Az Európai Unió az üvegházhatású gázok légkörbe bocsátásának csökkentése érdekében vezette be majd két évtizeddel ezelőtt az úgynevezett uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert (EU ETS). Az éghajlati célok elérése érdekében a szabályozás fokozatosan szigorodik, ami viszont azt is magával hozza, hogy nő annak kockázata, hogy a cégek az unión kívülre viszik a szén-dioxid-kibocsátásukat.

Ennek megakadályozása érdekében az EU most egyfajta szén-dioxid-vámot (hivatalos nevén: Importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust – CBAM) hozna létre, ami az eleve külföldi vagy az enyhébb szabályozás miatt az unió határain túlra települő vállalatok versenyelőnyét szüntetné meg, emellett pedig ösztönözné a globális károsanyag-kibocsátás csökkentését is. A rendszer azonban várhatóan emelni fogja a fogyasztói árakat, és nagy hatással lesz a fémkereskedelemre. Jó hír viszont, hogy világszerte arra kényszeríti majd a termelőket, hogy növeljék karbonlábnyomuk csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket. Lássuk azonban részletesen, hogy miről is van szó!

A szén-dioxid vám ösztönözné a globális károsanyag-kibocsátás csökkentését is

Reviczky Zsolt

Mi az a CBAM?

A CBAM az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét (EU ETS) – amely az unió kibocsátásának 40 százalékát fedi le – hivatott kiegészíteni, hogy segítsen elérni a blokk „Irány az 55%!” célkitűzését, amely szerint 2030-ra 55 százalékkal kell csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást az 1990-es szinthez képest, 2050-re pedig el kell érni a nettó nullát.

Az EU ETS 2005 óta létezik, lényege, hogy a hatálya alá tartozó termelők károsanyag-kibocsátási mennyiségére felső határértéket állapítanak meg, amely idővel csökken. Ezek a termelők vagy vásárolnak vagy kapnak kibocsátási egységeket, és ezekkel kereskedhetnek is egymással. A szén-dioxid-kibocsátási egységek ára a sok változás miatt az elmúlt években jelentősen növekedett (a piac 2018 elején tonnánként 10 euró alatt mozgott, de 2023-ban már 100 euró is lehetett).

Az új CBAM-megállapodás értelmében – amely a maga nemében az első a világon – az EU-ba importált árukra a határon a kibocsátási lábnyomuk alapján szintén illetéket vetnek ki. Ezt 2026-tól 2034-ig fokozatosan vezetik be.

Bár úgy tűnhet, hogy a CBAM elsődleges célja a legfontosabb kereskedelmi partnerek szén-dioxid-mentesítésének ösztönzése, valójában egy olyan eszköz, amely az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét teszi szilárdabbá és hatékonyabbá. Az Európai Bizottság jelenleg ugyanis ingyenes kibocsátási egységeket biztosít az ETS keretében olyan iparágak számára, amelyeknél nagy a kockázata annak, hogy más országba viszik a károsanyag-kibocsátásukat. A lépésre már csak azért is szükség van, mert a kibocsátásáthelyezés esetén nemhogy csökken a globális kibocsátás, sokkal inkább növekszik, például a hosszabb szállítási utak miatt.

A Bizottság most csökkenteni kívánja az ezeknek az iparágaknak ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek mennyiségét, hogy ezzel is ösztönözze őket a szén-dioxid-mentesítésre. A kibocsátásáthelyezés kockázatának mérséklése – és az európai ipar védelme – érdekében pedig az unió szén-dioxid-vámmal fogja sújtani az importot, amelyet a szén-dioxid-kibocsátás alapján állapítanak meg.

A CBAM kezdetben azokra az importtermékekre vonatkozna, amelyek előállítása szén-dioxid-intenzív, és amelyeknél a legnagyobb a kibocsátásáthelyezés kockázata, ideértve a cementet, a vasat és acélt, az alumíniumot, a műtrágyát, a villamos energiát és a hidrogént. A CBAM többnyire az alapanyagokra és kulcsfontosságú köztes termékeikre korlátozódik, kivéve az acéliparban, ahol a legszélesebb az értéklánc-lefedettség, hiszen itt a nyersanyagokra és a feldolgozott termékekre egyaránt kiterjed, egészen a csavarokig. A távlati cél az, hogy végül – az acéliparban látotthoz hasonlóan – minden importtermékre alkalmazható legyen a szén-dioxid-vám.

