A miniszterelnök minden uniós ügyben hibázott – hirdeti a Do Rzeczy című hetilap hétfői nagybetűs címe Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter szavait. Ha egy tehén sokat bőg, az kevés tejet ad – vágott vissza Mateusz Morawiecki miniszterelnök (képünkön). A miniszter ne nyafogjon, hanem dolgozzon. A lengyel kormányban jó ideje nincs egység, fél évvel ezelőtt a parlament kis híján le is váltotta a kisebbik kormánypárt vezetőjét.

A nevét nemrég Szolidáris Lengyelországról Szuverén Lengyelországra (SP) változtató párt vezetője kockázatos játékba fogott. Mivel tagjai a 2019-es választáson a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság (PiS) jelöltjeiként indultak, az SP neve nem is szerepelt a szavazólapokon. Saját frakciója nincs, így saját költségvetési támogatása sincs. Viszont húsz képviselője nélkül a kormánynak nem lenne többsége. Zbigniew Ziobro egyfelől harcol az őszi választás ismét közös jelöltlistáján minél több és jobb helyért, másfelől lebegteti, hogy esetleg önállóan indulna. Amire Ryszard Terlecki, a közös frakció vezetője, Kaczynski bizalmasa a Twitteren az SP névváltoztatását kigúnyolva válaszolt:

Egy 1%-os párt akarja megvédeni a szuverenitásunkat? Az ország fejlődését csak a PiS garantálhatja.

Ziobro sokkal élesebben EU-ellenes, mint a PiS politikusai. Német összeesküvést lát a klímavédelmi programokban, és attól fél, hogy rájuk akarják kényszeríteni a melegek házasodásának elismerését. Most pedig az Alkotmánybíróság (Ab) körül csapnak össze a nézetek. A testület ugyanis megbénult, mert az alkotmánybírók egy része nem hajlandó megjelenni az üléseken. Szerintük lejárt az elnök mandátuma, bár ezt az érintetten kívül Kaczynski is tagadja. Így viszont az Ab nem képes megtárgyalni az Andrzej Duda köztársasági elnök által hozzájuk küldött törvényt a Legfelső Bíróságról, pedig annak alkotmányossá nyilvánítása nyithatná meg a brüsszeli pénzcsapot, a Helyreállítási Alap eurómilliárdjainak kifizetését.

Ezért a kormány törvénymódosítást javasol: a 15 fős Ab-ban 9 tag jelenléte legyen elég a határozatképességhez – éppen ennyien vannak a lázadók nélkül –, és ne 11, mint most. Az újabb látványos összecsapások egyik tétje az, hogy az SP ezt megszavazza-e. Ziobro egyelőre nem mondott igent. Az SP gyengítése érdekében egyébként a PiS a napokban az igazságügyi bizottság négy SP-s

tagját PiS-képviselőkre akarta cserélni (formailag pedig ugyanannak a frakciónak a tagjairól van szó), de ezt az ellenzék – ebben furcsa módon az SP-vel együttműködve – leszavazta.

Közben az ellenzék is bajban van. Kaczynski ugyanis a választásokra készülve óriási szociális juttatásokat jelentett be.

Lengyel választási kampány: fűt-fát ígérnek a nyugdíjasoknak a pártok

A lengyel öregséginyugdíj-átlag átlépte a 3000 zlotyt, vagyis mintegy 250 ezer forint, majdnem 20%-kal több, mint idehaza. Sokan mégis évi többszöri emelést követelnek. A nyugdíjkorhatár-emelés pedig tabu.

Nem csak a havi 500 (kb. 41 000 forint) zlotys családi pótlékot emelnék 800-ra, ami pusztán a 2016-os bevezetés óta elinflálódott értéket állítaná nagyjából helyre, hanem megígérték a 14. havi nyugdíj véglegesítését, az ingyenes gyógyszerellátás bővítését és az állami autópályák ingyenes használatát. Mégpedig többnyire a jövő évtől, nyíltan kimondva: mindez a jótétemény csak akkor várható, ha ők győznek ősszel. A legnagyobb ellenzéki frakció, a Donald Tusk vezette Polgári Koalíció erre azzal válaszolt, hogy a családi pótlékot emeljék már most júliustól. Ezt az ellenzék támogatói közül is sokan demagóg, közgazdaságilag megalapozatlan lépésnek tartják.

Tusk annyira fél, hogy a kampányban a nép jóléte elleni fellépéssel vádolják, hogy az inflációs veszéllyel nem törődve, saját korábbi nézeteit megtagadva rálicitál a PiS-re. Ezzel viszont szembemegy a konzervatív-liberális pártja eddigi imázsával. Ráadásul, mivel az egyre erősödő szélsőjobboldali ellenzéknek van egy erős libertáriánus – tehát az állam gazdasági és szociális szerepét ellenző – szárnya, komoly esély van arra, hogy Tuskék sok olyan szavazója áll át a szélsőjobb Konföderációhoz, akiknek semmi közül az ott hirdetett fasisztoid eszmékhez, de elegük van az állam túlhatalmából és a szerintük túl bőkezű szociális gondoskodásból. Vagyis az ellenzék se nézheti kezét dörzsölgetve a kormánypártok viszályát, mert saját baja is van elég.