hvg.hu: Egy eddig komolynak, felelősségteljesnek tetsző politikus, mint amilyen az önök miniszterelnöke, miért kezdi provokálni Európát, sőt az egész nyugati világot? Meg akarja kérdezni a néptől, hogy akar-e megszorításokat és akar-e több adót fizetni, holott mindkettő elkerülhetetlen. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy mit fognak az emberek ilyen kérdésekre válaszolni.

Dimitrisz Katszikasz: Azért nem ezeket a kérdéseket tetetné fel Jeórjiosz Papandreu, erről biztosíthatom, noha egyelőre e tekintetben semmi sem világos. Tegyük fel, tényleg végigcsináljuk ezt a referendumot, akkor csak az merülhet fel kérdésként, hogy akarjuk-e mi, görögök, hogy országunk továbbra is bent maradjon az eurózónában, és akarjuk-e, hogy igénybe vegyük az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF segítségét ahhoz, hogy enyhüljön az adósságválság. Mindezt előrebocsátva azonban jómagam azon a véleményen vagyok, hogy nem lesz népszavazás.

hvg.hu: Nem lesz? A kormányuk jóváhagyta a miniszterelnök indítványát. Egyhangúlag.

D. K.: Ezt még vissza lehet vonni. Különösen annak fényében, hogy Papandreunak a referendum tervét még jóvá kell hagyatnia a parlamenttel. Ráadásul saját pártján, a szociáldemokrata Pasokon belül is óráról órára növekszik az ellenzők tábora. A parlamentben megbukna szerintem ez a javaslat. Ha mégsem, akkor valaki bizonyosan azonnal az alkotmánybíróság elé vinné az ügyet. Alkotmányunk szerint fiskális, a költségvetés helyzetét érintő kérdésről nem tartható referendum.

AP

hvg.hu: Ha azt kérdik a néptől, hogy akarja-e, hogy maradjon-e továbbra is az ország fizetőeszköze az euró, akkor az alkotmánybíróság feltehetőleg nem fog arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez költségvetési ügy.

D. K.: Ez igaz. Ugyanakkor Papandreu bejelentése mögött valójában kizárólag rövid távú belpolitikai megfontolások húzódnak. A lemondása érdekében hallatlan, folyamatosan erősödő utcai és ellenzéki nyomás nehezedik rá, miközben az unió többi országa, a németekkel, franciákkal az élen, azért szorongatják, hogy hozzon egyre több olyan intézkedést, ami ellen lázadozik a nép és az ellenzék. Papandreu a népszavazási ötlet bedobásával abban reménykedik, hogy ki tud szabadulni a „gyilkos” kettős ölelésből. Az európai partnerekre, szövetségesekre, bankokra rá akar ijeszteni: egy népszavazási vereség súlyosabb következményeket hordoz magában a hitelezők, az egész világ számára, mint az, ha kevesebb és kevésbé szigorú megszorító intézkedés elfogadtatásába akarják sodorni az országot. De Papandreu isten igazából az ellenzéket kívánja lejáratni. Leleplezni a jobboldal populizmusát, hogy annak csak a szája jár, mást sem tesz hónapok óta, mint hogy felpaprikázza az embereket, elhiteti velük, hogy áldozatok meghozatala nélkül is elengedné a külföld az ország adósságait, legalábbis azok egy részét. Egy referendum esetében azonban egyértelműen színt kellene vallania a jobboldalnak. Borítékolható, hogy az ellenzék nem szólíthatja fel a népet, hogy szavazzon nemmel az euróövezeti tagságra. Azt azért minden parlamenti párt belátja nálunk  – a kommunistákon kívül –, hogy a kilépés katasztrófa lenne mind Görögországra, mind Európára nézve.

hvg.hu: Csak azt nem értem, miért ragaszkodik annyira a hatalomhoz Papandreu. Miért nem akarja az előrehozott választásokat? Nyilván azért, mert hatalmas vereséget szenvedne. Tehát: mindenáron hatalmon akar maradni. Így van?