Az Európai Bizottság becslése szerint a CBAM 2030-ra az általa lefedett ágazatokban az EU-ban 1 százalékkal, a világ többi részén pedig 0,4 százalékkal csökkenti a CO2-kibocsátást. A Bizottság előrejelzése szerint a CBAM 2030-ra 29 százalékkal csökkenti majd a kibocsátásáthelyezést a hat szén-dioxid-intenzív ágazatban – áll az ING által készített tanulmányban.

A műtrágyagyártásnak is magas lehet a károsanyag-kibocsátása

Túry Gergely

Hogyan működik majd a szén-dioxid-vám?

A CBAM 2026. január 1-jén lép hatályba. Ezt követően az importőröknek minden évben be kell majd jelenteniük az előző évben az EU-ba importált áruk és az általuk termelt üvegházhatású gázok mennyiségét, majd a megfelelő számú CBAM-tanúsítványt kell leadniuk. A tanúsítványok árát az ETS kibocsátási egységeinek heti átlagos aukciós ára alapján számítják majd ki. Az ETS szerinti ingyenes kiosztás fokozatos megszüntetése a CBAM fokozatos bevezetésével párhuzamosan, a 2026-34-es időszakban történik.

Természetesen előfordulhat, hogy egyes szállítók nem tudják a szükséges kibocsátási adatokat az uniós importőröknek az EU által megkövetelt színvonalon szolgáltatni. Ezekben az esetekben alapértelmezett kibocsátási adatokat kell majd használni, ám ezzel lehet, hogy nem jár jól a cég, mivel rosszabb adatok jöhetnek ki, mint a valós kibocsátás, ami nyilvánvalóan kockázatot jelent egyes országok vagy beszállítók számára, akik nem rendelkeznek ilyen szintű adatokkal.

Fontos kitétel az is, hogy a CBAM nem vonatkozik Izlandra, Liechtensteinre, Norvégiára és Svájcra, mivel ezek az országok valamilyen formában már részt vesznek az EU ETS-ben. Ezenkívül az olyan országokból importált áruk esetében, ahol létezik szén-dioxid-adó, a CBAM keretében fizetett összeget a hazai szén-dioxid-adóval megegyező összeggel ellensúlyozhatják.

Kína, USA és a többiek: sokan berághatnak a CBAM miatt

Bár a CBAM csak évek múlva indul, a javaslat máris visszatetszést váltott ki az EU számos kereskedelmi partnerénél, akik zöld protekcionizmussal vádolják a blokkot. Az Egyesült Államok, Kína, India, Brazília, Dél-Afrika és számos más ország aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az új szabályok tovább bonyolítják a kereskedelmet, és növelik az exportköltségeket a nem uniós gyártók számára.

Fennáll a lehetősége annak, hogy az EU kereskedelmi partnerei válaszlépéseket tesznek, és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) előtt is megtámadhatják a szabályozást. Kína már felkérte az EU-t, hogy a WTO előtt indokolja meg a szén-dioxid-kibocsátás vámjának bevezetését, ami arra utal, hogy megtámadhatja a törvényt. A kínai kereskedelmi minisztérium a múlt hónapban kiadott egy dokumentumot, amely szerint a kormánynak és a vállalatoknak a lehető leghamarabb meg kell tervezniük, hogyan reagáljanak az EU által tervezett változtatásokra.

Kína tiltakozása azért sem meglepő, mert a kínai kibocsátáskereskedelmi rendszer, amely egyelőre csak az energiatermelőkre terjed ki, 8 dollár/tonna körüli áron kereskedik, míg az EU piacán 100 dollár/tonna körül mozog. A különbséget később az EU-ba irányuló importból kell majd kiegyenlíteni. Ideális esetben az egész világon egységes szén-dioxid-árat alkalmaznának az országok, a szén-dioxid-árképzési rendszerek azonban szigoruk és hatályuk tekintetében nagyon eltérőek. Így a szén-dioxid-adók globális harmonizációjáról sokkal könnyebb beszélni, mint véghez vinni.

A CBAM hatása

A CBAM bevezetésének első és legnyilvánvalóbb hatása az, hogy az európai fogyasztók magasabb árakkal szembesülnek. Ez nem csak azért van így, mert az import drágább lesz, hanem azért is, mert a CBAM fokozatos bevezetésével párhuzamosan egyre kevesebb ingyenes kibocsátási egységet osztanak majd ki az érintett uniós ágazatok számára, ami magasabb költségeket eredményez majd. Mivel azonban az ingyenes kibocsátási egységek fokozatos megszüntetésének időszaka 2026-tól 2034-ig tart, a hatás is fokozatosan válik érezhetővé.

