Mostanra megszületett a válasz a május 9-ei moszkvai győzelem napi díszszemlével kapcsolatos második legfontosabb kérdésre: kiderült, Moszkva szava nemcsak Bosznia szerb entitásában, a Szerb Köztársaságban erősebb, mint az EU-é, hanem Szlovákiában és Szerbiában is. A brüsszeli vezetők ugyanis minden elkövettek, hogy lebeszéljék az EU-tag Szlovákia miniszterelnökét, Robert Ficót, illetve a tagjelölti státusszal rendelkező Szerbia államfőjét, Alekszandar Vucsicsot a moszkvai látogatásról.

A győzködés kudarca után csak annyi maradt, hogy az EU-tagországok egy része – a balti államok – lezárták légterüket a moszkvai dzsemborira tartók előtt, így Vucsics és Fico csak nagy kerülővel jutott el az orosz fővárosba. Vucsics – aki Azerbajdzsánon keresztül indult Moszkvába – több órát várakozott a bakui repülőtéren, mert Ukrajna drónokkal szórta meg Oroszországot és emiatt több repülőteret le kellett zárni.

Ugyancsak jelentős kerülővel utazott Milorad Dodik a boszniai Szerb Köztársaság közismerten Putyin-rajongó elnöke, akit viszont a Kreml kinevezett az egész boszniai állam vezetőjévé: a hivatalos közleményekben is Bosznia-Hercegovina „vezetőjeként” szerepel az éppen a szövetségi állam szétverésén munkálkodó szerb politikus.

Mérlegeltek és döntöttek

Vucsics és Fico – akik néhány nappal korábban hirtelen beteget jelentettek, s valószínűleg azon tanakodtak, kifizetődő-e elfogadni Vlagyimir Putyin orosz államfő meghívását – annak ellenére döntöttek az utazás mellett, hogy hazatérve nemcsak az unió rosszallásával találják szembe magukat, hanem saját választópolgáraik is újabb indokot kapnak a tiltakozásra. Fico ellen például azt követően kezdődtek százezres tüntetések, hogy tavaly decemberben meglepetésszerű látogatást tett Moszkvában, s Vucsics EU-párti ellenzéke – a középiskolás és az egyetemi diákság – is elfogadhatatlannak tartja a Kremlhez való dörgölődzést. Ez pedig újabb és még komolyabb tüntetések veszélyét vetíti előre.

Gyors betegség és még gyorsabb gyógyulás – Alekszandar Vucsics szerb elnök

Reviczky Zsolt

Fico – talán, hogy mentse a menthetőt – valószínűleg nem lesz ott a parádén, s csak az ismeretlen katona sírját koszorúzza meg, mielőtt tárgyalna Putyinnal, illetve az ugyancsak Moszkvában tartózkodó Hszi csin-ping kínai államfővel. A díszszemle megtekintése azért tenné teljesen szalonképtelenné Ficót, mert a Vörös téren annak a hadseregnek az egységei vonulnak majd fel, amely több mint három éve folytat igazságtalan, törvénytelen és kegyetlen háborút szomszédja, Ukrajna ellen.  

A díszszemle egyben azt a célt szolgálja, hogy megerősítse azt az orosz narratívát, amely szerint Moszkva most ugyanúgy a „nácik” ellen küzd, mint a nyolcvan évvel ezelőtt véget ért, Németországgal és csatlósaikkal vívott Nagy Honvédő Háborúban. Moszkvában most nagyon könnyű megkapni a „náci” címkét, legutóbb a balti államokat nevezték így Moszkvában, amiért azok nem engedték át légterükön Vucsics, Fico és a többi moszkvai díszvendég repülőgépét. A parádé egyébként ezúttal is visszafogottabb lesz, mint az Ukrajna elleni háború előtti években: egyre kevesebb a bemutatott új technika és a hadfelszerelés, a harckocsikra inkább a fronton és nem Moszkva belvárosában van szükség.

Néhány külföldi állam – többek között Laosz és Mianmar, valamint néhány posztszovjet ország – katonai egységekkel is részt vesz a díszszemlén, Moszkvában sokan kérdezik is, mi a köze a mianmari vagy vietnámi hadseregnek a második világháborús szovjet győzelemhez.

Ficón, Vucsicson, Dodikon és a kínai elnökön kívül egyebek mellett Azerbajdzsán, Örményország, Belarusz, Kirgizisztán, valamint Burkina-Faso, Venezuela, Vietnam, Bissau-Guinea, Kongó, Kuba és Etiópia vezetője lesz ott Moszkvában, de a Kreml – némi csalással – a világ országainak döntő többsége által el nem ismert két terület, a Grúziától elszakított Abházia és Dél-Oszétia vezetőjét is szuverén állam első embereként vette fel a vendégek listájára. A Vörös téren lesz három igazán „illusztris” vendég is: Nicolás Maduro, Venezuela elnöke, Serdar Berdimuhmedow, Türkmenisztán excentrikus államfője, valamint Min Aung Hlaing vezérezredes, a véreskezű mianmari junta vezetője.

Ukrajna és a Vörös téri akció

A fő kérdésre még nincs pontos válasz, csak feltételezések akadnak. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ugyanis néhány nappal ezelőtt arról beszélt, hogy Ukrajna nem tudja szavatolni a Moszkvában összegyűlt vendégek biztonságát. Míg ő úgy gondolta, az oroszok akár provokációkat is előkészíthettek, hogy Kijevet vádolják meg az orosz fővárosba érkezett külföldi vezetők elleni merénylettel, Moszkvában úgy értelmezték, az ukrán vezető megfenyegette a Kremlt. Dmitrij Medvegyev egykori orosz államfő, illetve miniszterelnök – aki most az orosz Biztonsági Tanács alelnöke – a maga „cizellált” stílusában válaszolt. Egy atomtámadásra utalva közölte,

ha az a kijevi zöld ruhás szemét megtámadja Moszkvát, akkor május 10-ére Kijevből semmi sem marad.

Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet mond a Győzelem napi katonai parádén a Vörös téren Moszkva központjában 2024. május 9-én.

AFP / POOL / Sergei Karpukhin

A HVG kijevi értesülései szerint Ukrajna – amely az utóbbi napokban drónokkal lőtte az orosz fővárost – valóban nem tervez május 9-re időzített támadást Moszkva ellen: nem akarja megölni a külföldi vendégeket és nem akarja, hogy a világsajtót bejárják a Vörös tér elleni esetleges akció áldozatainak a képei. Már csak azért is valószínűtlen egy ukrán akció, mert a korábbi hónapokban az ukrán vezetés többször is bírálta Oroszországot azért, hogy a légierő akkor hajt végre támadásokat Kijev ellen, amikor éppen az ukrán fővárosban tartózkodnak a magasrangú nyugati vezetők.

Ahogy valószínűleg nem lesz ukrán támadás Moszkva ellen május 9-én, úgy nem lesz orosz javaslatra háromnapos tűzszünet sem. A fegyvernyugvást az egy hónapos tűzszünetet többször is elutasító Putyin kezdeményezte, Kijev szerint az orosz javaslat komolytalan és értelmetlen volt: csak olyan megállapodásnak van értelme, amely hosszabb ideig tart, s átnőhet egy valóban tartós tűzszünetbe.