„Chávez örökké velünk marad” – skandálta a tömeg alig három hónappal ezelőtt az elnök újráválasztásakor Caracas főterén. Azóta sokat változott a helyzet. Bár a héten az államfő felépüléséért még Pastor Maldonado venezuelai Forma-1 pilóta is imát mondott, a bolivári forradalom atyjának egészségi állapota feltehetően jóval rosszabb annál, mint azt a kormányzat állítja.

Az 58 éves politikust az elmúlt másfél évben négyszer műtötték rákbetegsége miatt, és jelenleg is egy kubai kórházban fekszik, ahol lélegeztető gépek tartják életben, miután súlyos fertőzést találtak a tüdejében. „Nagyon meg vagyunk zavarodva. Nem tudjuk, hogy mit gondoljunk. Imádkozunk a felépüléséért, de a legrosszabbra számítunk” – mondta egy kormánypárti aktivista a Ciudad nevű helyi lapnak.

Noha a venezuelai kormány mindent megtesz, nem sok jóval kecsegtet az a keddi bejelentés sem, hogy a harmadszor újraválasztott államfő január 10-re tervezett beiktatását betegsége miatt el kell halasztani. Erről Nicolas Maduro, Venezuela alelnöke beszélt az állami televízióban, hozzátéve: Chávez mindenképpen hivatalban marad, és elnöki esküjét a legfelsőbb bíróság engedélyével, a testület előtt egy későbbi időpontban teheti le.

A működő elnök

Chávez súlyosbodó egészségi állapotának azért is nagy a jelentősége, mert a venezuelai alkotmány értelmében az államfő „állandó hiányzása” esetén, a hivatalba lépésétől számított harmincadik nap után új választásokat kell tartani. Maduro ugyanakkor a múlt héten újságírók előtt világossá tette: ez a helyzet nem áll fenn, hiszen Hugo Chávez továbbra is "működő elnöknek" számít.

A lehetséges utódként emlegetett egykori buszsofőrt Chávez még októberben nevezte ki alelnökének, majd december közepén - mielőtt újabb műtétre utazott volna Kubába - már az ország következő elnökeként írta le. „Fiatal kora ellenére tapasztalt férfi” - hangoztatta a venezuelai elnök, hozzátéve, hogy „erős keze, látásmódja és szíve”, amely a nép emberéé, továbbá nemzetközi elismertsége egyaránt alkalmassá teszi őt az irányítói szerepre.

Maduro a venezuelai elnök egyik legfőbb és leghűségesebb követője. Amikor 1999-ben először választották államfővé a populista Chávezt, Maduro a chávista mozgalom aktív tagjaként helyet kapott a parlamentben. Hat évvel később nagyot lépett előre, a törvényhozás elnöke lett, majd 2006-ban külügyminiszteri feladatok ellátására kapott megbízást.

A venezuelai diplomácia vezetőjeként hűen követte a chávezi "antiimperialista" utat: ápolta a kapcsolatokat Szíriával, Iránnal és Líbia időközben eltávolított vezetőjével, Moammer Kadhafival. A dél-amerikai ország olajvagyonára feltétlenül számító Kubában pedig kifejezetten favoritnak számít: a Raúl Castro vezette kormány az ő személyétől reméli a chávezi irányvonal folytatását. Maduro ugyanakkor Cháveznél mérsékeltebb és engedékenyebb politikai szereplőnek számít. Közvetlen környezete barátságos, nyitott politikusként jellemzi, aki kész a párbeszédre.

Alkotmányellenes a halasztás 

A Buenos Aires Herald szerint ugyanakkor az ellenzék hallani sem akar Maduroról, és az államfő azonnali lemondását követeli. Henrique Capriles, a tavaly októberi elnökválasztáson alulmaradt politikus leszögezte: "Venezuelában nincs királyság, sem a kubaihoz hasonló rendszer", hogy az államfő az alkotmány előírásaira fittyet hányva kijelölje utódját.

Nicolas Maduro - Chávez őt látná szívesen utódjaként

AFP / Juan Barreto

 Az ellenzék mellett a legtöbb alkotmányjogász szakértő is azon a véleményen van, hogy jogellenes lenne az eskütétel elhalasztása, hiszen az alaptörvény 223. cikkének értelmében a megválasztott államfő "állandó hiányzása", illetve szellemi vagy fizikai alkalmatlansága esetén a hivatalba lépéstől számított harmincadik nap után új választásokat kell kiírni.

„Amennyiben a köztársaság elnöke nem tölti be a pozícióját január 10-ig, hatalmi vákum alakul ki az országban” – mutatott rá Capriles pártjának másik vezető politikusa. Tomas Guanipa ugyanakkor hangsúlyozta, ők annak örülnének a legjobban, ha ideiglenesen Diosdado Cabello, a venezuelai kongresszus elnöke foglalná el Chávez helyét.

Mindeközben a venezuelai római katolikus püspöki konferencia morálisan elfogadhatatlannak nevezte, hogy elhalasszák Hugo Chávez elnök államfői beiktatását. A katolikus egyház ellenez bármilyen arra irányuló kísérletet, hogy „a demokrácia rovására manipulálják az alkotmányt” –  fogalmazott a püspöki konferencia közleménye.

