletnek, és ezért beszállt egy új finanszírozási modell építésébe, amelynek célja a minőségi újságírás erősítése. Hiszen nem titok, a HVG és a hvg.hu két lábon áll: az egyik az előfizetésekből, illetve a lapeladásokból befolyó pénz, a másik a hirdetésbevétel. Most alakul a harmadik láb is: a pártolók közössége, egy partneri viszony olvasóink, barátaink és köztünk.

Ennek jegyében május első hetében elindult a tagjainknak szóló „Üzen a szerk.” című hírlevelünk, a hónap közepén megszervezzük a szerkesztőségben az első HVG-túrát, és hamarosan jelentkezni lehet az első közös mozizásra is. 

Aki most dönt úgy, hogy csatlakozna hozzánk, az továbbra s három tagsági csomagból választhat, ezek részletes tartalmát a Pártoló Tagság oldalunkon gyűjtöttük össze. A segíteni akaró, de a programhoz nem csatlakozó olvasóinknak itt lehetőséget biztosítunk az egyszeri támogatás nyújtására is.

Érezzük, hogy olvasóink megértették, mi a célunk, és hisszük, hogy mind többen lesznek azok, akik csatlakoznak hozzánk. Például azért, mert úgy gondolják, hogy Magyarországot olyannak kell megmutatni, amilyen a valóságban – tiltások és propaganda nélkül, igazi kérdéseket feltéve.

A szerző a hvg.hu felelős szerkesztője.