Honsikot 1992-ben nem jogerősen másfél évi szabadságvesztésre ítélték náci eszmék hirdetése és a gázkamrák létezésének tagadása miatt, ám ő a fellebbezési eljárás alatt Spanyolországba szökött.

A spanyol hatóságok 2007 októberében, európai elfogatóparancs alapján adták ki őt az osztrák szerveknek. Madrid előzőleg két alkalommal is visszautasította a kiadatási kérelmet, azzal érvelve, hogy az Ausztriában Honsik terhére rótt cselekmények a spanyol jog szerint nem bűncselekmények.

Mint arra a bécsi hatóságok rámutattak, az európai elfogatóparancs alapján azokból az országokból is kiadhatók a fajüldözéssel és idegenellenességgel vádoltak, ahol az ellenük megfogalmazott vádak alapján nem lennének büntethetők.

Ausztriában egytől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetik azokat, akik nyilvánosan tagadják a náci bűnöket. Tíztől húsz évig - különösen veszélyes esetben pedig életfogytig - terjedő elzárásra ítélhetik a náci szervezetek újralapítóit és az azokban vezető szerepet vállalókat. Náci propaganda terjesztéséért 5-től 10 évig terjedő büntetés szabható ki.

Az ügyészség javaslatára most azt is vizsgálják, hogy a 67 éves férfi a Spanyolországban töltött időszak alatt megjelent írásaival, a bennük képviselt nézeteinek terjesztésével nem követett-e el bűncselekményt. Stefan Apostol államügyész nyitóbeszédében "az egyik vezető revizionistának", "történelemhamisítónak" nevezte Honsikot. Az első tárgyalási napot éppen Adolf Hitler születésének napjára, április 20-ára tűzték ki. "Nem csak szomorú, de veszélyes is, hogy 120 évvel Hitler születése után vannak még, akik tagadják rémtetteit" - mondta az ügyész.

A náci szervezetek újralapítását és a náci propagandát tiltó, a holokauszt tagadását szankcionáló úgynevezett tilalmi törvényt (Verbotsgesetz), amelynek alapján a Honsik-per folyik, 1947-ben fogadták el. Az 90-es évek elején megszigorított jogszabály alapján 1990 és 2005 között 253 ítéletet hoztak.