A tudósok nem hittek Karikó Katalinéknak – Pardi Norbert az mRNS-vakcinák rák elleni bevethetőségéről

Hogyan emlékszik vissza a Covid öt évvel ezelőtti kitörésére? A nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy önt annyira nem lepte meg, mint a világ többi részét.

Meglepett engem is, hiszen az én életemben is ez volt az első ilyen nagy kiterjedésű, ilyen sok következménnyel járó járvány. De mivel régóta foglalkozom mRNS-alapú vakcinák kifejlesztésével pandémiát okozó vírusok ellen, tudtam, hogy mindig benne van a levegőben egy világjárvány lehetősége. Hogy ez akkora lesz, amilyen jó esetben csak 50-100 évente van, az meglepett.

Amikor kitört a járvány, rögtön megfordult a fejében, hogy itt hasznos lehet az mRNS-alapú vakcina, aminek a fejlesztésével foglalkoztak?

Éppen Japánban voltam, amikor láttam a híreket. Szinte abban a pillanatban megterveztük a vakcinákat, és nem telt el 24 óra, már a gyártás lehetőségeivel foglalkoztunk természetesen csak az állatkísérletes vizsgálatokra a Pennsylvaniai Egyetemen. Éppen

ez a szép az mRNS-platformban, hogy szintetikus technológia, az ember számítógépen megtervezi a molekulákat, a gyártáshoz pedig nem kell komolyabb sejtkultúra és bonyolult gyártási infrastruktúra,

mint a hagyományos vakcinakészítésnél. Az mRNS-technológia esetében a genetikai információt juttatjuk a szervezetbe, ami alapján az mRNS-t felvevő sejtek elkészítik az mRNS-en kódolt fehérjemolekulát. A Covid-19 vakcina esetén a tüskefehérjét, ami majd – mint idegen fehérje – kiváltja az immunválaszt. A koronavírus tüskefehérjéjéről hamar volt genetikai információ, így meg tudtam tervezni a saját vakcináinkat. Ezek nagyon hasonlítottak azokhoz, amelyeket végül jóváhagytak humán használatra.

Karikó Katalin és Pardi Norbert

Karikó Katalin családi archívuma

Mekkora lökést adott a Covid az mRNS vakcinák kutatásának, fejlesztésének? A pandémia valóban 10-15 évnyi kutatási időt spórolt meg önöknek, ahogy korábban mondta?

Lehet, hogy keveset mondtam a 10-15 évvel. Természetesen ízléstelen dolog lenne úgy fogalmazni, hogy nekünk jól jött a járvány, hiszen több millió ember halt meg közvetett vagy közvetlen módon a Covid miatt. Az viszont tény, hogy az mRNS technológia bizonyította a hasznosságát, és óriási források áramlanak az ilyen irányú fejlesztésekbe. Számomra is könnyebb pályázatokon kutatási pénzt szerezni, mert a technológia bizonyította, hogy működik emberben is. A gyógyszercégeknek masszív bevételük lett az mRNS-vakcinákból, ennek jelentős részét visszaforgatják a kutatásokba, így nem évi 5-6, hanem 40-50-100 klinikai vizsgálat folyik mRNS-alapú készítményekkel. Ezek nem lennének, ha a sikeres Covid-vakcina fejlesztése nem történik meg. Abban reménykedünk, hogy lesznek olyan új vakcinák vagy egyéb gyógyszerek, amelyeket ennek a sikernek a következtében fejlesztenek ki.

Milyen könnyebbséget éreznek még?

Robbanásszerű fordulatot tapasztaltunk abban, hogy a tudóstársadalom mit gondol az mRNS-vakcinákról. 1990-ben publikálták az első cikket, amelyben bemutatták, hogy a laborban készített, szintetikus RNS, ha állatokba oltjuk, működőképes. Aztán lassan alakultak a dolgok, a kétezres években a Karikó Katalin–Drew Weissman páros munkája jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy fejlődjön a terület.

A gondot az okozta, hogy nem hittek nekik. Publikálták ugyan azokat a cikkeket, amelyek később Nobel-díjat értek, de a szélesebb tudóstársadalom nem gondolta, hogy az mRNS működhet mint gyógyszer.

Amikor 2011-ben csatlakoztam hozzájuk, pénz nem nagyon volt, megoldatlan feladat annál inkább. Ezeket a tízes évek közepére megoldottuk, de még 2-3 évvel a pandémia előtt is kaptunk olyan bírálatokat jelentős tudományos szaklapoktól, hogy ebben a technológiában semmi nagy dolog nincs, és egyébként sem biztos, hogy emberben is működni fog.