Tetszett a cikk?

Az amerikai vezérkar arra inti az Irakban állomásozó amerikai katonák hozzátartozóit, hogy kevesebb levelet, e-mailt küldjenek a harcoló alakulatnak.

Valóban ez a megoldás a harci kedv fenntartására? A január óta a térségben állomásozó amerikai katonákról már megjelent olyan híradás, miszerint egyre többet gondolnak a hazatérésre. Pedig a háborús körülményekről alig-alig szivárognak ki hírek.
Az amerikai főparancsnokság eredetileg azt tervezte, hogy szeptemberre a csapatok nagy részét hazaviheti Irakból, és a jelenlegi 140 ezres hadsereg helyett csak egy 30 ezer fős kontingens teljesít majd békefenntartó szerepet a térségben, ám ma már erről szó sincs. A sikeres hadműveletekhez három dolog szükségeltetik, ebből az első kettőnek - a jó felszerelésnek és a megfelelő kiképzésnek - kétségkívül birtokában van a szövetséges haderő, ám a harmadik, cseppet sem elhanyagolható elemnek, a jó morálnak mintha híján lenne. Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter a Time magazinnak nyilatkozva ez utóbbi hiányosságot bagatellizálja, mondván, az amerikai haderőt egyáltalán nem terheli meg az iraki misszió. Csakhogy ennek ellentmondanak az Irakban szolgáló katonák egyre csökkenő harci kedvéről, a rendkívül rossz körülményekről szóló beszámolók. E jelentések szerint egyes amerikai egységek olyan szállást kaptak, ahol zsúfoltan laknak, nincs áram és nincs folyóvíz - egy olyan éghajlatú országban, ahol nyáron napközben nem esik a hőmérséklet 45 fok alá, éjszaka viszont kegyetlenül hideg van. A járőrözések során állandó aknatámadásoktól, rajtaütésektől kell tartaniuk: május 1-jétől - amikor Bush elnök bejelentette a főbb hadműveletek végét - augusztus 29-éig 66 katona esett el, és több mint nyolcszáz sebesült meg.
Az ellenség stílusát a klasszikus gerilla harcmodor jellemzi: a gondosan kitervelt rajtaütés után gyorsan és nyom nélkül eltűnnek, legutóbb egy csoport két foglyot is ejtett. Ezek az események, a folytonos igénybevétel csak növeli az amerikai katonákban a feszültségét, s a hadsereg pszichológusai szerint már kezdetét vette a vietnami és afganisztáni háborúban tapasztalt tendencia: egyre többen nyúlnak szabadidejükben az alkoholhoz és a drogokhoz.
A Time szerint a hadsereg illetékesei azt kérték az otthoniaktól, hogy kevesebb levelet és e-mailt írjanak a katonáknak, mivel ez csökkenti bennük a honvágy érzését. Ha nem írsz, abból baj nem lehet; ha nem szereznek tudomást az otthoni problémákról, ha nem érzik az otthoniak hiányát, akkor jobban tudnak mindennapi feladataikra koncentrálni - vélik ezek szerint a főtisztek a hátországban. A katonák jó része közel egy éve nem látta a családját, hiszen január óta a térségben tartózkodnak, és már a bevetés előtt két hónappal be kellett vonulniuk. Kérdés, ezzel a cseppet sem szívderítő lépéssel mennyire tudják csökkenteni a hazavágyakozást.
Naivitás lenne azt hinni, hogy harci kedvük töretlen. Valószínűleg csalódtak a háborús eszmékben, hiszen az Irakban szolgáló amerikaiakat annak idején azzal bocsátotta útjukra George W. Bush, hogy felszabadítják egy egzotikus ország lakóit a gonosz diktátor uralma alól. Kezdetben az irakiak egy része valóban felszabadítóként ünnepelte őket, mára azonban a többség idegen hatalom megszállóinak tekinti őket: a helyi lakosság „disznóknak” hívja az amerikaiakat, ami egy iszlám országban hatalmas sértés.
Sok iraki véli úgy, hogy Szaddam alatt szabadabban élt, törvény és rend uralkodott az országban, a szövetséges megszálló hadsereget ugyanakkor gyakran éri a helyi lakossággal szembeni túlkapások vádja. Ez alighanem a katonák felkészítésével függ össze: azt szuggerálták beléjük, hogy Irak a gonosz birodalma, ahol minden és mindenki ellenség, arra viszont nem készítették fel őket, hogy egy számukra teljességgel idegen kultúrába csöppennek bele, ahol mást jelentenek a megszokott gesztusok, idegen és érthetetlen a nyelv, amelyet a helyiek beszélnek. Nem csoda, ha egy német lap tudósítója szerint ennek a háborúnak az a szlogenje: „minden iraki terrorista, és minél kevesebb van belőlük, annál jobb”.
Az amerikaiak nagy többsége megélhetési katona. Az Egyesült Államokban a fiatalok számára a hadsereg vonzó és kecsegtető jövőt jelent, ahol pillanatnyi pénzügyi gondjaikat orvosolhatják, esetleg csak így találnak maguknak munkát. Ezt talán legjobban a sztárrá vált Jessica Lynch példája bizonyítja, aki a katonai szolgálatiért kapott pénzből akarta későbbi egyetemi pályafutását finanszírozni. Az alapzsold évi 15 ezer dollár, s a fizetés a ranglétrán felfelé haladva tekintélyes mértékben nő: ehhez jön még a háborús pótlék.
Igaz, Jessica Lynchet már leszerelték.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

Az index.hu eddigi szerkesztősége lényegében megszűnt létezni, az ország elveszítette a legolvasottabb online felületét. Ez a független magyar sajtóra és a tájékozódás szabadságára mért eddigi legsúlyosabb csapások egyike. A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, hogy minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Trump 45 napon belül kivéreztetné a TikTokot

Trump 45 napon belül kivéreztetné a TikTokot

Már 100 milliárd dolláros vagyona van Mark Zuckerbergnek

Már 100 milliárd dolláros vagyona van Mark Zuckerbergnek

Egymillió koronavírusos van már Afrikában

Egymillió koronavírusos van már Afrikában