A bécsi humor szerint a fővárosi választások annyira izgalmasak, mint az észak-koreaiak: a vörösök győznek mindig. Bécsben ráadásul megérdemelten. Michael Häuplnek most mégis komoly oka van aggódnia a posztjáért: a szélsőjobboldali FPÖ egy másik bécsi hagyományt, a dühös kispolgárét meglovagolva akár az első helyre is befuthat a most vasárnapi megmérettetésen. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint 35-36 százalék körüli eredménnyel a vörösök és a kékek gyakorlatilag fej-fej mellett haladnak – ráadásul tudvalevő, hogy az FPÖ-t mindig alulbecsülik. Azaz a pártelnök Heinz-Christian Strachénak komoly esélye van akár első helyre befutnia.

Michael Häupl, a joviális szocdem városvezető több mint húsz éve áll Bécs élén – 1994 óta föpolgármester, és idén újabb öt évre szeretne a Városháza ura maradni. A szocdemek ugyan öt évvel ezelőtt elvesztették az abszolút többségüket – voltak idők, amikor a vörösök akár hatvan százalék felett szereztek –, de a vörös-zöld-koalíció jelentős változást nem jelentett. A város zöld föpolgármester-helyettesének, a görög egyetemistaként Bécsbe került Maria Vassilakou-nak sikerült azonban számos gyalogos- és biciklis-barát intézkedést – például a Mariahilferstrassse belső szakaszának komplett autótlanítását – keresztülvernie.

A legélhetőbb város, a lakható Bécs

„Bécs más“ – hirdetik az osztrák főváros turisztikai plakátjai. És ez politikailag is igaz. Bécsben került elöször Európában hatalomra – még a 19. század végén – egy antiszemita politikus a zsidó- és magyargyülölő Karl Lueger személyében, majd az első világháború után az inkább konzervatív és katolikus Ausztriában vörös sziget lett az osztrák főváros.

A szociáldemokratákat 1919 óta demokratikus úton senki sem tudta legyőzni Bécsben. A dolfussi, majd a náci idők kivételével azóta folyamatosan baloldali főpolgármesterei voltak. És talán ennek köszönhető, hogy Bécset – immáron hatodszorra egymás után – a világ legélhetőbb városának választják. Még az FPÖ szavazói is elismerik: jó dolog Bécsben élni.

Persze, az osztrák főváros pazar kulturális kínálata, gasztronómiája, élő kávéházi kultúrája önmagában érv lehet – de a legfontosabb, amiért Bécs általában beelőzi mondjuk Zürichet, Oslót vagy Vancouvert az ilyen rangsorokban, a szociális rendszerével függ össze. Például azon bérlakás-programmal, amelyet az SPÖ 1919-ben indított meg, és azóta is folytat. Ennek révén ma Bécs városa a világ legnagyobb ingatlan-tulajdonosa – évente majdnem annyi városi bérlakás épül, mint Münchenben az elmúlt húsz évben –, és biztosít relatíve olcsó – akár a lakbérrel törlesztve meg is vásárolható, de legalábbis egyszer továbbörökíthetö – lakást a városlakók majdnem harmadának. Ellentétben számos nyugat-európai várossal, ahol a bérlakások a szegények gettói, Bécsben nem kínos akár középosztálybeliként is bérlakásban élni. Ráadásul azért sem alakulnak ki gettók, mert a szocdem városvezetés nagyon ügyel arra, hogy a bérlakások ne csak a szegényebb munkáskerületekben épüljenek. Így fordulhat elő, hogy akár az elegáns 17., 18. vagy 19. kerületekben a villákkal szemben kifejezetten a szegényebb külföldieknek szánt bérlakások is állhatnak. Ezzel a város elejét veszi a gettósodásnak és a gettókra jellemző bűnözésnek.

