A The New York Times hétfőn nekrológot közölt a magyar származású Thomas Polgarról, aki Dél-Vietnam 1975-ös összeomlásakor a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) utolsó állomásvezetője volt Saigonban. Polgar március 22-én, 91 évesen hunyt el a floridai Winter Parkban.

Budapesten született 1922. július 24-én, zsidó szülőktől, akik a náci üldöztetés elől 1938-ban az Egyesült Államokba menekítették a családot.

Polgár nem sokkal a háborús katonai behívója kézhezvétele után az amerikai hírszerzés szolgálatába állt. Annak köszönhetően léphetett be a hadseregbe, hogy levelet írt Eleonore Roosevelt first ladynek és hogy egy New York-i képviselő segített neki ebben a törekvésében.

Előbb a Stratégiai Szolgálatok Hivatalának (OSS), majd alapításától, 1947-től a CIA-nak volt a munkatársa. Az ötvenes években a berlini felderítő műveletek egyik vezetője volt, a hatvanas években Washingtonban és Bécsben dolgozott, majd 1970-ben Buenos Airesbe költözött, ahol a következő évben segített véget vetni egy repülőgép-eltérítési ügynek. Polgar személyesen tárgyalt a gép fedélzetén az eltérítővel.

1971 végén Ázsiába vezényelték, ahol 1972-től átvette a saigoni posztot. Ő szervezte több ezer dél-vietnami 1975-ös – sikertelen – kimenekítését Saigonból.

1981-ben szerelt le a CIA-tól. A nyolcvanas években a szenátus megbízásából részt vett az iráni-kontra ügy kivizsgálásában, majd katonai és terrorelhárítási szakértőként tevékenykedett. Több, a CIA történetével kapcsolatos könyv és cikk szaktanácsadója volt.

A The Washington Post szerint érezhető magyar akcentussal beszélte az angolt. Ritkán élt a hatalom külsőségeivel, gyakran kerékpárral járt dolgozni, mégis a CIA, a Fehér Ház és a Pentagon legfelső köreihez volt azonnali hozzáférése és gyakran vett részt olyan találkozókon, amelyeken jelen volt Kissinger és Richard M. Nixon elnök.