Rösler - aki mostantól a Merkel-kormány gazdasági minisztere és alkancellár is - a pártot 10 éven át irányító Guido Westerwellét váltotta fel tisztségében. Westerwelle  ugyanakkor továbbra is külügyminiszter maradt. A német liberális párt  - amelynek korábbi elnökei között olyan nagy Európa-politikusok voltak, mint Hans-Dietrich Genscher vagy Otto Graf Lambsdorff - az elmúlt időszakban jelentősen vesztett támogatottságából. Egy felmérés szerint, ha Németországban most tartanák a parlamenti választásokat, a nagy hagyományokkal rendelkező, 1948-ban alakult párt be sem jutna a parlamentbe.

A népszerűség csökkenéséért a tagság az eddigi pártelnököt, Guido Westerwellét tette felelőssé, túlságosan konfrontatívnak tartott, a lakosságtól eltávolodó és szinte kizárólag az adócsökkentések szükségességét hangsúlyozó politikájáért. A válságon a Szabad Demokrata Párt tisztújítással és új profil meghirdetésével igyekezett úrrá lenni, és ezt a célt szolgálta a háromnapos rostocki kongresszus.

Beszédében az új pártelnök "az emberekkel együtt érző" liberalizmust hirdetett meg. Hangoztatta, hogy az FDP-nek az állampolgárok hétköznapjaira kell összpontosítania, és a mindennapi gondokra kell liberális választ adnia. Állást foglalt a "liberális iránytű" mellett, de hozzáfűzte, hogy vezetése alatt a pártnak nem csupán az adócsökkentésekkel, hanem a társadalom valós problémáival kell foglalkoznia. Az FDP-nek - mint hangsúlyozta - az eddiginél sokoldalúbbá kell válnia, és kiállt az alapvető emberi jogok erőteljesebb védelmezése mellett.

Rösler hangoztatta, hogy  a nagyobbik koalíciós partnerrel, a CDU/CSU-val való együttműködés mellett  pártjának önállóbb arculatra van szüksége koalícióban. A kongresszuson a küldöttek hosszú vita után úgy foglaltak állást, hogy az FDP támogatja az euró stabilizálását célzó mechanizmust és ennek keretében a rászoruló országok megsegítését. A pártban az elmúlt hetekben felerősödtek azok a hangok, amelyek az újabb segélyek elutasítását sürgették.

Végezetül az FDP is felsorakozott Merkel kancellár pártja mellé, hangoztatva az atomenergiáról, illetve az atomerőművekről való "gyors, de ésszerű" lemondás szükségességét. Megfigyelők ennek kapcsán rámutattak: Fukusima kellett ahhoz, hogy mind a konzervatívok, mind a liberálisok módosítsák ezzel kapcsolatos korábbi álláspontjukat.