Az Orbán-rendszer lényegét próbálta megfogni az olasz L'Espresso című hetilap az online felületén megjelent cikkben, bár tévedések és meredek következtetések is szerepelnek benne.

Ügyes, nepotista, megalomán, tekintélyelvű és nagyon populista – így jellemezte Orbán Viktort a L'Espresso újságírója az "Orbán Viktor, Magyarország önkényura" című cikkben. (A filmcímből átemelt Padre padrone legalábbis egy család hatalmaskodó fejét jelenti.)

A cikk az 1700 lelkes Felcsúton épült négyezres stadion leírásával kezdődik, amelynek tervezőjét, Örfi Józsefet talán kissé túlzóan Magyarország legjobb építészének nevezi. A stadionnál sétálva megszólaltat egy 57 éves kórházi ápolót, aki azt mondja, csak jött megnézni, mire van pénz ebben az országban, ha már bérekre és orvosi fecskendőkre nincs.

A cikkben részletezik, hogy hogyan vette rá a futballbolond Orbán a vállalatokat, hogy a kulturális és sporttámogatásként felhasználható adókedvezményeket az ő futballakadémiájába irányítsák.

Hosszan kitérnek aztán Mészáros Lőrincre, Orbán Viktor barátjára, aki gázszerelőből lett milliárdos vállalkozó. Két, név nélkül nyilatkozó magyar tényfeltáró újságíró egyenesen Orbán strómanjának nevezi Mészáros Lőrincet. Az újságírók azért nem akartak névvel nyilatkozni, mert tartanak a retorzióktól, és egyikük azt mondta, egyszer már kirúgták egy cikke miatt.

Orbán Viktor nem egyedül gazdagodott – írja a cikk, mellé sorolva Simicska Lajos és Nyerges Zsolt oligarchákat is. Névvel nyilatkozott a lapnak Vásárhelyi Júlia újságíró (a HVG egykori munkatársa), aki szerint nem egyszerűen korrupcióról van szó, hanem valódi állami maffiavállalkozásról, amely minden kulcspozíciót elfoglalt az országban.

Megemlítik, hogy a volt kommunista országok közül Magyarországon az egyik legmagasabb az államadósság, több 80 százalék a GDP-hez viszonyítva, és alkotmányban rögzítette Orbán, hogy addig nem is bírálhat el az alkotmánybíróság gazdasági tárgyú törvényeket, amíg az államadósság nem csökken le 50 százalékra. (A cikkben ugyan nem szerepel, de bizonyos alapjogokat érintően vizsgálhatja őket, például ha sértik az emberi méltóságot és a véleménynyilvánítási szabadságot.)

Az RTL Klub reklámadóját hirtelen 40 százalékról 50 százalékra emelte a kormány – folytatja a lajstromot a szerző, megemlítve, hogy az internetadó bevezetésétől is csak a tüntetések hatására lépett vissza Orbán.

Az újságíró az egy éjszaka alatt titokban felhúzott Szabadság téri német megszállási emlékműhöz is ellátogatott, amely Magyarországot a németek világháborús áldozatának tünteti fel. Aztán rögzíti, hogy egy arra járó idős férfi a zsidókat szidva haladt el az emlékműhöz tiltakozásul lerakott családi fényképek mellett, és még oda is köpött. (A L'Espresso két külön cikkben foglalkozik a magyarországi romák helyzetével és a Jobbik előretörésével is.)

A végére az újságcikk szerzője elég meredek következtetésekre ragadtatja magát: idézi a fideszes Gulyás Gergelyt, aki azt mondta, hogy amikor Orbán illiberális államról beszél, akkor nem a szabadság nélküli demokráciára gondol, hanem olyan demokráciára, amelyben nem kapnak szerepet a rendszerváltás után a multinacionális tőke előtt kaput nyitó kozmopoliták, sem a szocialista Magyarország egykori vezetői. A szerző ezután arra jut, hogy mivel a magyarországi zsidók hagyományosan ezek közül az egyik társasághoz tartoznak, ezért Orbán új Magyarországa őket sem látja szívesen. Aztán a kormánynak kedves Nézőpont Intézet vezetőjének, Mráz Ágoston Sámuelnek egy állítólagos fordulatát idézik, aki állítólag azt mondta, hogy "a liberálisok és a szocialisták nem magyarok".