Évek óta találgatják, miért csökken a kelet-afrikai árokrendszer szódatavainál élő híres kis flamingók száma. (A tavak nevüket a talajból és a vulkáni hamuból származó magas sziksótartalomról kapták.) A tavak környékén mintegy 1,5-2,5 millió kis flamingó él, ez mérsékelten fenyegetett faj összes egyedeinek körülbelül 75 százaléka - tette közzé a Bécsi Egyetem.

A madár fő tápláléka a gyorsan növő és tömegesen előforduló kékmoszat, más néven cianobaktérium (Arthrospira fusiformis). Az apró élőlény klorofilje és karotinoidja színezi a madár tollait rózsaszínre - olvasható a Bécsi Egyetem Limnológiai és Óceánkutatási Tanszéke tudósainak a The ISME Journal című folyóiratban megjelent tanulmányában.

A szódatavakban időről időre tömegesen pusztulnak el a kékmoszatok. Az egyik legismertebb szódató, a Nakuru vizét vizsgálták meg a Bécsi Egyetem tudósai, Peter Peduzzi és Michael Schagerl, és azt fedezték fel, hogy a moszatpusztulást vírusok idézik elő, ez pedig összefügg a helyi flamingópopuláció fogyatkozásával.

"Olyan vírusmennyiséget, amit a Nakuru-tóban mértünk, természetes vízi élőhelyen soha még senki sem tapasztalt, de a kékmoszatok ilyen arányú fertőzöttségével sem találkozott még senki" - számolt be a felfedezésről Peduzzi. A vízminta egy milliliterében körülbelül egymilliárd vírust számoltak meg, miközben a normális sűrűség nagyjából tízmillió. A kórokozót elektronmikoroszkóppal mutatták ki, molekuláris biológiai vizsgálatok még nem történtek.

Fő táplálékforrása fogyatkozásával a több mint 1,25 milliós flamingópopuláció hozzávetőleg 1500 állatra csökkent a vizsgálati időszak végére. Azt még nem tudják, vajon más területre vándoroltak-e a madarak, ahol elegendő élelmet találtak, vagy valóban ilyen jelentős volt az egyedek elhullása - fűzte hozzá Peduzzi.

A kékmoszatok egyébként gyorsan regenerálódnak, a pusztulás után hamar újra benépesítik a tavak vizét.

Azt is kimutatták a kutatók, milyen reakciót indít el a táplálékláncban egy vírus, amely akár a végfogyasztó egy-egy populációját is veszélybe sodorhatja. A felfedezés rávilágít a vírusok ökológiai jelentőségére, amelyet csak néhány éve kezdtek vizsgálni.