„Jelenleg a készülék több energiát fogyaszt, mint amennyit termel” – vallotta be Sanns a Wall Street Journal című amerikai lapnak. A konstrukció elvét a televízió egyik atyjának, Philo T. Farnsworth amerikai feltalálónak a modellje szolgáltatta a hatvanas évekből.

Bármilyen hihetetlen, Sanns nem az egyetlen, aki házi készítésű atomreaktorral kísérletezik: tagja a "neutron klubnak", amelynek mintegy száz tagja foglalkozik ezzel a tevékenységgel. Bárki beiratkozhat közéjük a http://www.fusor.net weboldalon, egyetlen feltétellel: a jelentkezőnek tudnia kell építeni egy atomerőművet.

„Sokan szinte reflexszerűen úgy gondolják, hogy aki valami +nukleárissal+ foglalkozik, az terrorista” – mondta a klub egy másik tagja, Richard Hull 65 éves mérnök, aki már ötödik reaktorát építgeti. Gyerekkora óta megőrül a radioaktivitásért: otthonában százával találhatók a rádiumos régi óraszámlapok, Geiger-Müller-számlálók, szikladarabkák az első kísérleti atomrobbantás helyszínéről.

A megszállott „sufni-atomkutatók” nem termelnek veszélyes mennyiségű atomhulladékot. Ők vannak inkább veszélyben: a viszonylag kisméretű berendezésekben akár 20 ezer volt is keringhet. A klub célja is békés: a tagok szentül hiszik, hogy eljön majd a „tiszta energia” kora, amikor környezetszennyezés nélkül, a hidrogén fúziós erejét felhasználva termelhető ki a különböző berendezéseket mozgató hajtóerő.