D. K.: Így is, meg nem is. Valójában azért akarja kihúzni még egy darabig miniszterelnökként, mert míg a jobboldalnak nincs hitele a nyugati szövetségesek körében, benne bíznak. Még akkor is, ha ez a bizalmi tőke megrendült abban a pillanatban, hogy előállt a referendumjavaslattal. Valójában szerintem múlt csütörtök estére már egyértelműen kezdett derengeni a szövetséges kormányok és a hitelezők számára, hogy elsősorban belpolitikai játékról van szó, és szinte biztos, hogy a végén nem fognak tartani ebben az országban – sok tíz millió euróért – népszavazást. Ha pedig esetleg mégis, akkor az fog kiderülni, hogy a görög nép hisz az euróban és az Európai Unióban. Más kérdés, hogy a közvélemény-kutatások szerint egy valamiben nem hisz: a görög politikai elitben. Minden előjel szerint a szavazásra jogosultak kevesebb mint negyven százaléka járulna az urnákhoz, ha előrehozott választásokat rendeznének, és senki sem győzne egyértelműen. Bekerülnének a parlamentbe globalizációellenes kis pártok, esetleg szélsőjobboldaliak, erősödnének a kommunisták, ugyanakkor koalícióra kényszerülne egymással a két nagy párt.

G20 2011

AP

hvg.hu: Miért baj ez? Legalább nemzeti egységkormányként lehetne egy ilyen kormányt a külföld felé „eladni”.

D. K.: Ne legyenek illúziói, nálunk a két nagy párt olyan egymással szemben, mint a tűz és a víz. Sok évtizedes gyűlölködés, kompromisszumoktól való teljes elzárkózás, ezek jellemzik a jobboldali Új Demokrácia és a mostani kormánypárt, a szocialista Pasok viszonyát. Soha nem volt köztük együttműködés, erre képtelenek. Ők felelősek ezért az „össznépi apátiáért”. Kívülről nézve egyenesen abszurd, hogy az az ellenzék tesz szemrehányást a jelenlegi kormánynak az ország siralmas helyzetéért, amelynek uralma alatt totálisan eladósodott Görögország és meghamisították a nemzetgazdasági sarokszámokat.

hvg.hu: Az görög emberek szerint kibírhatatlanok az adóemelések, a külföldi hitelezők és a szövetséges kormányok viszont keveslik a megszorító intézkedéseket. Kiúttalan egy helyzet.

D. K.: Kiúttalannak látszik, de nincs alternatíva. Pontosabban van: a teljes összeomlás. A lázadó tömegek számára egyébként valóban elviselhetetlennek tűnnek a terhek, főként az adóterhek. Két hónap alatt harmincöt új adó bevezetéséről döntöttek. Nem telik el nap, hogy ne sarcolnák meg az embereket.

hvg.hu: Ne haragudjon, de tudomásom szerint a görögök nagy része eddig viszont nem fizetett adót. Vagy ez csupán a külföldi média rágalma?

D. K.: Nézze, a gazdagok, a politikai-, gazdasági elit tagjai tényleg nem fizettek. Csalt a fél ország. De mindig is a lehető legkönnyebb a kis emberektől behajtani adókat. Legtöbbjük bérből és fizetésből él, láthatóak a jövedelmeik, nem tudják elbújtatni őket. A munkaadók, az orvosok, a mérnökök, a jogászok, főként az ügyvédek viszont az utóbbi évtizedben annyit csaltak, amennyi csak jólesett nekik. Titkárnők fizettek nominálisan több adót évente, mint megannyi milliárdos. Most létrehoznak egy különleges adóbehajtási szervezetet – külföldi szakértők bevonásával. Ezeket a szakértőket, valójában adóbehajtókat, a nekünk hitelező kormányok delegálják hozzánk. Mindeközben az elmúlt fél évben ötvenmilliárd eurót vittek ki belföldiek az országból. A történelemben példátlan méretű vagyonkimenekítés ment végbe a kormány és a külföld szeme láttára. Holott nyilvánvaló, hogy ezzel tovább gyengült nem csak a görög bankok helyzete, hanem az egész országé.

