Az észak-anatóliai törésvonal, amely Európában a legaktívabb, számos nagy erejű földrengést idézett elő a XX. század folyamán a nyugat-törökországi Ganosban az 1912-ben pusztító földmozgástól az 1939-es kelet-anatóliai erzincani földrengésig.

A legutóbbi földmozgások 1999-ben történtek az Isztambultól keletre fekvő Izmit és Düzce közelében. Mindkettőnek az erőssége meghaladta a 7-es fokozatot, és számos emberéletet követelt, Izmit esetében a földmozgás összesen mintegy 20 ezer ember halálát okozta. A jelek szerint azóta fokozódott a szeizmikus tevékenység az észak-anatóliai törésvonal mentén, Isztambultól délre, a Márvány-tenger alatt.

A szóban forgó mintegy 150 kilométeres szakasz viszont a XX. század eleje óta nem idézett elő jelentősebb földrengést. A geológusok azonban ennek ellenére olyan jeleket látnak, amelyek arra engednek következtetni, hogy egyre nő a feszültség a térségben.

Marco Bohnhoff, a német Potsdami Földtani Intézet szakértője és munkatársai tanulmányozták az övezet szeizmikus tevékenységét, és elemezték a 2006 és 2010 között történt 835 mikrorengés adatait.

Elemzésük szerint egy mindössze 30 kilométer hosszú, a Kizil Adalar-szigetek alatt mintegy 10 kilométernyire húzódó szakasz fogja vissza a kőzetlemezekben felhalmozódó feszültségeket. Márpedig ha ez a zár hirtelen felpattan, akár 7-es erősségű földrengést is okozhat a 13 milliós nagyváros, Isztambul partjainál.

"A Márvány-tenger keleti részében 2002 óta megfigyelt fokozódó szeizmikus tevékenység és a Kizil Adalar-szigetek alatt, Isztambul magasságában tapasztalt nyugalmi helyzet közötti különbség meglepő" – áll a brit Nature Communications című brit tudományos folyóiratban kedden megjelent tanulmányban.

"Ha valóban ez a helyzet, a szeizmológiai feszültségeket blokkolva és koncentrálva ugyanez a szakasz egy Isztambulra lecsapó jövőbeli földrengés okozója is lehet" – figyelmeztet a tanulmány, amely a törésvonal ezen szakaszán fellépő mikrorengések tanulmányozását javasolja, hogy a földrengés bekövetkeztésére utaló előzetes jelek esetén ki lehessen adni a riasztást.

Történelmi feljegyzések több nagy erejű (7-es erősségűnél nagyobb) földmozgásokról számolnak be Isztambul térségében, a két legutóbbi 1509-ben és 1766-ban történt, így feltehetően 200-250 évente fordulnak ilyenek elő. A legutóbbi becslések szerint annak eshetősége, hogy egy ilyen földrengés 2034-ig ismét bekövetkezik, 37 és 70 százalék között mozog.