Úgy látja, hogy a magyar EU-elnökség három prioritása közül – a schengeni térség kibővítése Bulgáriával és Romániával, Horvátország csatlakozása az unióhoz és az európai romapolitika – már valószínűleg csak az utolsó van játékban.

De miért beszélünk diplomáciai pofonokról, amikor ezeknek a prioritásoknak a nem teljesítése úgy-ahogy a külső körülmények számlájára is írható? – teszi fel a kérdést a szerző. Kifejti: a májusban Gödöllőre tervezett EU-Keleti Partnerség csúcstalálkozót, amely a magyar elnökség csúcspontja lett volna, állítólag azért halasztották el, mert ebben az időpontban több más rendezvény is lesz. „Ma már nyilvánvaló, hogy az okok egészen mások” - véli a szerző.

Mint írja, a tervezett csúcstalálkozó idejében valóban találkoznak az EU és a közép-kelet-európai országok vezetői, de nem Gödöllőn, hanem Varsóban. Míg Gödöllőre csak Hillary Clinton, amerikai külügyminisztert várták, Varsóban már Barack Obama részvételével számolnak. A Líbiával foglalkozó múlt heti párizsi találkozóra Budapest szintén nem kapott meghívást. „Szintén hallják a csattanást?” – kérdezi Javurek.

„Amikor Orbán (Viktor miniszterelnök) azzal dicsekedett, hogy Magyarországot visszahelyezi Európa térképére, a maga módján igaza volt: Budapest ma a diplomáciai térképen az a pont, amelyet ha nem kerülnek meg, akkor legalább felhúzzák felette a szemöldöküket. Csodálkozva Orbán egyszínű kormánya és a Fidesz felelőtlen és nem egészen demokratikus eljárásain” – írja a szerző.

Szlovákiában azonban nincs ok a kárörömre, mert „senkinek sem jó, ha a szomszédoknál nem európai politika van hatalmon”. A szlovák EU-elnökség ugyan még messze van, de jó lenne, ha Pozsony levonná a tanulságokat a sikertelen magyar, s az ugyancsak kételyeket kiváltó cseh EU-elnökség tapasztalataiból – zárja kommentárját a pozsonyi Pravda.