A multikulturalizmus se gettókat jelent ezért Bécsben – talán csak a Westbahnhof környéki 15. kerület számít e tekintetben kivételnek, ott ugyanis tényleg főleg egy szerb és török többségű gettó alakult ki. A multikulturalizmus Bécsben eleve történelmi valóság: elvégre a Habsburg-birodalom óta Bécs csehek, szerbek, görögök, olaszok, bosnyákok olvasztótégelye – ehhez jöttek a hatvanas évek óta a törökök, és az utóbbi időben nagyszámban bevándorló magyarok és románok. Bécs kifejezetten népszerű: óriási a beáramlás, pár éven belül újra kétmilliós lesz a város, mint egykoron, a Hasburg-birodalom fővárosaként. Ez számos nyugat-európai várossal ellentétben, ahol a túlzsúfoltság gond, nem jelent veszélyt, elvégre a ma olyan 1,7 millió lakosú Bécs 100-120 évvel ezelőtt eleve kétmilliós városként lett megtervezve, kiépítve, 1910-ben meg is haladta lakóinak száma a kétmilliót, azaz az infrastruktúra adott.

Meg a sokszínűség is. „Igazi bécsi vagyok, elvégre az egyik nagymamám cseh, a másik meg zsidó“ – mondta Michael Häupl, szocdem városvezető önmagáról az SPÖ egyik kampányfilmjében. És még a sokszor idegenellenes Strache sem nélkülözheti a bevándorlók voksait: az FPÖ kifejezetten a bécsi szerbek pártja lett az utóbbi években. Strache rendszeresen üdvözli szerbül a híveit, jó kapcsolatokat ápol a szerb jobboldali kormánypárttal, gyakorta ordibálja tüntetésein, hogy „Kosovo je srce Srbije“ (azaz „Koszovó Szerbia szíve“), esetleg fotózkodik a miloševići idök neves turbofolk énekesnőjével, a gyakorta Ausztriában turnézó Ceca Raznatović-csal.

Strache, a fenegyerek

Ki is ez a Strache valójában? Miért tudja leváltani a majd száz éve sikeres vörös Bécset?

Heinz-Christian Strache – avagy ahogy magát hívatja: HC Strache – igazi bécsi (azaz cseh származású) proligyerek. Ottakring munkásnegyedében nőtt fel, mamája egyedül nevelte, baráti társaságra már fiatalon a neonácik között lelt. Egyre többször kerülnek elő fotók, ahol Strache fiatalként különféle neonáci rendezvényeken – néha akár fegyverrel – látható. A politikus fogtechnikusnak tanult: intellektusa és mosolya ennek megfelelő. A többdiplomás, doktorált, több nyelven folyékonyan beszélő Jörg Haider mellett nem tudott labdába rúgni az FPÖ-ben, inkább kerületi szinten építgette magát. Amikor azonban 2005-ben Haider besokalt a saját pártjától és  a párt liberálisaival együtt új szélsőjobboldali pártot gründolt, eljött Strache ideje. A párt nacionalista keményvonalasai őt tették meg új elnöknek.

Strache kezdetben igen esetlenül mozgott az országos politikában, Haider mellett inkább önmaga karikatúrája volt csak. Azonban ahogy zuhant Haider népszerüsége, úgy lett Strache a széljobb (az ún. „harmadik tábor“) új sztárja. Haider 2008-as halála után egyértelmüvé vált: Strache az új Haider. (Haider napra pontosan ma hét éve hunyt el autóbalesetben.) Idénre pedig az is egyértelmü lehet: Strache meg is haladja őt. Haider a fénykorában az FPÖ-t huszonhét százalékig tornászta fel 1999-ben, a mostani, Strache vezette – és a haideri liberális gazdaságpolitikát szociális demagógiára cserélő – FPÖ immáron országosan is harminc százaléknál szárnyal, messze lekörözve a már csak kegyeleti okokból nagynak nevezett SPÖ-ÖVP-törpekoalíció két pártját. (Ha most vasárnap tartanák a választásokat Ausztriában, az FPÖ harminc százalékot, a szocdemek huszonötöt, a konzervatívok huszonkettőt, a zöldek tizenhármat és a neoliberálisok hatot kapnának. Igaz, a többség még mindig – éppen a menekülthelyzetben mutatott felelősségteljes magatartásáért – Werner Faymann szocdem kancellárt tartja a legalkalmasabbnak a posztra. Orbán bécsi látogatása ismét a legnépszerűbb politikussá tette Faymannt.)

