Lavrov megállapította, hogy az orosz–kínai határkérdés már régóta véglegesen lezárult. A területi igényekről való lemondást a jószomszédi kapcsolatokról, barátságról és együttműködésről 2001-ben kötött kétoldalú szerződés is rögzíti – fűzte hozzá. A "kínai fenyegetésről" szóló mítoszt tehát a miniszter szerint azok terjesztik, akiket aggodalommal tölt el az orosz–kínai kapcsolatok konstruktív fejlődése. A jószomszédság megerősítésének mindkét fél által követett irányvonala többrétű és hosszú távú, nem függ konjunkturális hullámzásoktól, az orosz–kínai együttműködés nem irányul senki ellen – szögezte le Lavrov.

A miniszter az Iránnal kapcsolatos orosz álláspontra is kitért. Hangsúlyozta: a Teheránnal szembeni erőfitogtatás veszélyes helyzetet teremthet, és az esetleges katasztrofális következményekért Washingtont terheli majd a felelősség. "Mind az Iránhoz, mind az Izraelhez, akárcsak a többi közel- és közép-keleti államhoz fűződő kapcsolataink önmagukban is értékesek... az orosz külpolitika többirányú, nem követi a 'valaki ellen barátkozni' elvet" – mondta Lavrov, aki szerint Moszkva arra akarja ösztönözni partnereit, hogy a felmerülő problémákat békés úton próbálják rendezni. "A régióban tapasztalható feszültség fokozódása egyenes következménye Washington és néhány szövetségese Irán-ellenes irányvonalának" – vélekedett az orosz diplomácia vezetője. 

Az interjúban a miniszter érintette a Grúziához fűződő viszonyt is. Azt mondta, hogy Oroszország fontolóra veszi a Tbiliszi elleni szankciók – így a légi utasszállítás tilalma – feloldásának lehetőségét, ha megszűnnek az oroszokat fenyegető okok. "Reméljük, hogy a grúz (georgiai) hatóságok képesek lesznek stabilizálni az ország társadalmi-politikai helyzetét" – mondta. Az interjúalany utalt a grúziai politikai elit "radikális irányultságú" képviselőinek arra a törekvésére, hogy oroszellenes hangulatot szítsanak, és egymás ellen uszítsák a két népet.

Az Donyec-medencei konfliktussal kapcsolatos kérdésre válaszolva Lavrov kifejtette, hogy a normandiai formátumú – Ukrajna, Oroszország, Németország és Franciaország részvételével zajló – tárgyalásokon kívül más keretek is alkalmasak lehetnek a rendezésre, de a béke eléréséhez elengedhetetlen a közvetlen párbeszéd Kijev, illetve a donyecki és luhanszki vezetés között. Lavrov szerint a Donyec-medence számára különleges státust kellene adni, amit az ukrán alkotmányban végleges hatállyal rögzíteni kellene.