A történészek sokat vitatkoztak azon, mivel kezdődött. Egyes kutatók szerint Harrach Péter csiholta a szikrát, és a szervezkedés akkor indult el, amikor elhangzott, hogy a szegény gyerekek azért nem esznek, mert nem éhesek. A robbanás azonban sokkal később következett be.

A kormány addigra kényelmesen azonosította lehetséges ellenfeleit. Aki tőle függött, azt fenyegetéssel igyekezett elhallgattatni, más csoportokat egyszerűen leírt, nem is akart nekik megfelelni. Utóbbi kategóriába belecsúszott az évek során szinte mindenki. Ám addigra az ország vezetői annyira elaljasultak, hogy csak legyintgettek: ez a mai fiatalság, liberális és drogos. Nem is várhatjuk tőlük, hogy értékeljék a konzervatív erényeket és ízlést, amibe igenis beletartozik a saját borászat és csónakázótó. Elüldögélünk mi kényelmesen a totálhülye mamókák vállán, azok meg beérik egy kis ájtatoskodással – gondolták.

Amíg egy hideg napon utcára nem mentek a papok.

Mint utóbb kiderült, már régóta voltak belső viták és irigykedés, hogy ebben az ezer éve keresztény országban a krisnások etetik meg a szegényeket, a keresztények meg azzal a pofával vannak szövetségben, aki betiltja az ételosztást, mert szerinte nem néz ki jól. Az elégedetlenkedők különösen rosszul érezték magukat, mert érzékelték, hogy a közvélemény szerint az egyház de facto kormányon van, és minden a jóváhagyásával történik. Hiszen sosem tiltakoztak semmiért, a KDNP viszont harsányan a nevükben intézkedett.

De rendre leintették őket a püspökök, hogy jobb helyen lesz a pénz a szegedi stadionban meg a Quaestornál, különben is, a kormány megmondta, hogy nincs éhezés, és egy igaz keresztény a hitét a KDNP-n keresztül fejezi ki. Nem pedig azzal, hogy provokatívan nekiáll szegényeket etetni. Akik pedig nem is éhesek.

Mit brennender Sorge

Az események akkor gyorsultak fel, amikor Ferenc pápa derült égből enciklikát adott ki a szegénység témájában, és ebben hosszasan kritizálta a magyarországi folyamatokat; különös tekintettel arra, hogy mindezt a kereszténység nevében követik el. A pápa arra figyelmeztetett, hogy az ártatlanok nélkülözése nemcsak földrajzi adottságokon és a történelmen múlik, hanem kormányok jóindulatán vagy gonoszságán is, és legfőképp a kapzsiságon. A vatikáni folyamatokra rálátó források ugyanakkor állítják, hogy előtte hónapokig próbálták elérni a külügyminisztert, Balog Zoltánt pedig az ország összes templomában kerestették, de mindhiába.

A magyar kormány a pápai üzenetet a hazai liberálisok ármánykodásának tulajdonította, a KDNP állásfoglalása szerint a Szentatyát félretájékoztatták, illetve latinul az nem is azt jelenti. Mikor az apostoli nunciatúra a Facebookon megerősítette, hogy Ferenc valóban a magyar kormányt ítélte el, Orbán Viktor válaszul felvetette, hogy megverekszik vele este tízkor a Blaha Lujza téren. „Legyen férfi!”, üzente a miniszterelnök az egyházfőnek.

Másnap csak egy menetrendszerű, pár ezer fős tüntetés volt tervben, a fogamzásgátlókra kivetett különadó ellen tiltakozott a „Dögöljetek már meg végre” Facebook-csoport. Aztán máshogy alakult.

Ma sem világos, honnan szerezték a bencések a gulyáságyúkat, egy konteó szerint a hadseregben is forrongott az elégedetlenség, és valamelyik tábornok jelzésnek szánta, hogy ha kell, hardverrel is beszáll. De a papok ott voltak százával, váltották egymást az üstöknél és a színpadon. A vidékről érkező atyák krumplit és kolbászt hoztak rozzant autóikon, ami arra utal, hogy előkészítették az akciót.

Erdő Péter Rómába utazott, a püspöki kar kivárt, a bíboros visszatértéig minden megkeresést elhárítottak. Csak a szegedi püspök szólalt meg a kormány mellett, de ezt alighanem megbánta, amikor később egy jezsuita különítmény elfogta, amint női ruhában menekült.

A többi közismert, jól dokumentált történelem. Az elkeseredett szónoklatok, hitvallások, és a napról napra egyre dagadó tömegek. „Nem uralkodni, hanem szolgálni akarunk”, mondta egy fiatal szerzetes, egy vidéki plébános pedig arról beszélt, hogy ez az utolsó esélyük megmutatni, a kereszténység nem az, amire ez a kormány felhasználja. Nem mindannyian voltak ilyen visszafogottak: elhangzott, hogy „Krisztus ma a harangokról rágná le a kötelet, hogy legyen mivel elkergetni ezeket”.

Fellépésük megdöbbentette a kormányt, mivel azt hitték, már a zsebükben van maga az Isten is. Meglepte a tüntető fiatalokat is, akik nem számítottak arra, hogy valaha értelmes szavakat hallanak egy paptól. A rendőrség megbénult; hatástalanul kérlelték őket az engedély nélküli tüntetés befejezésére, erőszakot viszont nem mertek alkalmazni. A Kossuth téren jelen lévő külföldi tévéstábok miatt erre nem is kaptak parancsot. A köztévében egymást váltották a Századvég emberei, magyarázták, hogy a dél-amerikai katolicizmus igazából egy kommunista ármány, és Ferenc sajnos ennek a hatása alá került. De akkor már annyira nem nézte senki az állami tévét, hogy még az sem került ki az internetre, ahogy elment a hang, miközben G. Fodor Gábor élőben kiátkozta a pápát.

Mire felmerült, hogy békemenetet kellene szervezni, a szóba jöhető nagymamák ott tolongtak a téren, és bólogatva hallgatták a saját unokáikat.

Eljövetel

Így lett az egyház az új Magyarország vezető ereje. Sok fehérgalléros sztár született azokban a napokban, és mi tagadás, boldogan fogadták a rajongást. Régóta nem adatott meg papnak errefelé.

A tanulságokat persze le kellett vonni, és a személyi konzekvenciákat is. Sokan felszívódtak a vatikáni bürokráciában, a Szentszék új püspököket nevezett ki, és bőkezűen támogatja a katolikus civil szervezeteket. A kereszténység összeforrt a jótékonysággal és a jósággal, tízezrek csodálkoznak rá, mire képes a hit. Az egyház lemondott arról, hogy állami erőszakkal kényszerítse másokra a normáit, ehelyett példamutatással és jófejséggel próbálkozik. Elismeri, hogy amit hirdet, az egy ajánlat a sok közül, de keményen dolgozik azon, hogy vonzó és szerethető legyen.

Így nyerte meg Magyarországot végül mégis az Isten. Útjai kifürkészhetetlenek.