A régi-új kormányfő reményeket ébreszt Brüsszelben, hogy könnyebb lesz az együttműködés Rómával, amely meglehetősen viharosnak bizonyult amíg Conte kormányának erős emberét Matteo Salvininek hívták. A szélsőjobboldali Liga vezére Brüsszel bírálatát tekintette fő feladatának, és nyíltan arra törekedett, hogy változást idézzen elő az Európai Unióban.

Az európai választásokon ezzel a programmal nagyot nyert otthon Matteo Salvini, de európai szinten nem sikerült az áttörés. Ezért is buktatta meg a saját kormányát, hogy azután miniszterelnökként vívhassa meg a harcát Brüsszellel szemben.

A harcnak két fő frontja volt: a migránspolitika és a költségvetés. A migránspolitika ügyében Matteo Salvini a Vatikánnal is szembekerült, ami Olaszországban távolról sem veszélytelen. Így nem csoda, ha Ferenc pápa is támogatja az új koalíciót, mely az Öt Csillag baloldali populista pártból és a kommunisták utódpártjából, a baloldalból áll.

Matteo Renzi korábbi kormányfő élvezi Brüsszel bizalmát is, márpedig ő találta ki ezt a baloldali koalíciót annak ellenére, hogy az Öt Csillag a legfőbb kritikusai közé tartozott, amíg kormányon volt. De Macchiavelli hazájában a politika furcsa művészetté vált: a fő cél az, hogy megakadályozzák Matteo Salvini áttörését. Az új kormány elvben 2023-ig kormányozhat a parlamenti erőviszonyok alapján, addig pedig alaposan megkophat Salvini népszerűsége is.

Költségvetési dilemma: ésszerűség vagy népszerűség?

A baloldal az Európai Unióhoz hasonlóan olyan gazdaságpolitikát szeretne, amely figyelembe veszi a realitásokat: Olaszország hatalmas államadósságát és stagnáló gazdaságát. A költségvetés éves hiányát szeretnék ésszerű keretek között tartani, ám a helyzetet nehezíti, hogy ezt az Öt Csillag nem fogadja el, sőt, folytatni akarja azt a populista gazdaságpolitikát, melyet Salvinivel együtt elkezdett.

"Minket azért választottak meg, hogy fordulatot hozzunk Olaszországba" - hangsúlyozta Tiziana Beghin EP-képviselő, akit májusban újra megválasztottak az Öt Csillag képviseletében. Szerinte folytatni kell a populista fordulatot: ő azt hallotta meg Ursula von der Leyen programadó beszédéből, hogy felül kell vizsgálni a stabilitási programot, amely szigorú pénzügyi rendet kényszerített az eurozóna tagjaira. "Ez okozta Olaszország stagnálását" - állítja a képviselőnő, aki a brüsszeli Politico tudósítójának nyilatkozott. Szerinte a jövő évi költségvetésnek semmiképp sem lehet része az az áfaemelés, melyet Brüsszel elvár Olaszországtól. Az Öt Csillag ezenkívül nagyszabású adócsökkentést is szeretne a középosztálynak és a szegényebb néprétegeknek, melyek szavazóbázisát alkotják. Matteo Salvini ugyanezt javasolta, de Brüsszelben maximális elutasítással találkozott, hiszen ezekkel a népszerűnek szánt intézkedésekkel végképp elszállna a költségvetés.

Renzi Mario Draghit javasolta kormányfőnek

Az Európai Központi Bank elnöke nyilvánvalóan remek referencia lett volna Brüsszelben vagy New Yorkban és Londonban, de tökéletesen elfogadhatatlannak bizonyult az Öt Csillag számára, amely épp a liberális elit elleni kampányával szerezte meg népszerűségét.

Így aztán maradt Giuseppe Conte, akit Trump elnök is megdicsért, de kérdés, miért? Az amerikai hírszerzés Putyin bábjának tekinti Matteo Salvinit, aki az orosz elnök támogatásával lett névtelen EP-képviselőből a szélsőjobb vezére és Itália belügyminisztere kormányfői ambíciókkal. Az amerikaiak szemében Olaszország kulcs állam a NATO déli szárnyán, míg Nápoly az amerikai flotta fő kikötője a Földközi tengeren, így valahol érthető, hogy nem látnának szívesen oroszbarát miniszterelnököt Rómában. Matteo Salvini ráadásul hódolattal fogadta Hszi Csinping kínai elnököt, akit Washingtonban mindinkább stratégiai ellenfélnek tekintenek. Az Új Selyemút program keretében a kínaiak több kikötőt is meg akarnak szerezni Itáliában, ami az amerikai stratégák számára újabb figyelmeztető jel.

Így aztán Olaszország új balközép kormánya, ha megalakul, akkor számíthat nemcsak Brüsszel, de Washington támogatására is. Nem is beszélve a pápáról. Ebből a szempontból tehát minden rendben van, de a koalíció kritikusai, akik mindkét pártban jelen vannak, arra mutatnak rá, hogy az új kormánynak a kör négyszögesítése lesz a feladata: olyan költségvetést kell készítenie, melyet az Európai Unió és a nemzetközi pénzvilág is lelkesen fogad, miközben az olasz választópolgár is úgy érezheti: végre kap valamit a kormánytól.