Nukleáris terrorizmusnak nevezte Irán a legfőbb urándúsító üzeme elleni támadást, amelyről továbbra is viszonylag keveset lehet tudni. Eleinte a hírek arról szóltak, hogy Natanzot kibertámadás érte és ennek következtében történt a detonáció, ám a legújabb jelentések szerint az a valószínűbb, hogy – vélhetően az izraeli titkosszolgálathoz tartozó személyek – becsempésztek egy robbanószerkezetet a szigorúan őrzött objektum területére. Akármi is történt, a támadás komoly sikernek számít és azt mutatja, Irán továbbra sem képes tökéletesen megvédeni nukleáris létesítményeit. Ha kibertámadás történt, az azt bizonyítja, hogy több mint tíz évvel az ugyancsak iráni urándúsító centrifugák ellen elkövetett izraeli–amerikai Stuxnet-vírustámadás után is sérülékenyek a perzsa állam számítógépes rendszerei. De az sem bíztatóbb az irániak számára, ha a támadóknak sikerült behatolniuk a telepre, hiszen akkor a védelemmel és az elhárítással akadnak komoly gondok.

Amerikai források szerint a központi energiaellátó elleni akció legalább kilenc hónappal veti vissza az iráni atomprogramot. A Natanzban lévő centrifugák ugyanis nemcsak arra alkalmasak, hogy nagy mennyiségben állítsanak elő 3,67 százaléknyi urán-235-ös izotóptartalmú uránt, hanem képesek a 90 százalékos – azaz atomfegyver gyártásához szükséges szintű dúsításra is. A folyamat, amelyben az uránt gázvegyület – urán-hexafluorid – formájában juttatják be a centrifugákba, s a természetben nagyobb arányban előforduló 238-as izotópnál könnyebb izotópot tartalmazó gáz a berendezések felső részében gyűlik össze nagy energiaigényű, így a most kiesett áramfejlesztők pótlásához hosszú időre van szükség.

Kedden Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter-helyettes azt közölte: hazája 60 százalékos urándúsításba kezd. Az IRNA állami hírügynökség szerint Aragcsi, aki az iráni tárgyalóküldöttséget vezetője is a 2015-ös atomalku megmentését célzó bécsi tárgyalásokon, a lépésről tájékoztatni fogja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget (NAÜ).

Az iráni atomenergia-ügyi hivatal által 2021. április 12-én közreadott, 2019. november 5-én készült kép urándúsító centrifugákról a közép-iráni Natanzban lévő urándúsító üzemben.

MTI / EPA / AEOI

Adok-kapok a kulisszák mögött

Izrael – bár sohasem kommentálja az egyes támadásokat, viszont többször megismételte, nem engedi atomfegyverhez jutni Iránt – rendszeresen szabotálja veszélyes vetélytársának nukleáris programját. Az április 11-ei natanzi akció előtt pár nappal izraeli ügynökök robbantást hajtottak végre egy kémkedésre is használt iráni hajón, a Szavizon. Márciusban adok-kapok is kialakult: előbb egy iráni teherhajót ért vélhetően izraeli támadás, majd egy izraeli hajóra lőttek ki rakétát az Arab-tengeren. Tavaly nyáron volt már egy másik robbanás is Natanzban, akkor a centrifugákat összeállító csarnok rongálódott meg. Irán is aktív, Izrael szerint Teherán szabotázsakciókat hajtott végre tavaly több izraeli vízszivattyú-állomáson.

A robbantások mellett célzott merényletek is történtek és történnek: ezek közül az utóbbi időben az iráni atomprogram egyik meghatározó személyiségeként számontartott Mohszen Farizadeh elleni akció váltotta ki a legnagyobb visszhangot, a tudóst valószínűleg egy műholdról irányított géppuskával lőtték agyon.

AFP / Irib News Agency

Tárgyalás-szabotázs

Izrael egyik célját – az iráni atomprogram lelassítását – mindenképpen elérte, azt még nem tudni, hogy a támadás és az azt követő esetleges iráni bosszú megakasztja-e azokat a tárgyalásokat, melyek célja, hogy feltámasszák a Nyugat és Irán között 2015-ben megszületett alkut. Ennek értelmében Teherán átláthatóbbá teszi atomprogramját, és nem dúsít magas szintre uránt, cserébe pedig a nyugati államok feloldották az iráni gazdaságot bénító szankciókat. A megállapodásból Donald Trump kivonult – a volt amerikai elnök szerint Teherán nem tartotta be vállalásait –, s Washington visszaállította a büntetőintézkedések jelentős részét.

Míg az európai államok és az új amerikai adminisztráció vezetői több-kevesebb lelkesedéssel szeretnék ismét érvénybe léptetni a 2015-ös alkut, Izrael határozottan ellenzi ezt. Úgy véli ugyanis, hogy Irán – amely továbbra sem ismeri el Izrael államiságát – atomfegyvert akar gyártani és azt kész lehet a zsidó állam ellen bevetni. Ebből a szempontból aligha volt véletlen a natanzi támadás időzítése: amikor megtörtént a robbantás, Bécsben Irán és a nyugati államok képviselői közvetítőkön keresztül már tárgyaltak a megállapodás megmentésének a feltételeiről.

Az alku jövője szempontjából fontos lehet, mit sikerül elérnie a kedden Teheránba érkezett Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek, aki azzal nyitotta a beszélgetést, hogy elítélte az Irán elleni bevezetett újabb EU-s szankciókat. Ezek Moszkva szerint megnehezítik a kompromisszum elérését. A legújabb brüsszeli intézkedéseknek nincs közvetlen közük az atomalkuhoz, a szankciók azon iráni illetékesek ellen léptek életbe, akik felelősek voltak a 2019-es iráni tüntetéssorozat erőszakos elfojtásáért.

MTI / EPA / Abedin Taherkenareh

Válaszút előtt

A teheráni találkozón az iráni politikusok közölték, hajlandóak visszatérni a 2015-ös szerződésbe – miután Trump felmondta az alkut, Irán is bejelentette, nem tartja magára kötelezőnek a megállapodásban vállaltakat – s azt is hozzátették, hogy Iránt sem szabotázsakciókkal sem pedig szankciókkal nem lehet megtörni. Teherán – ha valóban vissza akar térni a 2018-ban érvényét vesztett megállapodásba – ugyanakkor komoly dilemma előtt áll: ha meg akarja bosszulni az izraeli támadást, csak annyira lehet súlyos a megtorlás, hogy maga az ellenakció ne lehetetlenítse el a nyugatiakkal folytatott tárgyalásokat.

(Kiemelt képen: A Maxar Technologies által 2020. július 8-án közreadott műholdkép a közép-iráni Natanzban lévő urándúsító üzem egyik megrongálódott épületéről. Fotó: MTI / EPA / Maxar Technologies)