Az Oslóban rendezett 5. európai neurológiai kongresszuson bemutatott tanulmány szerint a haláltáborokban elszenvedett szörnyű stressz nyomot hagyott a túlélők agyszerkezetén, és elsősorban a szürkeállomány azon részein észlelhető elváltozás, amelyek a stresszkezeléssel, a memóriával, a motivációval, az érzelmekkel, illetve a tanulással vannak kapcsolatban. Az „Extrém stresszhelyzet hosszú távú hatásai – a holokauszttúlélők MRI-vizsgálata” című tanulmányban 28 holokauszttúlélő és egy 28 fős kontrollcsoport adatait hasonlították össze, s megállapították: a haláltáborokat megjárt, átlagosan 79-80 éves személyeknek kisebb volt a szürkeállománya, mint a kontrolcsoport tagjainál, s elsősorban azoknál volt jelentős a különbség, akik 12 évesnél fiatalabb korukban kerültek koncentrációs táborba.

A tudósok szerint ez azzal magyarázható, hogy a gyermekeknél jobban befolyásolja az agy fejlődését a stresszes környezet. „A holokauszttúlélőknél hetven évvel később is jelentős az agyműködésben lévő különbség” – foglalták össze az eredményeket a szerzők. Szerintük a túlélők gyermekeiben is észrevehető az átlagostól való eltérés, ám azt még vizsgálni kell, hogy ennek érzelmi-pszichológiai, vagy genetikai okai vannak-e.

Más stresszes esetekben is mutattak ki már tudósok agyműködésbeli különbségeket, illetve ezek öröklődését. 2018 októberében tették közzé azt a tanulmányt, amely az 1861–1865-ös amerikai polgárháborúban fogságba esett, majd kiszabadult katonák gyermekeit, illetve unokáit vizsgálva jutott arra a következtetésre, hogy a felmenők által túlélt súlyos stresszhelyzet hatással van az utódok viselkedésére.