Strachénak Haidernél is jobban sikerül a fiatalokat, a munkásokat, a kiábrándultakat, a morcosakat megszólítania. Ráadásul a nagyvilági, egész politikai karrierje alatt a melegség „vádjával“ körbelengett Haiderrel szemben Strache igazi bécsi fenegyerekként a bécsi diszkók egyik sztárja. Nem csak azért, mert a női nemet igencsak kedvelő és nagykanállal fogyasztó Strache – saját bevallása szerint – minden este egy bécsi diszkóban bulizik, hanem 2010 óta rendszeresen kipróbálja magát rap-énekesként, és rapszámokban mondja el az FPÖ amúgy sem túlcizellált, könnyen érthető programpontjait.

A mindig mosolygó, az ötven felé is – ahogy számos női rajongója írja a facebook-on – „fiatalos, fess“, vékony, lazán öltözködő és beszélő Strache mellett a szocdem főpolgármester Michael Häupl még öregebbnek, még kövérebbnek, még körülményesebbnek, még szürkébbnek hat. Hiába szólnak a város eredményei mellette, a bécsiek egy jelentős része egyszerüen unja a szocdem nyugalmat.

Más okuk ugyanis tényleg nem lehet Häupl ellen szavazni.

Elvtársi urambátyám

A szocdemek túlságosan belekényelmesedtek, belehíztak, belesüppedtek a hatalomba. Bécs és az SPÖ egyet jelent. A városi cégeket az SPÖ hitbizományként irányítja, minden poszthoz – a portástól az igazgatóig – a vörös párttagkönyvecske szükségeltetik. Ennek egyik példája, hogy amikor a másik protestpárt, a neoliberális yuppie-k pártja, az Új Ausztria (NEOS) főpolgármester-jelöltje egy választási vitán egy fiatalról mesélt, aki a szocdemek uralta városi piacokon nem tud standot szerezni, a joviális Häupl azt mondta: „küldje hozzám a fiatalembert, ez a legegyszerűbb“. Ő a jó apa, akinek zsebében van az egész város, a piaci standoktól a milliós fizetéseket jelentő városi közműcégek igazgatóságáig. Amikor a NEOS pedig kifogásolta ezt az urambátyámos hangnemet, Häupl értetlenkedve mondta: „Most akkor az a baj, ha segítek, vagy ha nem segítek?“

Bécsben nem csak sokan élnek jól, de szintén eleve sokan a városból magából élnek jól – Bécs városának majdnem háromszor akkora a bürokráciája, mint az egész Európai Unióé. Azonban növekszik azok száma, akik kiszorítva érzik magukat. Ezért kampányol az FPÖ azzal a jelszóval, hogy „mi nem rekesztünk ki senkit – főleg nem a bécsieket“. A külföldiek jelentette bérversenytől tartó munkások, a kisemberek, a Häuplt öregurasnak tartó fiatalok (főleg a szakmunkás végzettségű fiatal fiúk), a közbiztonság miatt aggódó nyugdíjasok egyre nagyobb számban fordulnak az FPÖ felé. Amióta pedig a zsidó származású belvárosi polgármester, a nagypolgári Ursula Stenzel is beállt Strache mögé, immáron a felső középosztálybelieknek sem annyira kínos a kékekre szavazni.

A városi yuppie-knak, a startupok világából jövő fiataloknak meg a szoci atyáskodásból van elegük: ök a neoliberális NEOS-t választják. (Bécsben a konzervatív ÖVP hagyományosan igen gyenge, idén is örülhet, ha egyáltalán a tíz százalékot megugorja. A Zöldek viszont igen erősek Bécsben, az ottani Nagykörúton belüli értelmiség pártja ők, nem véletlen, hogy számos belvárosi kerületben idéntől esélyük van polgármestert is adni.)