Papandreu Merkellel és Sarkozyvel

AP

hvg.hu: El tudom képzelni, micsoda tetszést arat a közvélemény körében, hogy már az adóbehajtók is külföldiek. És mit szólnak a görögök a tervezett privatizálásokhoz? Az állami vagyon egy jelentős része külföldi kézre kell, hogy kerüljön.

D. K.: Összeesküvés-elméletek garmadája uralja a médiát. Mellesleg az újságírók jelentősen hozzájárultak a bizalmi válság mélyüléséhez, tisztelet a kivételnek. Mindenki tudja, hogy a lapok tulajdonosai és főszerkesztői, a tévék vezetői közvetve-közvetetten összefonódnak a politikai elittel, és öncélú, felelőtlen hírekkel mérgezték a helyzetet. A médiának része volt abban, hogy az emberek elhitték: reális alternatíva az ország kilépése az Európai Unióból, lehetséges a drachma újbóli bevezetése és ezáltal meg fognak majd szűnni a gondok. Az ország lakóinak nem jelentéktelen része úgy gondolja, hogy megszűnt az ország szuverenitása, Papandreu nem más, mint Angela Merkel és az ismét „nácivá váló” Németország lakája. A privatizációban csaknem mindenki az ország teljes kiárusítását látja. És bizonyos értelemben ez igaz is, hiszen olyan időszakban kell állami vállalatokat a tőzsdére bevezetni, amikor nincs a görög részvényeknek ára, teljes értéktelenedés megy végbe. Fillérekért vásárolhatnak külföldiek görög eszközöket. Jelenleg valójában csak földterületeket, turisztikai infrastruktúrát lenne szabad privatizálni, a vállalatokra később kellene sort keríteni. Csakhogy olyan helyzetbe kerültünk, hogy amíg nem vagyunk képesek radikálisan csökkenteni a költségvetési kiadásokat, nem történik meg az egészségügy, a felsőoktatás és a nyugdíjrendszer átfogó reformja és nem tudunk gazdasági növekedést produkálni, addig csak a bevételek növelésével tud játszani a kormány. Több adót már képtelenség bevezetni, létezik már vagyonadó, örökösödési adó, tucatnyi gépkocsiadó.

hvg.hu: Árulja el, miért van szüksége a kis  Görögországnak – amelyet eleve véd a NATO – nagyobb létszámú hadseregre, mint a nagy Németországnak? Azért a katonai kiadásokon spórolhatnának igazán. Ez szúrt szemet például a szlovák parlamentnek is. Ez az egyik ok, hogy kialakult a görögökkel szembeni ellenszenv egy sor európai ország közvéleményformálói körében.

D. K.: Mert nem értik a valós geopolitikai helyzetet. Görögország folyamatosan ki van téve egy másik NATO- tagállam, Törökország provokációinak. A török vadászgépek havonta sértik meg a görög légteret. Ugyanolyan feszült a két ország viszonya, Ciprus északi részének török megszállását pedig a mi országunk sohasem fogadhatja el. A törökök nem engedik a görögök és az általuk megbízott külföldi cégek tenger alatti kutatásait a nyersolaj után. Ez a kérdés Ciprus esetében éleződött ki igazán. A tenger alatti új lelőhelyeket Törökország magáénak mondja, a ciprusi kormány ezt azonban kétségbe vonja. Mindenesetre izraeli cégek kaptak kutatási engedélyt Ciprustól, mire Törökország mozgósítani kezdte az arab világot Görögország ellen, azt híresztelve, hogy a háttérben görög-izraeli összeesküvés rejlik.

hvg.hu: Törökországnak egyenesen célja lenne Görögország további gyengítése?

D. K.: Minden téren ez a célja. Regionális hatalommá válásuk útjában állónak érzik a mi országunkat, hiszen a Fölközi-tenger keleti medencéjében nem képesek uralkodni katonailag - mert ott a mi hadseregünk, a mi haditengerészetünk. Másrészt Görögország gyengítése révén kívánnak üzenni Brüsszelnek annak érdekében, hogy felülvizsgálja a velük szembeni távolságtartó magatartását.