A kereskedelmi forgalmon belül várhatóan nemcsak az import, de az export is érintett lesz az ingyenes kibocsátási egységek megszüntetésével. Emellett az unión kívüli alacsony kibocsátású gyártók valószínűleg növelni fogják az EU-ba irányuló exportjuk arányát, mivel a CBAM-terhek kevésbé érintik őket, míg a magasabb szén-dioxid-kibocsátású gyártók valószínűleg olyan piacokat keresnek majd, ahol nem büntetik magas kibocsátási intenzitásukat.

Mit jelent a CBAM az alumíniumkereskedelem szempontjából?

2022-ben Norvégia és Izland volt az EU legnagyobb és harmadik legnagyobb alumíniumszállítója. Az ezekből az országokból származó áruk nem tartoznak a CBAM hatálya alá, és az alumíniumforgalom – az ING elemzői szerint – valószínűleg nagyrészt érintetlen marad. A kulcsfontosságú beszállítók közé tartozik a többi között Oroszország, Törökország, Kína és India, melyek közül India és Kína károsanyag-kibocsátása messze a legmagasabb.

Az alumíniumkohók közvetlen kibocsátása közötti különbségeket leginkább az határozza meg, hogy az alumíniumkohók a hálózatról vagy saját erőműből nyerik-e az energiát. A saját erőművekkel rendelkezők közvetlen kibocsátása általában jelentősen nagyobb, mivel sok saját erőmű elsődleges tüzelőanyaga a szén.

Ezen is múlik a közös jövőnk, és Európa nagyon lemaradt benne

A zöld átálláshoz nélkülözhetetlen az alumínium, ez a fém a napelemek és szélerőművek egyik fő összetevője, így óriási keresletrobbanás jön a piacon. Az elsődleges alumínium gyártása viszont rendkívül energiaigényes folyamat és Európa alapból is évek óta leépülőben lévő termelési kapacitásainak óriási gyomrost adtak a tavalyi év áramárai.

Kínában például az alumíniumtermelés 88 százaléka széntüzelésű villamosenergia-termelésen alapul, míg a fennmaradó 12 százalék vízenergián, ezért jelentős többletköltséget jelent majd az EU-ba történő exportja. A dolgok jelenlegi állása szerint valószínű, hogy az unióba irányuló kínai alumíniumexport csökkenni fog, hiszen a CBAM következtében a kínai alumíniumtermékek EU-s importköltsége mintegy 17 százalékkal emelkedni fog. Idővel azonban sokat változhat a kínai kibocsátáskereskedelmi rendszer, emellett a kohászati üzemek is egyre inkább a vízenergiára térnek át a széntüzelésű energiáról. Peking célul tűzte ki a szén-dioxid-semlegesség elérését 2060-ra, ennek lépéseként 2027-re Kína alumíniumtermelésének 29 százalékát zöld energiával fogják működtetni. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor a kínai alumíniumgyártók átlagos szén-dioxid-intenzitása csökken, ami a CBAM keretében növeli versenyképességüket az EU-ban.

Az indiai export kilátásai ennél jóval aggasztóbbak. Indiában nincs kibocsátáskereskedelmi rendszer, emellett pedig az indiai alumíniumgyártók kibocsátása nemcsak az EU beszállítói között a legmagasabb, hanem globálisan is, amit a kínaihoz hasonlóan az alumíniumkohók saját széntüzelésű erőműveik okozzák. Ezért az indiai alumíniumtermékek EU-ba irányuló importköltsége a CBAM miatt több mint 40 százalékkal emelkedhet, ami – erőteljes szén-dioxid-mentesítési erőfeszítések nélkül – ellehetetlenítheti Európába történő behozatalukat.

Az orosz alumíniumnak ezzel szemben viszonylag alacsony a szén-dioxid-kibocsátása. Így annak ellenére sem valószínű, hogy a CBAM jelentős változást okozna a kereskedelmében, hogy Oroszországban nincs szén-dioxid-adó. Az ING becslései szerint a többletköltség 6 százalékos nagyságrendű. Az EU-ba irányuló orosz alumíniumexportot fenyegető nagyobb kockázatot az ukrajnai invázió miatti szankciók jelenthetik.

Ami pedig Törökországot illeti, a kibocsátási intenzitás nem sokkal magasabb, mint az EU-ban, ráadásul úgy tűnik, hogy Törökország saját kibocsátáskereskedelmi rendszerének bevezetése felé halad.

Mit jelent a CBAM a vas- és acélkereskedelem számára?

Bár a vas- és acélipar összességében nagyobb kibocsátó, mint az alumíniumipar, a kibocsátási intenzitás jóval alacsonyabb, mint az alumíniumiparé, globális átlagban 1,91 tonna CO2 egy tonna acélra vetítve. Ezt számos tényező befolyásolja, de a legfontosabb az alkalmazott gyártási folyamat.