Jobbra szavazó szocik

Az igazi meccs a nagy munkáskerületekért folyik az SPÖ és az FPÖ között. Hiába ellenségeik egymásnak, a szavazóik között jelentős az átjárás. Gyakorlatilag mindkét párt a tipikus bécsi kispolgár pártja – és ezúttal úgy látszik, a kékeknek jobban sikerül e réteget megszólítaniuk. Az SPÖ-nek – mint megannyi európai baloldali pártnak – egyszerüen nem megy összhangba hoznia a szép balos elveket a hagyományos szavazóik kispolgári igényeivel, félelmeivel.

A menekülthelyzet pedig mindennél élesebben mutatja ezt meg. Az SPÖ szavazóinak többsége tart a menekültektöl, és már a kelet-európai munkavállalóknak se örült. A bevándorlás ugyanis éppen az underclasson belül fokozza a bérversenyt, nem véletlen, hogy a neoliberálisok vagy a konzervatívok egykoron tényleg támogatták a kelet-európai munkaerő beáramlását – elvégre az iparnak tényleg érdeke, hogy olcsó munkaerőhöz jusson. A Zöldek értelmiségi szavazói pedig nem olyan munkakörökben dolgoznak, ahol éles lenne a kelet-európai konkurencia. A bérverseny a tipikus SPÖ-s szavazót érinti – és mivel az SPÖ-töl csak szép humánus dumákat kap, ezúttal tömegesen fognak szoci szavazók is az FPÖ-re ikszelni.

Az Ausztriában gyakorlatilag mindenki által olvasott és az osztrák lelket senkinél jobban nem ismerő Kronen-Zeitung bulvárnapilap ezért csúszott maga is egyre inkább az FPÖ felé. Az elvileg inkább szoci lap naponta szállítja – természetesen az elmaradhatatlan meztelen nők mellett – a híreket a menekültekről, a munkanélküliségről, a közbiztonságról, és ezek mind Strachénak kedveznek. Az SPÖ ki is fakadt ezen – ami persze nem éppen azt mutatja, hogy a vörösök felettébb szeretnék a sajtószabadságot. Bécsben a sajtónak is illett a mindenkori vörös főpolgármester tenyeréből ennie.

Strachének lesz egy jó estéje

Heinz-Christian Strache meg csak mosolyog, mosolyog, mosolyog. Október 11-e estéjén pedig igazán vigyorogni fog. Bármi is lesz az eredmény, az FPÖ olyan nagy mértékben erősödik meg, hogy az akkor is az ő győzelme lesz, ha végül valami csoda folytán – más itt már a szocikon nemigen segíthet – mégis az SPÖ fut be az első helyre.

Michael Häupl erősködik, hogy ő nem lesz hajlandó összefogni a kékekkel – a zöldekkel vélhetően viszont nem lesz többsége –, de miután az SPÖ májusban Burgenlandban gond nélkül feküdt össze az ottani FPÖ-vel, Häupl ígérgetése sem annyira hiteles. Tény persze, hogy Häupl meggyőződéses antifasiszta. De ha arról van szó, hogy a vörös hatalmat kell valahogy megvédeni, akkor talán az érdekei erősebbek lesznek az elveinél. Elvégre emberek tízezreinek az élete, akik Bécs városának az intézményeinél dolgoznak, függ az SPÖ-töl: a pártnak köszönhetik munkájukat. Ha az SPÖ ellenzékbe szorul, az igazi földindulást okozna számukra.

Nem lehet kizárni, hogy végül akkora FPÖ-s győzelem kerekedik ma, hogy október 12-én már Heinz-Christian Strachénak fogják hívni Bécs főpolgármesterét. Ezt persze még ő maga is alig tudja elhinni – nem is annyira erősködik a posztért. Neki elég, ha földbe döngölheti, megalázhatja az SPÖ-t – és egy jót bulizhat ennek örömére valamelyik bécsi diszkóban. Programja és szakértőgárdája ehhez van, a városvezetéshez nincs.