Anatolij Prokopenko az AP amerikai hírügynökségnek pénteken azt mondta, hogy 1991-ben látott egy vastag dossziét, amelyben több utalás is volt Wallenbergre. A szovjet titkosszolgálat, a KGB Moszkva melletti archívumában őrzött iratköteg Mihail Tolsztoj-Kutuzov gróf anyagát tartalmazta. Az arisztokrata az 1917-es forradalom után elhagyta Oroszországot és a második világháború idején együtt dolgozott Budapesten Wallenberggel.

Prokopenkónak csak néhány perce volt arra, hogy betekintsen a dossziéba, de többször látta Wallenberg nevét olyan iratokban, amelyek első ránézésre Tolsztoj-Kutuzov gróf jelentései voltak KGB-s megbízóinak.

Egy évvel az eset után a ma 78 éves férfit elbocsátották állásából, amit ő annak tulajdonít, hogy megpróbálta a nyilvánosság elé tárni a titkos szovjet archívumok anyagait. Elbocsátása után azt tanácsolta Guy von Dardelnek, Raoul Wallenberg féltestvérének, aki éveket töltött a svéd diplomata sorsának kutatásával, hogy kérjen engedélyt a Tolsztoj-Kutuzovval kapcsolatos dosszié tanulmányozásra. A KGB utódszervezete azonban ezt megtagadta tőle, mondván, hogy nem létezik ilyen dosszié.

Prokopenko feltevése szerint a sztálini titkosrendőrség feltételezte, hogy Raoul Wallenberg részt vesz a nyugati szövetségesek és a nácik közti titkos kapcsolattartásban, és szeretett volna többet megtudni a kapcsolatairól. Az egykori levéltáros szerint KGB-tisztek magánbeszélgetésben elmondták neki, hogy Wallenberget azért ölték meg, mert nem volt hajlandó együttműködni a szovjet titkosszolgálattal, amelynek számára így tehertétellé vált. "Szabadon nem engedhették, likvidálniuk kellett" - mondta Anatolij Prokopenko.

A KGB utódszervezete, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) levéltárának vezetője tavaly szeptemberben azt mondta az AP-nek, hogy az a szovjet állítás, miszerint Raoul Wallenberg 1947-ben szívrohamban halt meg, hamis lehet, és elképzelhető, hogy fogva tartói "segítettek abban, hogy meghaljon". Vaszilij Hrisztoforov altábornagy valószínűnek tartotta, hogy a Wallenbergre vonatkozó összes iratot még az 1950-es években megsemmisítették, és tagadta, hogy az FSZB bármilyen, az ügyre vonatkozó dokumentumot visszatartana.