A testület egyebek mellett azért is bírálta a kormányzatot, mert az titkolózik Chávez egészségi állapotáról. „A kormányzat nem mondta el a nemzetnek a teljes igazságot” – mutatott rá Diego Padrón püspök, az egyházi vezető testület elnöke.

Razzia egy bejegyzés miatt

A kormány ellenzékhez viszonyulását jól mutatja, hogy a venezuelai titkosszolgálat a héten razziát tartott egy állítólagos Twitter felhasználónál, akit azzal vádolnak, hogy hamis pletykákat terjesztett Hugo Chávez egészségi állapotáról. Feltételezések szerint a mikroblog mögött az egyik vezető ellenzéki politikus unokatestvére, Federico Medina Ravell áll.

Az egyik helyi lap úgy tudja, a titkosszolgálat több számítógépet és merevlemezt is lefoglalt a razziában. Medina állítólag @LucioQuincioC néven egy olyan bejegyzéseket tett közzé a Twitteren, amely szerint Chávez kómában van, és nem fog hazatérni Kubából. Egy másik felhasználó, @estebangerbasi pedig, akinek közel 80 ezer követője van az oldalon, arra bíztatta olvasóit, hogy kezdjenek országos sztrájkba a beiktatás elmaradása esetén.

Nicolas Maduro alelnök a hét elején mindkét bejegyzés tartalmát visszautasította, majd megjegyezte, „amennyiben az ellenzék országos tiltakozásba kezd január 10-én, arra a nemzet válaszolni fog”. Maduro feltehetően arra utalt, hogy az ellenzéki demonstrációkkal egy időben egy már korábban bejelentett hatalmas szimpátiatüntetést szerveznének Chávez elnök mellett.

Kuba is belebukna?

A legtöbb megfigyelő szerint Hugo Chávez halála komoly következményekkel járna a régióban. Merészebb forgatókönyvek még azt is felvetik, hogy vele együtt megbukna az egész kubai kommunista berendezkedés, hiszen az ország jelentős mértékben függ az olcsó venezuelai kőolajtól.

Diosdado Cabello nemzetgyűlési elnök - az ő kinevezése kompromisszumos megoldás lehetne

AFP / Leo Ramirez

José Ignacio Hernandez, a venezuelai Központi Egyetem jogprofesszora ellenben úgy látja, hogy ha az államfő hiányzása hosszabbra nyúlik, a legjobb megoldás az lenne, ha a kongresszus vezetője, vagyis Diosdado Cabello venné át ideiglenesen a hatalmat. Erre ugyanis a venezuelai alkotmány is lehetőséget biztosít egy 90 napos időszak erejéig.

Egy másik feltételezés szerint noha a legfőbb katonai vezetők korábban biztosították Chávezt a támogatásukról, azóta mégis megkezdődtek a helyezkedések. Az egyre növekvő feszültségben pedig kérdéses, hogy ki fogja majd vezetni a dél-amerikai országot, amely jelentős kőolajtartalékokkal is bír.

A fent már említett jelenlegi alelnök, Nicolas Maduro mellett a rendkívül gazdag és befolyásos Chavez-klán is bejelentkezett a hatalomért. A család vezetője jelenleg Hugo legidősebb bátyja, Adan. Továbbá azok a politikai kapcsolatokkal bíró iparmágnások, akik Chávez alatt gazdagodtak meg a szocialista gazdaságban.

Michael Shifter, az Inter-American Dialogue néven ismert thinktank vezetője ugyanakkor úgy fogalmazott, szerinte „a chávizmuson belül folyik az igazi hatalmi harc”. Az elemző kifejtette, a politikai játszma egyértelműen Maduro és Cabello között fog eldőlni, noha egyelőre nem világos, hogy a hadseregnek milyen szerepe lesz az egész folyamatban.

Katasztrófa a gazdaságban

A megfigyelők figyelmeztetnek, bárki is lesz az utód, neki kell majd menedzselnie azt a gazdasági katasztrófát, amelyet a baloldali populista Chávez politikája okozott. Főként azt, hogy a költségvetési deficit jelenleg a bruttó hazai termék közel 20 százalékát teszi ki (ez a mutató az Egyesült Államokban jelenleg 7 százalék) – állítják a közgazdászok.

Hozzáteszik, hogy az infláció az egekbe szökik, és a valutatartalékok is szűkösek az olajban gazdag országban. Ráadásul a feketepiacon négyszer annyi bolivart kell fizetni egy dollárért, mint a hivatalos váltóhelyeken. Mesterségesen alacsonyan tartják a munkanélküliséget, miután a közszférában rengeteg álláshelyet teremtenek.

Arról nem is beszélve, hogy a külföldi adósságteher jelenleg tízszer akkora, mint amennyi tíz évvel ezelőtt volt – mutatnak rá a szakértők, hozzátéve, hogy a bankrendszert szintén összeomlás fenyegeti. A termelési kapacitás pedig, beleértve a nagy bevételeket biztosító olajkitermelést is, drasztikusan csökkent.