A náci németek által végrehajtott tömegpusztítás történetének 13 évét fogja át a napokban publikált, Haláltáborok és gettók enciklopédiája 1933-1945 című kötet. Ez a második része annak a hétkötetesre tervezett sorozatnak, amely a náci Németországban, illetve a nácik által megszállt területeken a zsidók összegyűjtésére és tömeges kiirtására létrehozott "létesítményeket" térképezi fel, felhasználva a túlélők visszaemlékezéseit.

A washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum összeállításában készült, május elején kiadott kötetben számos új részletre derül fény. A németek által a második világháborúban megszállt kelet-európai területeken a nácik több mint 1100 gettót hoztak létre, vagyis mintegy kétszázzal több náci haláltábor és gettó működött a térségben, mint amennyiről eddig tudni lehetett.

Lawrence Langer holokausztkutató, a Bostoni Simmons College nyugalmazott professzora szerint ha ez a kötet nem jelent volna meg, rengeteg információ merült volna feledésbe a tömegpusztításokról, amelyeket Lengyelországban, illetve a Szovjetunió keleti részén (a mai Ukrajna, Belarusz vagy Litvánia földjén) követtek el.

A több mint kétezer oldalas enciklopédia összeállításához átfésülték a kommunizmus bukása után megnyitott kelet-európai levéltárak anyagait, és felkerestek eddig még meg nem szólaltatott szemtanúkat, holokauszttúlélőket ukrajnai vagy lengyelországi városokban és falvakban. Kegyetlen gyilkosságok, embertelen kínzások történetei elevenednek meg az enciklopédia lapjain.

A visszaemlékezések mellett számos feljegyzés, lábjegyzet és gazdag bibliográfia segít eligazodni a vészkorszakról szóló ismeretek rengetegében.

A kiadó további köteteiben azokról a táborokról és gettókról gyűjtik össze majd az információkat, amelyeket a németekkel szövetséges országok (Bulgária, a Vichy-féle Franciaország, Horvátország, Magyarország, Olaszország, Románia és Szlovákia) működtettek a második világháború idején.