Emellett az acélágazatban a különböző termelők kibocsátási intenzitása közötti eltérés sokkal kisebb, mint az alumíniumiparban. Ebből pedig az is következik, hogy a kereskedelmi forgalmat valószínűleg kevésbé fogja érinteni. Az EU legnagyobb acéltermék-beszállítóit tekintve a CBAM legfeljebb 8 százalékkal növelheti az importköltségeket.

A CBAM nemcsak az acélra és a feldolgozott acéltermékekre vonatkozik majd, de vasércet termelő ágazatok is érintettek lesznek. A vasérc kibocsátási intenzitása azonban csekély, így ez várhatóan kevéssé befolyásolja a kereskedelmét. Ráadásul az EU nagymértékben függ a vasércimporttól, ami szintén a kereskedelmi forgalomra gyakorolt minimális hatás mellett szól.

A Dunai Vasmű egyik dolgozója.

Reviczky Zsolt

A részleteket nézve azt látjuk, hogy 2022-ben Oroszország volt az EU legnagyobb acéltermék-beszállítója, túlnyomórészt félkész acéltermékek, valamint nyersvas formájában. Az orosz acél kibocsátási intenzitása tonnánként 1,5 tonna CO2 körül mozog, ami a globális átlag alatt van, ez pedig arra utal, hogy a CBAM nem befolyásolhatja jelentősen a kereskedelmét. Ahogy az alumíniumnál, az orosz acélra is sokkal nagyobb hatással vannak az EU Oroszországgal szembeni szankciói.

Az EU második legnagyobb beszállítójának, Törökországnak a kibocsátási intenzitása jóval a globális és az uniós átlag alatt van, így innen növekedhet a behozatal.

Kína 2022-ben az EU harmadik legnagyobb acéltermék-beszállítója volt, a kínai acélágazat kibocsátási intenzitása pedig szintén a harmadik legmagasabb az EU nagyobb beszállítói között. Ahogy fentebb írtuk, Kína elindította a hazai kibocsátáskereskedelmi rendszerét, amely idővel az acéliparra is kiterjed majd, és hatékony kibocsátáskereskedelmi árat feltételezve hozzájárulhat a kínai acélipar szén-dioxid-mentesítéséhez, amely már most is világátlag alatt van.

Az EU legnagyobb acéltermék-beszállítói közül az indiai acélnak van a második legmagasabb kibocsátási intenzitása, csak Ukrajna előzi meg. Az uniós átlagot és a globális átlagot is meghaladó kibocsátás miatt könnyen előfordulhat, hogy az indiai acélkereskedelem nyomás alá kerülhet.

Magyarország klímavédelmi sereghajtó az unióban

Az Éghajlatváltozási Teljesítményindex (CCPI) szerint a klímavédelem terén a skandináv államok – Dániával az élen – kiemelkedően jól teljesítenek, és ezt leginkább megújuló energiaforrásaiknak köszönhetik. Magyarország a globális rangsorban a 64-ből az 53. helyen áll, így a legalacsonyabb kategóriába került, és az Európai Unió országai közül a legutolsó helyezést érte el.

A megújuló energiaforrások terén a kormány magas célt tűzött ki a fotovoltaikus energiaforrásokra (némileg más kérdés, hogy például a háztartási napelemek visszatáplálási szabályainak megváltoztatásával azok telepítését lényegében ellehetetlenítette), a szélenergia esetében pedig 2016 óta törvényileg blokkolja a további bővítést.

Noha Magyarország ígéretet tett utolsó szénerőművének 2025 végéig történő bezárására, a Mátrai Erőművet azonban az „energia veszélyhelyzetre” hivatkozva újraindították, és fokozott termeléssel működik.

Pletser Tamás az Erste Bank olaj- és gázipari elemzője a hvg.hu kérdésére elmondta, hogy a fenti okok miatt a hazai termelők nem állnak túl jól a károsanyag-kibocsátási versenyben, így igencsak negatívan érintheti majd őket, ha az unió az ETS keretében elkezdi csökkenteni a leginkább karbonintenzív iparágaknak ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek mennyiségét, ami komolyabb költségnövekedést is eredményezhet számukra. Mindez hatással lesz az energiaárakra, és az itthon magas karbonintenzitással megtermelt termékek árára is.

Svédországban találtak egy csomó ritkaföldfémet, és ez mindannyiunknak nagyon jó

A ritkaföldfémek fontos alkotóelemei többek között telefonoknak, szélturbináknak, akkumulátoroknak és egészségügyi berendezéseknek, a gond csak az, hogy az európai igény 98 százalékát Kína biztosítja. Ez a függőség most, ha lassan is, de megváltozhat.