Lehallgatott harctéri beszélgetések szolgáltatnak bizonyítékot az Ukrajna elleni orosz invázió zűrzavarára, és erősítenek rá a bucsai civilek elleni gyilkosságokra is - írta a New York Times a hozzá befutott lehallgatások ezreinek publikálásakor.

A felvételek egy részét az ukrán bűnüldöző szervektől kapta a lap, a hívásokat márciusban indították Kijev külvárosában, Bucsában és környékén.

„Anya, ez a háború a kormányunk valaha hozott legostobább döntése, azt hiszem” – idézett a lap egy Szergej nevű katonát. (A lap az érintettek személyazonosságának védelme érdekében csak a keresztneveket írta le.)

A katonák 22 közös telefont használva több száz oroszországi telefonszámot hívtak fel pár hét alatt, feltárcsázva feleségeket, rokonokat és barátokat, annak ellenére, hogy parancsban tiltották ezt meg nekik.

A katonák arról számoltak be, hogy előzetes értesítés nélkül vetették be őket Ukrajnában. Az egyik telefonáló egyenesen bolondnak nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnököt, amiért elrendelte az inváziót. „Putyin egy bolond. Be akarja venni Kijevet, de esélyünk nincs rá” – mondta Alekszandr. A hívások is azt mutatják, hogy a február 24-én kezdődő offenzíva után hetekkel az orosz erők súlyos veszteségeket szenvedtek el. Hamarosan nyilvánvalóvá vált a katonák számára, hogy Kijev elfolglalása nem fog sikerülni.

A már idézett Szergej szerint a Moszkva által bevetett 400 ejtőernyős közül mindössze 38 maradt életben. Más katonák arról számoltak be, hogy ezredük 60 százalékát elvesztették, míg szeretteik Oroszországban arra figyelmeztettek, hogy „a koporsók folyamatosan érkeznek”. „Egyik embert a másik után temetik, ez egy rémálom” – mondta neki az egyik katona partnere.

Más beszélgetések során a katonák beszéltek a Bucsában kiadott parancsokról, ahol Kijev háborús bűnök elkövetésével vádolja az orosz erőket, beleértve több száz civil kivégzését.

Moszkva tagadja a vádakat. „Azt mondták nekünk, hogy ahova megyünk, ott sok civil sétál. És parancsba adták, hogy öljünk meg mindenkit, akit csak látunk” – mondta Szergej a barátnőjével folytatott beszélgetés során. Egy Alekszandr nevű katona azt mondta egy rokonának, hogy Bucsában „testek hevernek az úton” és "végtagok vannak szétszórva”. „Ők nem a mieink, hanem kib*szott civilek” – tette hozzá.

Eközben Szergej azt mondta az anyjának, hogy „holttestek hegyei fekszenek az erdőben”. Barátnőjéhez intézett telefonhívásában azt is bevallotta, hogy három férfi kivégzésére kapott parancsot, akik „a raktárunk mellett sétáltak el”. „Őrizetbe vettük, levetkőztettük őket és minden ruhájukat ellenőriztük. Aztán dönteni kellett, hogy elengedjük-e őket. Ha elengedjük őket, feladhatják a pozíciónkat… Ezért úgy döntöttek, hogy le kell lőni őket” – mondta Szergej.

Március elején – mielőtt az oroszok kivonultak volna Kijev környékéről – a kiábrándultság egyre nőtt a csapatok soraiban. Néhányan végzetes taktikai kudarcokra, karcsú, vagy egyáltalán meg nem érkező élelmiszeradagokra és a kemény téli körülményekre panaszkodtak. Megint mások már a dezertálást fontolgatták, de attól tartottak, hogy ha ezt megteszik, Oroszországban bíróság elé állítják őket.

Egyes katonák vitatták az orosz média híradásait is a háborúról, amelyek azt sugallták, hogy Moszkva offenzívája jogos lépés volt Ukrajna „náciktól” való megszabadítására és a tervek szerint halad. „Anya, egyetlen fasisztát sem láttunk itt… Ez a háború hamis vádakra épül” – mondta Szergej. „Senkinek nem volt rá szüksége. Megérkeztünk, és az emberek normális életet éltek. Szinte pont ugyanúgy, mint Oroszországban. És most pincében kell lakniuk” - mesélte.

A nehézségek ellenére a magas fizetések (a katonák szerint napi 53 dollár) a beszélgetések alapján a katonák többségét a harc folytatására ösztönözték. „Elegem van, de hol máshol kereshetek ennyi pénzt?” mondta Alekszandr a partnerének. Március végén több katona is telefonált, és egy utolsó hírt közölt: visszavonultak Fehéroroszországba. „Most léptük át a határt” – mondta Alekszandr anyjához intézett hívásában - „Innentől ez már nem a mi problémánk” – tette hozzá.