A megállapodások létét amerikai források már korábban feltárták, de a japán vezetés mindeddig letagadta, hogy voltak ilyenek. "Rendkívül sajnálatos, hogy ezt oly hosszú ideig eltitkolták Japánban" - jelentette ki a balközép irányzatú, tavaly ősszel hivatalba lépett kormány külügyminisztere egy tokiói sajtótájékoztatón, miután egy történészbizottság letette az asztalra a jelentését a kérdésről.

A hatvanas években született megállapodások lehetővé tették atomfegyverrel fölszerelt amerikai hadihajók és repülőgépek japáni áthaladását, noha ezt tiltotta a szigetország alkotmánya. Atomfegyverrel ellátott hajók kikötésének engedélyezése megsérti Japán politikáját, amely kitiltja az országból az atomfegyvereket - mondta Okada Kacuja. Egy másik, Szato Eiszaku miniszterelnök és Richard Nixon amerikai elnök között 1969-ben született titkos megállapodás engedélyezte atomfegyverek elhelyezését Okinaván még azután is, hogy a szigetcsoport 1972-ben visszakerült Japán fennhatósága alá. A "három antinukleáris alapelv", amelyet maga Szato fogadott el 1968-ban, tiltja atomfegyverek előállítását, birtoklását és befogadását Japánban. Szato ezen elvek meghirdetésével kiérdemelte a Nobel-békedíjat.

Okada a sajtótájékoztatón közölte, hogy 1991 óta nem volt atomfegyver japán területen. Két másik titkos megállapodást is kötött a hidegháború alatt Japán és az Egyesült Államok. Az egyik előzetes konzultáció nélkül is engedélyezte amerikai katonáknak japán területek használatát egy koreai fegyveres konfliktus esetén, a másikban pedig Tokió átvállalta Washingtontól az Okinaván hátrahagyott amerikai lőterek területének helyreállítási költségeit.

Az atomfegyverek ügye Japánban nagyon érzékeny kérdés Hirosima és Nagaszaki 1945-ös atombombázása óta. A jelenlegi japán kormány azzal az ígérettel lépett hivatalba szeptemberben, hogy a korábbiakhoz képest függetlenebb politikát követ az Egyesült Államok viszonylatában.