Új utat akarok kezdeni – ezzel indokolta Macron, hogy Édouard Philippe helyére a magát a politikától viszonylag távol tartó közszolgát, az 55 éves Jean Castex-et nevezte ki a kormány élére. A koronavírus elleni harcban komoly szerepet játszott – a korlátozások fokozatos enyhítésének levezénylésével megbízott – új kormányfő várhatóan a jövő hét közepén hozza nyilvánosságra a kabinet tagjainak a névsorát.

Jean Castex

AFP / Tho,as Samson

A kormányfőcsere hátterében elsősorban az áll, hogy Macron már a 2022-es államfőválasztásra figyel, és újabb próbát tesz arra, hogy közelebb hozza magához azokat a baloldali választókat, akiket sikerült magától elidegenítenie a sárgamellényesek hosszú hónapokig tartó, sokszor erőszakba torkolló tüntetéssorozata idején. Az időzítés sem volt véletlen: a helyhatósági választás két fordulójában a Macron által létrehozott La Republique en Marche! (LREM, A Köztársaság lendületben) nevű párt szinte láthatatlan maradt és a baloldali választók a szocialista pártra, illetve a megerősödött zöldekre voksoltak.

Az európai szinten népszerű, hazájában viszont súlyos gondokkal küszködő Macron már áprilisban arról beszélt, hogy újra „ki akarja találni magát” és most azt hangsúlyozza, hogy mandátuma utolsó két évében új útra akarja terelni a köztársaságot. Bár a kormányfőcsere nem volt teljesen váratlan, Philippe leváltása komoly mozgásokat indít be a LREM-en belül. A menesztett, 49 éves kormányfő ugyanis népszerűbb, mint Macron – Philippe a második, múlt vasárnapi fordulóban bebiztosította győzelmét Le Havre-ban – és miközben kormányfői mandátuma idején látványosan hű maradt Macronhoz, egyre többen beszéltek arról, hogy a 2022-es elnökválasztáson Macron vetélytársaként léphet a ringbe.

Edouard Philippe

MTI / EPA / Christophe Petit Tesson

A gyengeség nem pálya

Ugyanakkor a kormányfő megtartása is rejtett volna kockázatokat: a helyhatósági választásokon elszenvedett kudarc után Macron gyengeségét jelezte volna, ha nem alakítja át alaposan a kabinetet és az is Philippe ellen szólt, hogy az államfő a jobboldalról „halászta el” a politikust, így hivatalban maradásával megnehezítette volna Macron baloldal felé fordulását. Bár Castex is a jobboldalról jött, őt az elemzők a baloldalhoz közelebbinek tartják, így könnyebben elfogadják őt a baloldali szavazók.

Az államfő egyébként sem sokat árult el az új kurzusról, a La Montagne című lapnak adott nyilatkozatában csak annyit mondott, hogy a cél a függetlenség, az újjáépítés és a nemzeti megbékélés folytatása lesz. Azt is hangsúlyozta, hogy a Covid-19 járvány miatt Franciaország súlyos gazdasági válságba került, s ebből csak egy új politikai irányvonal révén lehet kilábalni. „Ehhez pedig új csapat kell” – mondta a politikus, aki állítólag egy baráti hangulatú beszélgetésen menesztette eddigi miniszterelnökét.

Emmanuel Macron

MTI / EPA / AFP / Ludovic Marin

S bár a 2017 óta hivatalban lévő, államfői mandátumát fénylő csillagként kezdő Macron tevékenységét a franciák nem értékelik jónak – az utóbbi egy évben stabilan hetven százalék körül volt az elégedetlenek aránya, és csak áprilisban, a Covid-19 járvány kezelésében elért sikerek után emelkedett a támogatottsága negyven százalékra –, ha sikerül nyitnia balra, van esélye a 2022-es diadalra. Nagyon valószínűnek tűnik ugyanis, hogy népszerűtlensége ellenére ő kerül majd be a 21 hónap múlva esedékes második fordulóba, ahol az is biztosra vehető, hogy ellenfele a szélsőjobbról a jobbközép felé tartó Marine Le Pen lesz. A közvélemény-kutatások alapján pedig úgy tűnik, hogy szoros verseny várható kettejük között, s míg Le Pen jellemzően a kiesett jobboldali jelöltekre szavazóktól remélhet támogatást a döntő körben, Macronnak szüksége lesz a baloldaliak voksaira.

A jelenlegi állás szerint egyébként az első és a második körben is Macron diadalmaskodna: míg tavaly októberben – az első körös választói döntések alapján – Le Pen és a jelenlegi államfő 28-28 százalékkal egyformán állt, most 30-26-ra Macron vezet kettejük párharcában. A második körben pedig – ha most rendeznék meg a voksolást – 58,5-41,5 százalék lenne Macron győzelmének az aránya.   

Marine Le Pen

MIGUEL MEDINA / AFP

Balra át

A politikai irányváltás már csak azért is fontos Macron számára, mert a helyhatósági választás eredményei arról tanúskodnak, hogy a polgárok is a baloldal felé orientálódnak: a szocialisták megtartották Párizst, Dijont, Nantes-ot Lille-t és Rennes-t, a zöldek pedig egyebek mellett megszerezték Marseille-t, Lyont, Strasbourgot és Bordeaux-t. Több nagyváros megtartása, illetve megszerzése pedig éles kontrasztban van 2017-tel, amikor a baloldali pártok történelmi vereséget voltak kénytelenek elkönyvelni. A baloldal feltámadása tart egy ideje, a zöldek már a 2019-es európai választáson is jól szerepeltek.

Az államfőnek azért sem árt új szövetségesek után néznie, mert pártjában, a LREM-ben sincs rend. Ezt az is mutatta, hogy májusban a tömörülés elvesztette önálló parlamenti többségét, miután újabb hét képviselő kivált a frakcióból és megalapította a Környezet, Demokrácia és Szolidaritás nevű csoportot, amelybe várhatóan belép majd az LREM-ből korábban dezertált képviselők egy része is. Bár Macron pártja szövetségeivel még mindig többségben van, a kilépések mindenképpen ártanak a kormánypárt megítélésének és csökkentik annak mozgásterét.