Üstöki Zsuzsanna angol férjével és két gyermekével nem él fényűző életet Brightonban, lakásukat is bérlik. Zsuzsi szerint szegénynek számítanak a tehetős Brightonban, de az anyagiak a gyerekvállalásban egyáltalán nem akadályozták őket.

“Itt hamar kedvet kap az ember a gyerekvállaláshoz. A rendszer jól működik és kiszámítható. Az állam sok segítséget nyújt a kismamáknak, és pénzbeli támogatások is járnak a gyerekek után. Ha az egyik szülő munkanélküli lesz, az önkormányzat a munkanélküli segély idejére még a lakbért is kifizeti. Sokan ezt ki is játsszák persze, hiszen az egyedülálló angol szülők még lakást is kapnak. Az utóbbi időben a bevándorlók nehezebben jutnak segélyhez, sokat szigorodott a rendszer. Hat hónapig is eltarthat, mire családi pótlékot kap egy bevándorló család. Nagyon szigorúan ellenőrzik, hogy otthon biztosan nem kapnak-e juttatásokat, és, hogy itt megfelelően adóznak-e."

Stiller Ákos

Zsuzsi nagyobbik gyereke, Vinnie még óvodás. Az oviban rendkívül sok az olyan gyerek, aki két vagy három nyelven kommunikál. Anyja szerint ez jót tesz neki, megszokja, hogy a világ ilyen színes. Vinnie is kétnyelvű gyerek, Zsuzsi a legtöbbször magyarul szól hozzá. “Csak akkor beszélek hozzá angolul, amikor fontos, hogy mások is értsék, amit a gyerekemnek mondok, vagy hogy az apja is értse, miről beszélek a gyerekkel. Jót tesz az agyának, ha más nyelven is ért, és a magyar nagyszüleit is megérti. Sokszor hallom a repülőgépen, hogy magyar anyukák hibás angollal beszélnek a gyerekükhöz, jobb lenne inkább magyarul. Mi értelme van csak angolul nevelni a gyereket? A nagyszüleitől még egy pohár vizet se tud majd kérni.”

Nem értik Angliát és Anglia se érti őket

Zsuzsi anyanyelvi asszisztensként dolgozik az önkormányzatnál. A magyar közösséggel, elsősorban a gyerekekkel foglalkozik. Segít beilleszkedni az új környezetbe. A bevándorlók gyerekei Brightonban három évig külön angoltanárt kapnak, az anyanyelvi asszisztens pedig heti egyszer segíti a magyar tanulókat az iskolában. Melléjük ül a padban, a feladatokat együtt értelmezik. Akinek speciális nevelési igényű gyereke van, az kap egy harmadik pedagógust is, aki erre a területre szakosodott. Zsuzsi munkája révén az egyre népesebb magyar tábor életébe is belelát.

"Jellemzően Magyarország szegényebb vidékeiről érkeznek azok a családok, akikkel kapcsolatba kerülök. Sokuknak már élnek kint családtagjaik és hozzájuk jönnek. Aztán nagyon szűkösen együtt élnek egy darabig, amíg az újak a saját lábukra nem állnak. Aztán megint jönnek újabbak. Ismerek olyan házat, amelyikben öt szoba van csak, de mindben egy komplett család lakik, tizenheten egy házban. Az apák mosogatnak, az anyák takarítanak minimális pénzért. Megkérdezem tőlük sokszor, hogy jobb-e ez így, és azt mondják, hogy jobb.”

Nem tudják, mibe vágnak bele

Az elmúlt években Brightont is elárasztották a bevándorlók, sok magyar nagy reményekkel érkezett a városba. Olyanok is akadnak, akik mindenüket pénzzé teszik, hogy Nagy-Britanniába jöjjenek, de fogalmuk sincs, mibe vágnak bele. A pedagógus szerint a kivándorló magyarok nagy része tájékozatlan, zárkózott, és nem érti az országot, amelyben le akar telepedni, ezért megreked a társadalom legalsó szintjén.

“Meg lehet élni a minimálbér közeli fizetésekből is, és sokan eléldegélnek így. Kifizetik a lakbért, a költségeket, a többit elköltik kajára, ruhára, kütyükre, iPhone-ra, és többre nem törekszenek. Mindig megdöbbenek azon, amikor a magyarok elkezdik, hogy az angol hülye, mosdatlan, hogy lehet tejjel inni a teát meg ilyenek. Úgy érzem, a legtöbben az otthoni életüket akarják itt folytatni, és útban vannak nekik az angolok, akik ugye annyira iskolázatlanok, hogy még a cipőjüket se veszik le a lakásban. Igaz, hogy a bevándorlók sok tanulatlan, buta angollal kell, hogy érintkezzenek, hiszen a legrosszabb munkákat végzik, de ezzel a hozzáállással nem lehet a legalsóbb társadalmi osztálynál feljebb kerülni. Az angol társadalom rétegei eleve nem túl átjárhatóak, gőgös, elutasító viselkedéssel, pedig semmit sem lehet elérni. Némely gyerektől hajmeresztő mondatokat hallok, amelyeket ők nyilván a szüleiktől tanulnak, az angolokat lekicsinylő üres frázisokat arról, hogy az angol gyerekek butábbak, mint a magyarok, hogy a magyarok többet érnek, és hasonlók” - számol be a látottakról Zsuzsi, aki szerint az előrelépéshez muszáj beilleszkedni, fel kell venni az ottani szokásokat.

Különleges óvoda

Stiller Ákos

“Itt mosolyogni kell, a nyilvános viselkedési formulákat használni, ha kérdeznek, érthetően válaszolni, és ez se megy sokaknak. A többség borzasztóan tájékozatlanul érkezik, és fogalma sincs, hogy mihez akar kezdeni. El kell olvasni az interneten az angliai csoportokban közzétett felhívásokat. Rengetegen keresnek akármilyen munkát, vagy két gyerekkel egy szobát vennének ki. Ez utóbbi egyébként illegális, de ezt nem is tudják, mert a gyereknek külön szobát kell biztosítani. A helyi magyar közösségre próbálnak támaszkodni, bármi megfelel, de ez is nagyon kevés eredményt hoz, ráadásul megjelentek a csalók is közöttük. Nem létező állásokat, különféle lakásokat közvetítenek sok pénzért a magyaroknak, ígérnek fűt-fát. Így aztán sokan nagyon rossz álláshoz jutnak, és zsúfolt szobákban laknak pusztán azért, mert nem tudnak semmit az országról, amelyben letelepedtek” - fest nem túl rózsás képet a brightoni helyzetről Üstöki Zsuzsanna. Ám az is igaz Zsuzsi szerint, hogy aki megfelelő nyelvtudással és képzettséggel rendelkezik, az könnyebben boldogul a városban.