Az ismert amerikai Afganisztán- és Pakisztán-szakértő szerint a Nyugatnak nemcsak annak elérésére kellene törekednie, hogy a kabuli kormány győztesként kerüljön ki a konfliktusból, hanem új, közvetítő szerepet kellene vállalnia. Ha most nemzetközileg támogatott tárgyalások kezdődnének, akkor 12-14 hónapon belül ésszerű módon le lehetne zárni a konfliktust - mondta a szakértő.

A Harvard Egyetem kutatója - aki már 25 éve foglalkozik Afganisztán és Pakisztán kérdésével; számtalanszor járt a két országban, politikai és katonai vezetők sorával találkozott - arról beszélt előadásában: az Egyesült Államok, bár visszautasítja a gyarmatosító hatalom szerepét, alapvetően katonai eszközökkel igyekszik kicsikarni az afgán kérdés megoldását. Az elemző szerint Washington ennek ellenére rá fog jönni, hogy tárgyalásos úton, valószínűleg az ENSZ útján kell majd lezárni a konfliktust.

A kutató az afganisztáni viszály egyik "nagy kérdéseként" említette: elérhető-e, hogy a nyugati kormányok közvetítésével politikai kiegyezés jöjjön létre a nyugati alapértéket elutasító afgán csoportok között? A nyugati kétségek ellenére szerinte ez lehetséges. Ennek alátámasztására idézett egy tálib parancsnokot, aki azt kérdezte tőle: ta ba kei (meddig)? Vagyis mennyi ideig kell még folytatniuk országuk tönkretételét a felkeléssel? A szakértő szerint ez is arra utal, hogy lehetséges tárgyalni a lázadókkal.

A kutató felhívta a figyelmet: Afganisztánban komplex politikai helyzetet kell megoldani, és végzetes lehet a történelmi tanulságok figyelmen kívül hagyása. Egyebek mellett utalt rá: Afganisztánban erős hagyománya van a külföldi megszállással szembeni ellenállásnak. Azt is elmondta, hogy a tálibok a hitetlenek ellen, az iszlám védelmében folytatnak szent háborút, dzsihádot. A tálib vezetés azt hirdeti: a háború a gonosz és a jó között zajlik, előbbi az Egyesült Államok, utóbbi pedig a muszlim világ; s bár az Egyesült Államok katonai fölényben van, részben a harckocsiknak és vadászgépeknek köszönhetően, a hit erejével végül a muszlimok fognak győzni.

Michael Semple szerint az afganisztáni rendezés kulcskérdése, hogy mekkora tere van a békéltető politikának a felkelők elleni jelenlegi katonai doktrína mellett? Úgy véli, az általa szorgalmazott békéltető megközelítés nem lehetséges megfelelő biztonsági intézkedések nélkül. A harvardi kutató az MTI-nek kifejtette: egy új békéltető megközelítés csak akkor működhet, ha lehetővé teszik a tálibok számára, hogy bekapcsolódjanak az ország politikai rendszerébe. Nemcsak a fegyvert letevő tálib harcosoknak nyújtott egyéni amnesztiáról van szó. "A Nyugatnak el kell fogadnia, hogy a stabilitás politikai feltétele a tálibok befogadása a politikai rendszerbe" - szögezte le.

Arra a kérdésre, hogy mi szükség van magyar katonákra Afganisztánban, úgy felelt: az afganisztáni háborúnak sokkal nagyobb a tétje annál a redukcionista érvnél, hogy a szövetséges erők kivonulása esetén a terroristák menedékre lelnének az ázsiai országban. Rámutatott: bizonyosan kiújulna az afgán polgárháború, és a tálibok a dél-ázsiai dzsihádista mozgalommal karöltve kihirdetnék a Nyugat feletti győzelmüket. Ez pedig a nemzetközi rendet fenyegető propagandagyőzelem lenne számukra - hangsúlyozta az amerikai kutató, hozzátéve: "ezért közös érdekünk, a Nyugat érdeke az afgán konfliktus megnyugtató befejezése".

Michael Semple a 2001. szeptember 11-i, Amerikát ért terrortámadások után az ENSZ tisztviselőjeként részt vett az afgán politikai helyzet rendezésében, 2004 és 2007 között az EU afganisztáni különmegbízottjának helyetteseként szolgált, és a  közelmúltban jelent meg könyve az afganisztáni megbékélésről.