Nem értek a focihoz, úgyhogy egy másik meccset nézek, már csak azért is, mert ennek valamivel több hatása lesz az életemre, mint annak, hogy ki nyeri a vébét. Egyébként azokéra is, akik a fociért izgulnak.

Azt a meccset az RTL Klub vívja a kormány ellen, fordulóiról naponta számol be az online sajtó és különböző sértett fidesznyikek, úgyhogy részletezni itt felesleges. A labda ugyanazon a röppályán pattog ide-oda, izgalmas technikák nincsenek. A tévé esténként kapura lő, olyan témákkal, amelyeket kettő-négy éve vagy még régebben dolgoztunk fel itt, és fejtettek ki mások különféle lapokban.

Mészáros Lőrinc gennyesre kereste magát? Orbán Viktor apja is meggazdagodott? Komplett ejtőernyős hadosztály keresi Orbán Ráhel telefonját? Penészes, passzé, réges-régi hírek. Épeszű televízió az ilyet magazinműsorokban, dokumentumfilmben és kabaréban dolgozza fel, mint a világháborút, és nem a híradójában. Az ellentámadást, amelyre felkapta a fejét az ország, amatőr módszerekkel, sebtében összerántott csapatokkal vívják.

De legalább elkezdték. Igen, akkor, amikor már átbukott a saját küszöbükön az élő, narancsszínű nyálka, a mindent elemésztő, formátlan ellenség. A kisgömböc addigra – odaútján – megette a komplett oktatást óvodától egyetemig, a választási rendszert és az alkotmányt, kirabolta a bankokat és a nyugdíjpénztárakat, nyelvészeket és filozófusokat baszogatott, ha nem gazsuláltak, továbbá lenyelte az építőipart, az összes termőföldet, trafikot, megzabálta a színházat és a filmet, templomot és titkosszolgálatot, telekomcégeket és közlekedési vállalatokat, és mindezzel kábé annyira lakott jól, mint Hitler Csehszlovákiával. És felfalta a sajtót természetesen, itt egy pofára szabott különadó meg nyugdíjasrádió szívatása mindhalálig, ott egy telefon, határozott szóbeli követelések, stratégiai partnerség szájkosárért cserébe.

Mindez közismert volt, mármint abban az értelemben, hogy az újságolvasó pár százezer ember erről tudott, többségüket – a háremben dolgozókon és az agyhalottakon kívül – fel is háborította. Nem volt közismert viszont olyan módon, hogy például az RTL Klub nézői értesülhettek volna ezekről. Látszik a fent említett ezeréves híreken: az RTL ezeket eddig elfelejtette megosztani a közönségével.

Nekik sincs miért gratulálni. Abba a verembe estek, amit maguk ástak a meghunyászkodással és mindenekelőtt az ostobaságukkal.

Közbevágott Pató Pál úr

Ostobaság volt ugyanis elhinniük, hogy megússzák. Ez a flegma nemtörődömség nemcsak rájuk volt jellemző. Négy éve még óriási poénnak számított, hogy öreg balos értelmiségiek mikkel nem vádolják a Fideszt előre. Ők voltak a nevetséges rettegők – akiknek kurvára igazuk lett. Holott nem volt emberfeletti teljesítmény előre látni, ami következett.

Sztálin azt mondta a világháború után, hogy nincs abban semmi különös, ha az elfoglalt tartományok tükrözik a megszálló társadalmi berendezkedését. Na most Orbán Viktor birodalma pont úgy működött már 2008-ban is, mint most, csak a határai voltak szűkebbek. Simicska Lajost tegnap piszkálta ki az orrából? Ugyan. Egyszemélyi uralmat rendezett be? Kézivezérelt, szopásra kiképzett sajtót épített? Pipa. Kontraszelektált, buta senkiknek adott hatalmat és befolyást puszta lojalitásukért? Igen, nem Schmitt Pál volt az első és nem is Kerényi Imre. Teljesen jogos volt a feltételezés, hogy ha az egész országra kiterjeszti a hatalmát, akkor az lesz mindenhol, ami a pártban. Kuss és szolgálat. De kényelmesebb volt legyintgetni.

