Idézzük csak fel gyorsan, meddig bírta az első mobiltelefonunk vagy laptopunk egy töltéssel, és meddig pörög a jelenlegi. Nem véletlenül választottam éppen ezt a példát: az elektromos autók terjedésének az egyik gátja az, hogy a hatótávjukat tekintve elmaradnak a belsőégésű motorokkal hajtottaktól. Az ügyfelek többsége legalább 500 kilométert szeretne megtenni egyetlen töltéssel, amihez legalább 90-100kW-os akkumulátor kellene.

Aki most felkapja a fejét, hogy ezt a határt már elértük, annak igaza van. A gond az, hogy ez a tudás egyelőre a csúcsmodellekre jellemző, két-három éven belül azonban jó eséllyel már a középkategóriában is általános lesz. Az akkumulátorok árcsökkenése mindeközben az autók árát is lejjebb szállítja majd, hiszen ez utóbbi tényező is komoly visszatartó erőt gyakorol az autós társadalomra.

Közben persze a töltőhálózatra is ráfér a fejlesztés, hiszen az is teljesen jogos ügyféligény, hogy ha több száz vagy akár ezer kilométeres távolságot akarunk megtenni, akkor ne kelljen órákat várni arra, hogy újra menetkész legyen az autónk. Ehhez nagyobb, 350kW teljesítményű publikus töltőberendezésekre lesz szükség és elsősorban a főútvonalak mentén. Ezek telepítése azonban nem sétagalopp: egy ekkora teljesítményű töltőberendezés zökkenőmentes és költséghatékony működtetéséhez mindenképpen szükség lesz a megfelelő villamosenergia kapacitásra és a legtöbb esetben egy energiatárolóra, különösen, ha párban vagy többedmagával szeretnék üzemeltetni.

A nyilvános töltők megújulása mellett fontos, hogy minél több helyszínen épüljenek nem-publikus töltési pontok: családi házak és társasházak garázsaiban, irodaházak parkolóiban, vállalatok telephelyein. Mivel az autók felülmúlják áramfelvételben az eddig lokális bajnokokat, sok esetben válik erős korláttá az adott helyszínen rendelkezésre álló villamosenergiahálózat még akkor is, ha napelemes rendszer került az ingatlanon kiépítésre.

Megfelelő kapacitás híján nem tud egyszerre működni az összes villamos eszköz és töltődni az összes jármű. Kézenfekvő és sokszor elkerülhetetlen megoldás a hálózat kibővítése, azonban ez jelentős költséggel jár. Létezik egy “okosabb” megoldás: dinamikus energiamenedzsmenttel anélkül érhető el az optimális töltési sebesség, hogy korlátozni kellene a háztartási vagy irodai/telephelyi eszközök egyidejű használatát. Elkerülhető az áramszünetet kiprovokálni képes túlterhelés, és nem feltétlenül kell fejleszteni a villamoshálózatot.

Pár éven belül a villamos energia lokális termelése, tárolása és fogyasztása (beleértve a gépjárművek töltését) a hétköznapok megoldásává fog válni.

Akár publikus, akár otthoni vagy munkahelyi töltésről van tehát szó, minduntalan az energiatároláshoz kanyarodunk vissza. Ennek forradalmasítása szükséges ahhoz, hogy Magyarországon is bekövetkezzen az elektromos gépjárművek elterjedésének igazi fordulópontja, amire akár már 2025 előtt is sor kerülhet.

A cikk szerzője Novotny Dénes, az Alteo Nyrt. E-mobilitás Üzletágvezetője.

Az írás az Alteo Nyrt. és a hvg.hu együttműködése keretében készült.