A tavaszi súlyos aszályt júniusban villámárvizek sorozata követte. A heves esőzések nem kímélték sem a fővárost, sem a vidéket, az anyagi kár jelentős volt és az áradásban egy ember is életét vesztette. Bár Magyarország éghajlatát tekintve a nyár a legcsapadékosabb időszak, azonban annak időbeli eloszlása a szélsőségek felé megy el. A klímamodell szimulációk szerint ebben az évszázadban növekedni fognak a szélsőséges csapadékesemények, mind az intenzitásukat, mind a gyakoriságukat tekintve. Amellett, hogy mérsékelnünk kellene a klímaváltozást, elengedhetetlen volna, hogy városi infrastruktúránkat a várhatóan növekvő szélsőségekhez igazítsuk. Ehhez pedig sokkal több természetközeli megoldást kellene bevezetnünk viszonylag gyorsan.

A rendkívül száraz április után az elmúlt napokban többször is előfordult, hogy a várható heves esőzések miatt adott ki riasztást az Országos Meteorológiai Szolgálat. A fővárosban, a 2020. június 12-ei intenzív csapadékhullást erős szél és jégeső kísérte, amely fennakadást okozott a közlekedésben, valamint több nagyobb bevásárlóközpont is beázott. A viharok okozta károk egyetlen hétvége alatt elérték a 1,5 milliárd forintos összeget. A vasúti közlekedést sem kímélték a viharok; a Nagymaros és Szob közötti szakaszon még mindig zajlanak a helyreállítási munkálatok a heves esőzések okozta fakidőlések, sárelöntések miatt. Békés megyében pedig egy tubát figyeltek meg, amely a tornádók kialakulásának egy kezdeti fázisa. Tótvázsonyban egy idős nőt a saját kertjében sodort el a víz, akit a kiérkező mentők már nem tudtak újraéleszteni.

A villámárvizek nem csak Magyarországot sújtották az idei nyár eleji időszakban. Csehországban például törmelék és sár torlaszolta el az utakat Zlin régióban, és Olomouc régióban is villámárvíz alakult ki. Oskavában a Cseh Hidrometeorológiai Intézet 85 mm csapadékot regisztrált 24 óra alatt, az Oskava folyó vízállása egy nap alatt 1,28 m-ről 3,31 m-re nőtt. Ugyanakkor Korzikán június 11-én csupán néhány óra alatt kéthavi csapadékmennyiség hullott le (kb. 44 mm 4 óra alatt), ami villámárvizeket eredményezett, 70 embert kellett evakuálni az otthonából. Szintén június 11-én, Ankarában, 14,4 mm napi csapadékösszeget regisztráltak, másnap pedig 31,9 mm-t. A kiadós esőzések következtében az utak elmosódtak, sár és törmelék, elhagyott járművek jellemzik a tájat.

Mi kell egy villámárvízhez?

A villámárvizek kialakulásakor alapvető fontosságú, hogy rövid időn belül (maximum hat óra alatt) az átlagosnál több csapadék essen egy adott területen. Ennek hátterében jellemzően konvektív csapadék áll. Ilyenkor a levegő sűrűségkülönbségéből eredő instabilitás miatt alakul ki függőleges irányú mozgás, amely eredményeként kialakul a felhő. Ez a jelenség elsősorban a nyári félévhez köthető, hiszen a sűrűségkülönbség abból ered, hogy a felmelegedett felszín magasabb hőmérsékletű a környezetéhez képest. Magyarország éghajlatát tekintve amúgy is a nyár a legcsapadékosabb évszak, és az egyszerre nagyobb mennyiségű csapadék lehullása is erre az időszakra jellemző, viszont az elmúlt években gyakoribbá vált az egy nap alatt lehulló jelentős csapadékú (> 10 mm) napok száma és ez a jövőben fokozódni fog a becslések szerint.

Ezt a hirtelen jött vízmennyiséget általában nem képes befogadni, elvezetni a felszín. A talajba való beszivárgás több időt vesz igénybe, mint amilyen ütemben hullik ilyenkor az eső, ha pedig vízzáró rétegre (itt gondolhatunk vízzáró kőzetre vagy akár betonra is) esik a csapadék, akkor nem is tud beszivárogni, szükségszerűen lefolyik. Kedvez a villámárvizek kialakulásának az is, ha nagy lejtőszögű a felszín és gyér a vegetáció (nincsenek például erdők, hogy segítsék a vízvisszatartást). A patakmedrek tisztításának elmaradása is növelheti a villámárvizek kockázatát.