Még szégyenletesebb ez a vakság olyan emberektől, akik a szabadságnak, a liberális demokráciának köszönhetik karrierjüket és jólétüket. Nem mondták el érthetően előre, hogy utálják a kultúrszennyet? Nem volt világos, hogy kultúrszenny minden, ami kicsit is vicces, szórakoztató vagy modern? De bizony világos volt. Hozták magukkal már akkor az ideológusaikat, konkrétan tüntettek valóságshow-k ellen, saját médiájukban pedig bemutatták, milyen szerintük az illedelmes kultúra. Diónyi aggyal ki lehetett spekulálni, hogy Orbán veszélyt jelent a szabad sajtóra. Minél több hatalma van, annál nagyobb veszélyt.

Mégsem csináltak semmit, amíg lett volna értelme. Egészen addig, amíg az ő kiváltságos töküket satuba nem fogták, elhitték, hogy ez nem történhet meg. Meg is magyarázták a hallgatást: az embereket nem érdekli a politika, hanem az érdekli őket, hogy VV Vivi lefekszik-e VV Vilivel. És úgy tettek, mintha ez nem volna politika egy olyan kormány alatt, amely kifejezetten ellenzi azt, ami az embereket állítólag érdekli. Valójában persze sima üzleti érdekei vannak: megpróbálja megsemmisíteni a haverok versenytársait, és ehhez bunkósbotként használja az erkölcsöt.

Most vigyázz, hogy jól csináld

De igen, jó reggelt kívánok: politika a valóságshow, ahogy politika a romkocsma, a könyvesbolt és az iskola. Olyan kormányunk van – négy éve, hahó! – amely politikát csinál mindenből, és nemcsak azért, mert paranoid és korlátolt, és képtelen felfogni, hogy a különbözőséggel együtt lehet élni. Hanem azért is, mert egyre sokasodó, a férgeséből válogatott udvartartását parazitaként eteti. Ehhez rabolnia és erőszakoskodnia kell, mivel értéket teremteni nem tud, csak pofázik róla. Ez a kormány agresszív csövesként utolér mindenkit, akinek csörög valami a zsebében.

Ez a való világ. Ennek a történésein múlik, hogy lehet-e hátradőlve szórakozni kitalált valóságokon, és pénzt keresni valóságok kitalálásával akkor is, ha az valami tirpáknak nem tetszik, és a tirpák tettestársai irigylik bárki más sikerét.

Ideje, hogy egymásra találjanak azok, akik érdekeltek a szabadságban, és észrevegyék, hogy a saját szabadságaik különbözőek ugyan, de az ellenségük közös. És lám, milyen gyönge valójában: idegrohamot kap a legbanálisabb bűneinek felhánytorgatásától. Van takargatnivalója, és egészen eddig el tudta takarni a szennyest. Annak kiteregetésén kell dolgoznia mindenkinek, akinek van törlesztenivalója. Műsoridővel, szponzorációval, nyomozással és kreatív ötletekkel: kinek mije van, az összfegyvernemi hadviselés szabályai szerint.

És még valami: ennek a háborúnak nem lehet az a célja, hogy visszavonják a reklámadót. Attól csak visszaáll a korábbi állapot: az állandó fenyegetettség. Annak elhárításához még sok híradót kell csinálni. De nyugi, izgalmas műsor lesz az is, hogy mit lopott ma VV Viktor, és vajon milyen esélyekkel indul a következő kiszavazáson. Érdekelni fogja az embereket, és valljátok be: csinálni is jobban esik, mint kultúrszennyet gyártani. Az ugyanis igaz, hogy a kereskedelmi tévék jelentős kárt okoztak – azzal, hogy eddig hallgattak.