Mi várható a jövőben a villámárvizeket illetően hazánkban?

A villámárvizeket néhány napos időtartamot véve sem könnyű előrejelezni, hiszen éppen a hirtelen kialakulás az egyik fő jellemzőjük, ezért éghajlati skálán ez még nehezebb feladat. Azonban a csapadék jövőben valószínűsíthető tér- és időbeli eloszlásáról információt nyerhetünk a klímamodell szimulációkból. Magyarországon a 21. század során a becslések szerint növekedni fognak a szélsőséges csapadékesemények, mind az intenzitásukat, mind a gyakoriságukat tekintve. A 10 vagy 20 mm-t meghaladó napi csapadékmennyiség már meglehetősen soknak számít, összehasonlításként: februárban a teljes havi csapadékösszeg 30 mm körüli átlagosan. A 20. század során évente átlagosan csak néhány ilyen nagycsapadékú nap fordult elő, azonban a jövőben ennek növekedésére számíthatunk, ami kifejezetten kedvez a villámárvizek kialakulásának.

Mit tehetünk, hogyan készülhetünk fel a villámárvizekre?

A modellszimulációkból tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egyre több és intenzívebb időjárási szélsőség várható. Ezt a magyar lakosság többsége is egyre inkább megtapasztalja, függetlenül attól, hogy hol él az országban. Ha a potenciális károkozások mértékét vizsgáljuk, akkor egyértelműnek tűnik, hogy mielőbb fel kell készülnünk arra, hogy tompítsuk ezeket a hatásokat, és megfelelően alkalmazkodjuk hozzájuk. Az alkalmazkodás azért is elengedhetetlen, mert ha sikerülne is jelentős mértékben csökkenteni az antropogén üvegházhatású gázok kibocsátását, az éghajlat nem reagálna rá azonnal, ezért még ebben az optimista jövőképben is megjelennek a szélsőséges időjárási események.

A településeken csatornarendszerekkel igyekszünk elvezetni az esőt, ám előfordulhat, hogy a túlzott mennyiség miatt egyszerűen fizikailag nem elég a kapacitás. Hogy fordulhat ez elő? Úgy, hogy a tervezés idején (például Budapest belvárosi csatornarendszere közel 100 éves) még nem jelentett gondot a klímaváltozás, az akkor jellemző éghajlati karakteriszitáknak megfelelően építették a csatornákat. Így érthető, hogy a mai körülmények között ez már nem minden esetben elégséges. A városok számára tehát problémát jelent a túlzott esőzés, ugyanakkor jó lenne, ha meg tudnánk tartani az esővizet a városokon belül, hiszen a párolgása révén hűtő hatás lép fel, amely a városi hősziget jelenséget is enyhítheti. Megoldást jelenthetnek a zöldtetők, amelyek időben késleltetik a vízelvezetést, csökkentik a maximális lefolyási értéket. Jelenleg az egyik legnagyobb problémát a tetőkről leömlő víz okozza, amit ez a fajta megoldás orvosolni tudna. Ráadásul a zöldtetőknek nem a vízelvezetésben betöltött szerepük az egyetlen pozitív hatásuk: hűtenek, párologtatnak, javítják a levegőminőséget, ráadásul esztétikusak és a biodiverzitás szempontjából is lényegesek. Azaz összességében a zöldtetőket integrált természetközeli megoldásnak tekinthetjük, amely jelentősen javíthatja az életminőségünket.

A probléma kezelésére alkalmas lehet még városi környezetben az ún. esőkertek kialakítása. Ezek egy mesterségesen vagy akár természetes módon keletkezett mélyebben fekvő területen kialakított kerteket (növényzettel beültetve) jelölnek, amelynek célja az esővíz felfogása, ideiglenes tárolása.

A csatornarendszerhez kapcsolt kisebb tavak (balancing ponds) is segíthetik a villámárvizek kezelését, hiszen itt is egy időbeli eltolás, tehermentesítés következik be azáltal, hogy a tó felfogja az esőt és aztán onnan lassabban áramlik be a csatornarendszerbe a víz.

A jövőre vonatkozó becslések szerint a szélsőséges időjárási események gyakorisága és intenzitása növekedni fog, ezért ha mérsékelni akarjuk a villámárvizekből fakadó anyagi károkat, szélsőséges esetben haláleseteket, akkor ezekből a természetközeli megoldásokból kell egyre többet bevezetnünk.

Kis Anna, meteorológus, éghajlatkutató cikke eredetileg a Másfélfok.hu-n jelent meg.